Egyházi levéltárak hírei

Nyitott templomok éjszakáján, Mélykúton (2017.09.16.)

Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár -

2017. szeptember 16-án (szombaton), a Nyitott Templomok Napjával kezdetét vette az idei Ars Sacra Fesztivál. Az országos programsorozatba idén Mélykút is bekapcsolódott, szombaton este 18 órától levéltárunk munkatársa, Lakatos Adél tartott előadást a 250 éves Szent Joachim templomról. Az előadást követően egy könyvbemutatóra is sor került, Dr. Rauzs József: A mélykúti Szent Joachim templom és plébánia című könyvét Lakatos Andor levéltárvezető ismertette a jelenlévőknek. A programot a Szent Tamás Katolikus Általános Iskola diákjainak árnyjátéka zárta, ők Szent István király életéből adtak elő jeleneteket, a krónikák szövegei alapján.

tovább

Szerverfrissítés – Pfeiffer János helytörténeti jegyzetei (2017. szept. 18.)

Veszprémi Érseki Levéltár -

E-kutatás szolgáltatásunk keretében elérhetővé tettük Pfeiffer János püspöki levéltáros, egyháztörténész irathagyatékában fennmaradt plébániatörténeti jegyzeteket. A kézírásos feljegyzések Veszprém (VÉL VIII.31. I.41.), Somogy (VÉL VIII.31. II.13.) és Zala megye (VÉL VIII.31. II.14.) plébániáira vonatkozó, több hazai levéltárban gyűjtött adatokat tartalmaznak, amelyek a helytörténeti célú kutatások megkerülhetetlen segédletét nyújtják.
Bővítettük, illetve jobb minőségűre cseréltük továbbá az egyházmegyei körlevelek (VÉL I.1.2.) fényképeit, amelyek így az 1841–1950 közötti időszak iratait tartalmazzák.

Restaurált barokk festményeink bemutatója

Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár -

2016-2017 folyamán a Magyar Képzőművészeti Egyetemmel együttműködésben jezsuita szenteket ábrázoló, két barokk festmény került restaurálásra. A rendalapító Loyolai Szent Ignácot, illetve a Gonzaga Szent Alajost ábrázoló műalkotások az egyetem két restaurátor hallgatójának, Pacsika Mária Lillának és Boldizsár Dórának alapos munkájának köszönhetően újultak meg. A két festményt 2017. szeptember 20-án az Ars Sacra hét keretében mutatjuk be az érdeklődőknek. Az alábbiakban közöljük a két restaurátor rövid szakmai összefoglalóját is.

A két festmény bemutatására 2017. szeptember 20-án kerül sor este 18 órakkor. A bemutató keretében a Jezsuita Gyűjteményt röviden bemutatja Szabó Zsófia kurátor, majd a két restaurátor, Pacsika Mária Lilla és Boldizsár Dóra tart beszámolót munkájukról. A két festményt Kuslér Ágnes elemzi művészettörténeti szempontból.

Az alábbiakban a két restaurátor rövid szakmai beszámolóját közöljük:

Boldizsár Dóra: Ismeretlen festőtől származó Loyolai Szent Ignác látomása című vászonkép kutatása és restaurálása

2016. szeptembertől 2017. májusig folyt a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékén a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományából (JTMR) származó Loyolai Szent Ignác látomása című olajfestmény restaurálása. A festmény történetének kutatását, természettudományos vizsgálatait, illetve a festmény konzerválását, restaurálását Boldizsár Dóra negyedéves festőrestaurátor-hallgató végezte Görbe Katalin és Heitler András szaktanárok vezetésével.

Az olajkép a 18. században készült. A kompozíció középpontjában a spanyol születésű Loyolai Szent Ignác áll, aki először katonai szolgálatot teljesített, majd egy súlyos lábsérülés következtében, hosszú lábadozása alatt megtérésben volt része. Ő alapította 1534-ben a Jézus Társaságot, hétköznapi nevén a jezsuita rendet. Jobb kezével könyvbe ír, ami minden bizonnyal Szent Ignác „Lelkigyakorlatos” könyvét idézi fel, oly módon, hogy Mária segítséget nyújt neki, annak megírásában.

A könyvben az EXER rövidítés visszautal erre, ugyanis az eredeti 1548-ban megírt lelkigyakorlatos könyv eredeti latin nyelvű címe Exercitia Spiritualia.

A megsárgult lakkréteg, az átfestések, illetve a rengeteg kopás nagymértékben megnehezítette a kép értelmezhetőségét. A feltárás előtt fototechnikai vizsgálatokat végeztünk, melyek kiértékelése során, több helyen pentimentó (a művész saját keze által átfestett korábbi ábrázolás) és angyalfigurák is láthatóvá váltak a képen. Mintákat vettünk a festékrétegből, melynek mikroszkópos vizsgálatával többet tudtunk meg a művész festésmódjáról, színhasználatáról. A keresztmetszet-csiszolatok is igazolták, hogy a festményt újralakkozták, és az új vászonra ragasztás során korábban vasalták is.

A pergő festékréteg megerősítése után az előoldalt védőréteggel láttuk el, amit a vakkeret eltávolítása követett. A dublírvásznon Nemzeti Újságból származó, feltehetőleg préselés során felragadt lapokat találtunk, amelyen 1934. november 4-i dátum szerepelt. Ebből arra következtettünk, hogy az előző restaurálás ebben az időben, illetve ez után történhetett. Ezeket az újságpapír maradványokat Szalai Veronika papírrestaurátor segítségével restauráltuk. A dublírvászon eltávolítása után a vászon hátoldalának tisztítása következett. Mivel a vásznon különböző mikroorganizmusok telepedtek meg, és erősen szennyezett is volt, mindenképpen szükség volt a hordozó fertőtlenítésére. Ezt követően a kisimított vásznon lévő szakadásokat és hiányokat pótoltuk, majd a gyengébb megtartású részek rögzítése céljából, hátoldalról átitattuk a képet akrilgyanta oldattal. A védőragasztás leszedése után a vákuumasztalon történő levasalással a még esetlegesen gyenge festékrétegek kötődését tettük tartósabbá. A feltárás során előkerült a kis Jézus mögötti területen egy piros virágkoszorús angyal, illetve a kép felső részén középtájban két angyalfej, erősen kopott állapotban. Ezek az alakok a röntgen-radiográfiás felvételeken előzőleg már kivehetőek voltak, de a részletek értelmezésére csak a feltárás után kerülhetett sor. Főleg a testfelületeken és a háttéren voltak jellemzőek a különböző mértékű beavatkozások, az infravörös felvételeken jól látszott, mennyire kopott állapotban maradt fenn az eredeti festékréteg. A kis Jézus mellkasát és hasát borító fehér drapéria teljes mértékben átfestés volt, alóla a testfelület került elő. A tömítőmassza elkészítése során arra törekedtünk, hogy annak színe az eredeti vasoxid-vörös alapozóhoz hasonlítson. A vászonhordozó hosszú távú stabilitásának biztosítása indokolta a festmény újra-dublírozását, azaz új vászonnal való megtámasztását, ezután a képet egy korszerű, ékelhető, eltartó-peremmel ellátott vakkeretre feszítettük fel.

A festményt három rétegben lakkoztuk, hogy a színek kellő mélységet kaphassanak. A hiányok kiegészítését beilleszkedő retussal végeztük. A kép peremének védelmét egy sötét lazúrral ellátott, keskeny léckeret biztosítja.

Pacsika Mária Lilla: Gonzága Szent Alajosról készült festmény restaurálása a Magyar Képzőművészeti Egyetemen

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Festőrestaurátor Specializációján először csak a IV. évfolyamban ismerkedünk meg igazán a restaurátori feladatokkal, hiszen ekkor kapunk először a kezünkbe műtárgyat.

2016 szeptemberében így került hozzám a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartomány tulajdonában álló, ismeretlen festő által készített Gonzága Szent Alajost ábrázoló, vászon hordozóra készült, kisebb méretű (71×55 cm) kép.

Első ránézésre ez a festmény tűnt a legrosszabb állapotúnak az összes restaurálásra váró kép közül, ugyanis szakadások voltak rajta, a húzószegély, ami a vásznat a kerethez rögzítette, már nagyon rossz állapotban volt, kopások keletkeztek a képen, és a vastag, erősen rátapadt szennyeződésrétegtől a kép egyes részleteit nem lehetett szabad szemmel látni.

A festményen kivehető volt egy férfialak, kezében drapériával és feszülettel, az asztalon liliom, rózsák, egy korona, valamint egy ostor, amit csak további fototechnikai vizsgálatok során sikerült azonosítani. A kép alján található kronosztikont is csak később tudtam megfejteni („HIC qVaero fLores pVLChros hIC qVaero CoLores fVLget forMosIs pVLChrIor Iste rosIs”), ami nem csupán egy szöveget, hanem egy évszámot is rejt magában. A vörössel kiemelt római számokat összeadva megkapjuk a festmény készítésének évét, azaz 1781-et.

Első feladatunk tehát a szemrevételezés volt, ezt követték a különböző fototechnikai vizsgálatok, mint például az UV-lumineszcens, infravörös és röntgen-radiográfiás, valamint súrlófényes felvételek, amelyek nyomán észrevehetővé váltak a korábbi átfestések, pótlások, restaurálás nyomai, vagy a besötétedett lakkréteg miatt a festményen szabad szemmel nem észlelhető tárgyak. A természettudományos vizsgálatok segítettek továbbá az anyagok felismerésében, aminek során sztereo- és polarizációs mikroszkóp alatt vizsgáltuk a festményből vett rétegmintákat és a benne lévő pigment szemcsék fajtáját. Ezeknek amiatt is nagy jelentőségük van, mert kormeghatározóak is lehetnek. Ez segített megerősíteni abban a feltételezésben, miszerint a kronosztikon által értelmezett évszám valóban megegyezhet a festmény keletkezésének időpontjával. A mikroszkópos és kémiai vizsgálatokkal meg tudtam állapítani, hogy a kép nem tartalmazott 1781 előtt nem használatos pigmentet, se olyat, amit csak utána fedeztek vagy találtak volna fel. A mester a szervetlen eredetű festékek közül vastartalmú pigmenteket, cinóbert, porosz kéket, okkersárgát, ólomfehéret, valamint a szervesek közül növényi feketét és vörös pigmentet használt. A zöldeket az okkersárgából és a porosz kékből keverte ki. A korábbi restaurálás nyomaiból, a tömítésből is mintát vettem, ami cinkfehér használatára utalt, ami abban is segített, hogy meg tudjam nagyjából határozni a javítás keletkezését, ami ennek alapján az 1850-1950-es időszakra tehető.

A kutatások eredményeire építve terveztem meg a restaurálást. A festményen kutatóablakokat nyitottunk, különböző erősségű anyagokkal próbáltuk a szennyeződött lakkréteget eltávolítani. A pergő festékréteget, kagylósodásokat, repedéseket a további munkálatok előtt rögzítenem kellett egy ragasztóanyag segítségével, majd vetex lapokat ragasztottam a kép felőli oldalra annak megóvása érdekében, és csak ezek után vehettem le a vakkeretről a festményt, és tisztíthattam meg a hátoldalt. Ezt követte a vászon szakadásainak megszüntetése és hiányainak pótlása, ami ennél a képnél igen nagy nehézséggel járt. Az angyalok arcát össze kellett illeszteni, illetve új vásznat kellett szálirányban a hiányzó részekbe ragasztani, és a húzószegélyeket is ki kellett egészíteni. Ezután BEVA oldattal konzerváltuk a képet, majd speciális vákuumasztalon levasaltuk, hogy a rétegek minél jobban kötődjenek a hordozóhoz. A következő lépés a festmény feltárása volt, ami az egyik legizgalmasabb munka, ugyanis az öreg, megsárgult lakkréteg eltávolításával ilyenkor bukkannak elő az eredeti, a festő által felhordott színek. Arra számítottam, hogy a zöldes felhős háttér sokkal kékebb lesz, de végül nem így történt. A háttér zöldes maradt, azonban a színek sokkal intenzívebbekké váltak, ugyanakkor sajnos arra is fény derült, hogy az átfestések milyen sok kopást takartak. Ezután készítettünk egy masszát a hiányzó festékrétegek tömítéséhez, és a szintbeli hiányokat ezzel pótoltuk. Ezeket a felületeket gouache aláfestő retussal egészítettük ki a környezetükhöz hasonló színűre. A képen olyan méretű szakadások és hiányok voltak, amik indokolttá tették a hordozó dublírozását is, ezért egy új vásznat ragasztottunk a kép hátoldalára, hogy a későbbiekben ne tudjon majd olyan könnyen mozogni a különböző klimatikus hatásokra. Ezt a műveletet szintén vákuumasztalon végeztük, majd a festményt új vakkeretre feszítettük, mert az eredeti keret már nem tudta volna hosszú távon stabilan tartani a vásznat.

Ezt követte a vékony lazúrokból álló olaj-gyanta retus azokon a területeken, ahol a kép festékrétege hiányos volt.

Amilyen kicsi volt ez a műtárgy, annyira hasznos, izgalmas és nagy feladat volt számomra a festmény restaurálása. Természetesen rengeteg segítséget kaptam vezető tanáraimtól, Görbe Katalintól és Heitler Andrástól, de magam is rengeteg munkát fektettem bele, ami segített abban, hogy már az elejétől fogva sokkal közelebb érezzem magam ehhez a bár nem kiemelkedő színvonalú, de nagyon szerethető képhez.

Kass János: Varázs lakott kezeiben - mese-illusztrációs kiállítás a Kálvin téren

Ráday Múzeum Kecskemét -

Új kiállításunkkal emlékezünk a 2010-ben elhunyt, Kossuth-díjas művész születésének kilencvenedik évfordulójára. A „Varázs lakott kezeiben” című kiállítás, melyet a szegedi Kass János Baráti Kör és Mozaik Kiadó hívott életre, lehetőséget nyújt, hogy az alkotó emlékét méltóképpen megünnepeljük, életben tartsuk művészetét, megismertessük szellemiségét az utcán sétáló felnőttekkel, gyerekekkel, nagymamákkal, unokákkal. Az ismert és kevéssé ismert mesék illusztrációi betekintést nyújtanak a művész gyermekeknek szánt világába, az állatok, növények, emberek szépséges ábrázolása a mesék világába röpteti a szemlélődőt.

Minden tablón szerepel, hogy melyik meséhez készült a grafika.

Kass János (1927–2010) – a Szegeden született grafikusművész Budapesten és Lipcsében tanult. Sokoldalú munkássága felölelte a képzőművészet számos területét: a könyvtervezést, a könyvillusztrációt, a rézkarcokat, a linómetszeteket, a szitanyomatokat, a bélyegtervezést, de készített szobrokat, és fotózott is. Művészeti tevékenységéért megkapott minden jelentős magyar kitüntetést. Műveit számtalan hazai és külföldi kiállításon ismerhette meg a közönség. Alkotásai jelenleg megtekinthetők az általa alapított Kass Galériában, a szegedi Vár utcában.

Írásaiban gyakran kifejtette véleményét a könyvillusztrációról, amelynek szerette hangsúlyozni a fontosságát: „A gyermek első könyve, amit a kezébe vesz, illusztrálva van, és a Biblia is, amivel temetni mennek”.

Már elmúlt hetvenéves, amikor következett az „utolsó nagy kaland”; kisiskolások számára készült olvasókönyvek illusztrálását vállalta. Az elkészült könyvek nagy sikert arattak. A legrangosabb méltatásuk: „Ha valamivel, hát ezzel a két könyvvel meg lehet tanítani a gyerekeket a művészet szeretetére, anélkül, hogy tisztában volnának vele, hogy a könyvvel együtt az emberséget, a mosolygós derűt és a természetszeretetet tanulták meg egyszuszra.”

Az olvasókönyvek illusztrációiba nyújt bepillantást a most nyíló kiállítás, mellyel a Ráday Múzeum és az Európa Jövője Egyesület az új tanévet köszönti, és a kisdiákoknak tartalmas szórakozást kínál a tanév első heteiben.

A kiállításhoz kapcsolódó játékos múzeumpedagógiai foglalkozásokra várja nyitvatartási időben a Ráday Múzeum az óvodásokat és kisiskolásokat.

1. Hintó, hal, palota,
2. Ki a legelébbvaló?
3. A kóró és a kismadár
4. Csalóka Péter
5. Ludas Matyi
6. Betlehemi királyok
7. Mátyás és az öregember
8. Az okos lány meg a cár
9. A becsei molnárok
10. Az utolsó szegedi bég
11. A só
12. Az isten kardja
13. A favágó és a folyó tündére
14. A fényeslitkei asszonyok és a tatárok
15. borítóterv -  elefánt és egér
16. Kass portré

Képek: 

"Rendületlenül a romok között."

Veszprémi Érseki Levéltár -

2017. augusztus 30-án egyháztörténeti konferenciánk első napjának záró programjaként bemutattuk a 2016. évi konferenciánk előadásaiból készített tanulmánykötetünket. A tizenhat tanulmányt tartalmazó kiadvány címe: "Rendületlenül a romok között" A veszprémi egyházmegye 1945 és 1972 között címet viseli. A kötetet Bánkuti Gábor, a Pécsi Tudományegyetem docense ismertette.

Beszámoló egyháztörténeti konferenciánkról

Veszprémi Érseki Levéltár -

A változás évszázada – a hitélet változásai a 16. századi veszprémi egyházmegye területén címmel augusztus 30–31-én egyháztörténeti konferenciának adott otthont a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola. A rendezvényt a Veszprémi Érsekség Egyháztörténeti Bizottsága szervezte a Főiskola támogatásával, s az idei már a negyedik alkalom volt a testület által rendezett tudományos szimpóziumok sorában. A rendezvényt dr. Márfi Gyula érsek nyitotta meg, fővédnökként dr. Varga István rektor és Brányi Mária alpolgármester köszöntötte a résztvevőket.
A rendezvény célul tűzte ki, hogy bemutassa a század során hogyan változott meg a veszprémi püspökség területén a katolikus egyházszervezet, a társadalom, a kultúra és a hitélet; hogyan ment végbe a reformáció térhódítása a 16. században és a 17. század első harmadában. A korszak elején, 1515-ben még zsinatot tartottak az egyházmegyében. A korabeli püspökök az egyes uralkodók megbízásából külföldi diplomáciai küldetésekben vettek részt és aktív szerepet vállaltak a királyság irányításában, a székeskáptalan harminchat tagja biztosította az egyházkormányzat és papi utánpótlás zavartalanságát, a hívek pasztorálásában és a hitéletben pedig körülbelül hatszáz plébánia és mintegy száz szerzetesrendi intézmény működött közre. A 1600-as évek elejére a püspöki székváros, Veszprém többszöri oszmán elfoglalása következményeképp a főpásztorok székhelyüket Sümegre tették át – és akadt olyan is, aki soha nem lépett egyházmegyéje területére –, a székeskáptalan szétszéledt, melynek eredményeképp az egyházkormányzat felső és középső szintje, valamint a papi utánpótlás tulajdonképpen megszűnt. Ez magával hozta a plébániahálózat felbomlását, amelyre a legnagyobb csapást a Hódoltság folyamatos terjeszkedése mérte: Fejér, Pilis és Somogy teljesen, míg Zala és Veszprém megyék egyre növekvő régiói kerültek az oszmán hódítók kezébe. A szerzetesrendi intézmények kevés kivételtől eltekintve megszűntek, jövedelmeiket a királyság védelmére foglalták le, néhányat pedig egyenesen végvárrá alakítottak át. A 16. század középső harmadában megjelenő protestantizmus párhuzamosan létezett a megmaradt katolikus intézményekkel, az evangélikus-református felekezetek közötti válaszvonal pedig – a különböző hitvallások elfogadása révén – a 17. század első felében vált kontúrossá. A konferencián a folyamatok felvázolása mellett olyan általánosan jellemző esettanulmányokat is bemutattak, mint a hiteleshelyek sorsának alakulása Zala vármegyében, a templomépítészet felekezetváltással párhuzamosan előforduló jelenségei, az egyes protestáns ágendák előírásai, illetve a korszakvégi konfesszionalizáció lenyomatát őrző, főúri környezetben megőrződött könyvtárak könyvállománya.
A konferencia előadói között szerepeltek az országos, megyei és egyházi közgyűjtemények korszakkal foglalkozó könyvtárosai, levéltárosai és muzeológusai, a Történettudományi Intézet munkatársai, több világi és különböző felekezeti fenntartásban működő egyetemek oktatói és doktoranduszai. A szervezők a rendezvény első napjának estéjén a püspöki palota pincéjében borkóstoló keretében látták vendégül az előadókat. A két nap során elhangzott előadásokat a szervezők ígérete szerint tanulmánykötetben tárják majd az érdeklődők elé. Így történt ez a tavalyi konferencia anyagával is, amelyet „Rendületlenül a romok között”. A veszprémi egyházmegye 1945 és 1972 között címmel az idei programba illesztve mutattak be a közönségnek. A rendezvényt a Nemzeti Kulturális Alap, a reformáció emlékévének rendezvényeit koordináló Reformáció Emlékbizottság, valamint Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatának támogatásával valósította meg a Veszprémi Főegyházmegye.

  

„A változás évszázada.” Egyháztörténeti konferencia, 2017. aug. 30–31.

Veszprémi Érseki Levéltár -

Tisztelettel hívunk minden érdeklődőt a Veszprémi Főegyházmegye, a Veszprémi Érsekség Egyháztörténeti Bizottsága, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola és a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár által 2017. augusztus 30-31-én szervezett egyháztörténeti konferenciára, amely a veszprémi püspökség Mohács utáni életét kívánja bemutatni. A 16–17. század története egyháztörténeti szempontok szerint kevéssé ismert, idei és terveink szerint jövő évi rendezvényünk – utóbbi fókuszpontja a 17. századra esne – éppen ezért lehetőséget kíván biztosítani a korszak és a terület kutatóinak eredményeik bemutatására. A rendezvényen a korábbiakhoz hasonlóan elsősorban új kutatási eredményeket tartalmazó előadások hangzanak el, amelyek az egyházmegye területén lévő intézmények és hívek életét mutatják be ebben az időszakban. A konferencia célja annak bemutatása, hogy a reformáció hatására hogyan változott meg a veszprémi püspökség területén a katolikus egyházszervezet, a társadalom, a kultúra és a hitélet, illetve hogyan ment végbe a reformáció térhódítása a 16. században és a 17. század első harmadában.

A rendezvény alkalmával bemutatjuk továbbá tavalyi, az egyházmegye 1945 és 1972 közötti történetét vizsgáló konferenciánk anyagából összeállított tanulmánykötetünket.

A konferencia meghívója itt érhető el.

A rendezvényen történő részvétel ingyenes. Aki az első nap során vacsorát, illetve a második napon ebédet kíván igénybe venni, levéltárunk e-mail címén aug. 21-ig tudja ez irányú igényét jelezni. Szállást önköltségi áron a Főiskola kollégiumában lehet kérni.

Szerverfrissítés: 7 ezer bácskai, 1826 előtti anyakönyvi képfelvétel vált kutathatóvá honlapunkon (2017.08.11.)

Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár -

2017. augusztus 11-én 7.107 képfelvétellel bővült levéltárunk e-kutatás szolgálatása. A felvételek az elmúlt évben készültek, és hat bácskai plébánia (Horgos, Magyarkanizsa, Martonos, Óbecse-Belváros, Péterréve, Zenta-Szent István) anyakönyvi állományát egészítik ki, elsősorban 1826 előtti anyagokkal. Korábban a határon túli bácskai települések anyakönyveit elsősorban az 1826-tól vezetett, levéltárunkban őrzött másodpéldányok alapján digitalizáltuk, a most feltöltött képek az eredeti anyakönyek használatával, a korábbi időszakról készültek.

tovább

Oldalak

Feliratkozás Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete hírolvasó - Egyházi levéltárak hírei csatornájára