A MELTE 1997. évi konferenciája

Helyszín: Nyíregyháza

Időpont: 1997. augusztus 26–28.

A Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesületének 1997. évi konferenciája Nyíregyházán

1997. augusztus 26-28. között gyűltek össze a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesületének (MELTE) tagjai Nyíregyházán, ahol a Görög Katolikus Püspökség szervezésében nagyszabású és tartalmas konferencián vehettek részt. Ökumenikus istentisztelet keretében nyitotta meg a tanácskozást Keresztes Szilárd görög katolikus püspök. A hazai és külföldi vendégeket Szabadi István, a MELTE ügyvezető elnöke, Dudás László, a nyíregyházi Görög Katolikus Püspöki Levéltár igazgatója és Janka György teológiai tanár, levéltárosok köszöntötték. A Magyar Levéltárosok Egyesületét Erdmann Gyula elnök képviselte. Részt vett a tanácskozáson Helmut Baier, az Egyházi Levéltáros Nemzetközi Szövetségének (ICA/SKR) elnöke, a nürnbergi evangélikus tartományi levéltár igazgatója, Jan van Haastrecht, az ICA/SKR titkára, holland református egyházi levéltári szakfelügyelő, Peter Johannes Schuler, a Potsdamban működő levéltáros-iskola alapító professzora, Mihajlo V. Dele-gan, a kárpátaljai területi állami levéltár igazgatója, továbbá Sipos Gábor, a kolozsvári református levéltár vezetője.

A tanácskozás első napján, az előadások előtt a résztvevők felkeresték a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárat, ahol Nagy Ferenc levéltárigazgató ismertette a levéltár történetét és bemutatta a levéltárat.

Az előadások sorát Helmut Baier méltató szavai nyitották meg, aki az 1996-ban elhunyt Kormos Lászlóra, a MELTE alapító tagjára és első elnökére, kiváló levéltárosra és az ICA Nemzetközi Levéltári Tanács Egyházi és Vallási Felekezetek Levéltári Szekciójának titkárára emlékezett. Ezt követte Jan van Haastrecht előadása a Nemzetközi Levéltári Tanács és szekcióinak tevékenységéről. A Tanács különböző szakterületekre specializálódott szekciókban fejti ki tevékenységét. Így jött létre 1995 szeptemberében Prágában az Egyházi és Vallási Felekezetek Levéltári Szekciója. A szekció célja az egyházi levéltárak világméretű kooperációja és koordinációja, mindemelett azok tevékenységének támogatása.

Peter Johannes Schuler (Potsdam) előadása rámutatott arra, hogy a levéltári anyag digitalizálása többféle szempontból is új lehetőségeket nyújt. A történeti segédtudományok mellett a történelem, az irodalom és a jogtörténet is óriási lendületet kapna a levéltári anyag elektronikai hozzáférhetősége folytán. A digitális feldolgozás a még kevéssé feltárt forrásanyagot is képes a történelemtudomány rendelkezésére bocsátani időbeli és helyi kötöttségek nélkül. Video raszterkamerával végzett digitalizálás során a kontraszt- és szűrőtechnikák segítségével az olvashatósági veszteségek elkerülhetők és jó képminőség érhető el. A kontrollkamera képernyőjén a mentés előtt lehetőség van minden felvétel korrigálására és utánállítására. Az eredeti dokumentum másolatán és ennek digitálisan restaurált képén kívül az egyes dokumentumok adataihoz fel kell tüntetni a már nyomtatásban közzétett regesztákat és kiadványokat. Az érdeklődő számára ez a módszer megkönnyíti a levéltári anyag használatát, a levéltár számára pedig óriási személyi tehermentesítést jelent. Az egyes okmányleírásokat úgy szerkesztik, hogy további szövegek, utalások és irodalmi adatok hozzáfűzése ne jelentsen nehézséget.

A kárpátaljai levéltárak vallási felekezetekkel kapcsolatos iratanyagairól szólt Mihajlo V. Delegan. A legtöbb irat a görög katolikus egyházra vonatkozik, amelyek a „Munkácsi Görög Katolikus Püspökség” elnevezésű fondban találhatók. Itt olvashatók az 1379. és 1562. évi magyar királyi oklevelek a Munkácsi Bazil rendi kolostor alapításáról és a környező falvakat illető kedvezményekről, illetve ortodox püspökkinevezési (1634 – másolatban) okmányok. Ugyanitt kutatható az unió bevezetésére vonatkozó első dokumentum, a „Summary” elnevezésű iratgyűjtemény is. Sok irat tanúskodik az egyház vagyoni helyzetéről, jogi viszonyairól.

Több előadás ismertetett külföldön található egyházi irategyütteseket, levéltárakat. A Vatikáni Levéltár fontosabb irategyütteseiről Varga Lajos beszélt. Rámutatott arra, hogy a pápa körüli hivatali hierarchia fejlődésében nagyjelentőségű változást hozott az avignoni fogság (1309-1377 közötti) korszaka. Dokumentumokban és oklevelekben a pápai hivatal létezése már a IV. század óta ugyan igazolható, ám az iratállomány nagyobb része a XIII. század óta maradt fenn.

Beke Margit (Vác, Püspöki Levéltár) előadásában a belgiumi katolikus levéltári központról és a területi dokumentációs intézményekről hallhattunk alapos beszámolót. A belga katolikus egyház története a római korba nyúlik vissza, – mint mondta – és a németalföldi tartományok keretei között fejlődött. A mai egyház szervezeti alapjait IV. Pál pápa 1559. május 12-én keltezett bullájával vetette meg, ugyanakkor megszüntette az idegen püspökségek joghatóságait. A két érseki tartományban 14 püspökséget állított fel.

Századunkban a levéltárak férőhelye és a levéltári forrásanyagok elkallódása miatti aggódás indította E. Lamberts professzort, a Leuveni Katolikus Egyetem tanárát arra, hogy új szervezetet alakítson. Így született meg 1977-ben az ősi egyetem keretei között a KADOC (Katholiek Documentatieen Onderzoekscentrum) vagyis a Katolikus Dokumentációs- és Kutatóközpont. Ma már három részlege működik: levéltári, audiovizuális és könyvtári. A beérkezett iratokat általában három év alatt rendezik. A rendezésssel egyidejűleg segédleteket is készítenek, amelyet inventáriumnak neveznek (nálunk ez a repertóriumnak felel meg).

Az őrzött anyagot különválasztják és ezekből külön gyűjteményeket formálnak. Ezen kollekciókat 1-től kezdődő sorszámozással látják el. Így alakultak ki a halotti értesítők, a papi jubileumi lapok, a szentképek, a képeslapok és az érmék gyűjteményei.

Az audiovizuális részlegben fotókat, metszeteket, zászlókat, plakátokat, hanglemezeket és hangszalagokat őriznek. Minden segédletet úgy készítenek, hogy az már alkalmas számítógépes feldolgozásra.

A németalföldi térség holland református egyházi levéltáraival fenntartott kapcsolatokról Horváth Erzsébet (Református Zsinati Levéltár – Budapest) számolt be.

Áttérve a magyarországi egyházi gyűjteményekre Dóka Klára (Magyar Országos Levéltár) a sajátos forráscsoportot képező egyházi gazdasági levéltárak irategyütteseit mutatta be. Ilyen együttesek ott alakultak ki, ahol az illető egyházi szervezet jelentős földterülettel rendelkezett, kiterjedt gazdálkodást folytatott, és így a birtokigazgatás során terjedelmes iratanyag jött létre.

A XIX. század közepén körülbelül 1200 településen volt egyházi földesúr. A tagosított egyházi birtok a kataszteri felmérés tanúsága szerint 2 millió 260 ezer katasztrális hold volt, az ország területének 4,85%-a. A földek 74%-át a római, 12,5%-át a görög katolikus egyház birtokolta. A birtokigazgatási iratanyag az egyházi gyűjteményekben körülbelül 2100 folyómétert tesz ki. Az iratképzők az uradalmakban dolgozó tisztek és alkalmazottak voltak. Köztük említhetjük meg az egész birtok vezetésével megbízott prefektust, a kerületek élén álló tiszttartókat, a feuális korban a cenzust szedő perceptort, a tizedért felelős decimátort, a robotosok munkájára felügyelő ispánokat, hajdúkat. A szemes termények összegyűjtésével a kasznár, a borral a kulcsár foglalkozott. A jelentősebb birtokokon foglalkoztattak mérnököt, erdészt is. 1848-ig működött az úriszék, sőt helyenként a birtokkal kapcsolatos jogügyletek intézésére ügyészi állást is rendszeresítettek.

A legnagyobb egyházi gazdasági levéltár az esztergomi érsekségen található: 509 folyómétert tesz ki. A gyűjtemény, amely szinte hiánytalanul fennmaradt, két részből áll: a tulajdonképpeni gazdasági levéltárból, valamint a birtokjogi iratokból.

A kalocsai érseki gazdasági levéltár 275 folyóméter terjedelemben maradt fenn. Az egri érsekség gazdasági levéltára – 170 folyóméter terjedelemben – a Heves Megyei Önkormányzat Levéltárában található. A hatalmas veszprémi birtok irataiból mindössze kilenc folyóméter maradt meg, a többi az 1925-ben végrehajtott selejtezés áldozata lett. 1945-ben pusztult el a pécsi püspöki gazdasági levéltár irat- és térképanyaga három folyóméter töredék kivételével. Jobb a helyzet a győri levéltárban, ahol 19 folyóméter gazdasági iratanyag található, a többi tűzvészben és a második világháborúban pusztult el. A püspöki gazdasági levéltárak közül a legteljesebb a váci gyűjtemény (kb. 120 folyóméter), amelyet a Pest Megyei Levéltár váci fióklevéltára őriz. A gyűjteményben birtokjogi, kataszteri, tagosítási iratokat, gazdasági jegyzőkönyveket egyaránt találunk.

Ami az anyag tudományos feldolgozását illeti, ott az eredmények még szerények. Meg lehet állapítani azt, hogy azok a szerzők, akik az egyházi birtokokról írtak, nemcsak levéltári dokumentumokat használtak, hanem a megyei és országos forrásokra is alapozták kutatásaikat. Az egyház- és jogtörténetírás a XIX. század második felétől foglalkozott az egyházi birtokok jellegével, a reájuk vonatkozó jogszabályokkal, előírásokkal.

Czenthe Miklós (Evangélikus Országos Levéltár – Budapest) az 1812-ben létrehozott központi Evangélikus Egyetemes Levéltár főbb iratsorozatairól, azok levéltári őrizetbe kerüléséről tájékoztatott. A Carolina Resolutio (1734) kiadása után négy evangélikus egyházkerület, azaz szuperintendencia vagy püspökség működött: a bányai, a dunáninneni, a dunántúli és a tiszai.

A levéltár első vezetői – Schedius Lajos (1819-1849) és Kánya Pál (1848-1869) gimnáziumi tanárok – idején indult el a levéltári iratok gyűjtése. A levéltárat akkor a Deák-téri evangélikus épületegyüttesben, az ún. Insula Lutherana-ban helyezték el. Az első korszakban begyűjtött nagyméretű és gyűjteményes fond az Archívum generalis ecclesiae, rövidítve AGE elnevezést viseli. A gyűjtemény legértékesebb darabja a Jankovich Miklós műgyűjtő által 1804-ben Németországban vásárolt Luther Márton eredeti végrendelete, amelyet a tulajdonos sok más eredeti reformációkori irattal az evangélikus egyháznak adományozott. Ezt a gyűjteményt kronológiailag és tematikusan Góbi Imre fasori tanár rendezte. A Góbi-féle jegyzék első két kötete nyomtatásban is megjelent, a további kettő csak kézirat formájában maradt ránk.

1908 óta a levéltár átköltözött az Üllői útra, ahová a négy megszűnt hagyományos egyházkerület iratai mellé egyházmegyei anyagok is kerültek, nemkülönben nagyhírű oktatási intézmények és egyházi egyesületek iratai. Az egyik leginkább kutatott iratcsoport az egyházlátogatási jegyzőkönyvek sorozata, amelynek kutatását megkönnyíti a gyülekezetek ABC-sorrendben készült regiszterének használata. Az újabb időkben számos technikai eszköz beszerzésével és azok használatával könnyítik a kutatást, illetve érvényesítik az anyagvédelmi szempontokat.

Mint ismeretes, 1996-ban ünnepelte a pannonhalmi Szent Benedek-rend fennállásának ezeréves évfordulóját. Jelenlegi levéltárigazgatója, Csóka Gáspár a pápai, királyi- és magánoklevelek fontossága mellett most arról is beszélt, hogy a levéltári anyag rendezése a XVIII. század folyamán kezdődött el, és az akkor kialakított Capsa és Litterae jelzések még a mai napig is használatosak. A rend levéltári anyaga 192 folyómétert tesz ki. Felhívta a figyelmet a levéltári anyag leggazdagabb forráskiadványára is, az 1902-1916 között napvilágot látott 12 kötetes rendtörténetre (szerkesztők: Erdélyi László és Sörös Pongrác).

A baptisták levéltári anyagáról Szebeni Olivér (Budapest) közölt információt. A magyarországi Baptista Levéltárat 1948-ban alapították, budapesti (VI. ker. Aradi utca 48.) székhellyel. A levéltár történetéről és anyagáról 1997-ben jelent meg ismertetés Zágoni Jenő tollából, a Békehírnök hasábjain. Manapság is folyik a történeti anyag gyűjtése, illetve a már levéltárba került értékes anyag folyamatos feldolgozása.

A levéltárismertetések sorát Sipos Gábor (Református Levéltár, Kolozsvár) folytatta, aki a történetbúvárok figyelmét a csupán részben ismert, nagyrészt még lappangó értékekre hívta fel. Az Erdélyi Református Egyházkerület Kolozsvári Gyűjtőlevéltárában a Református Főkonzisztórium Levéltára terjedelmében az egyik legnagyobb. Az egyházfőtanács gondosan megőrizte a tevékenysége során keletkezett iratokat, sőt a püspöki levelesládából is átvette a korábbi jogbiztosító okleveleket. A XVIII. századi központi egyházpolitika helyi megvalósulásának részletei ezen egyházfőtanácsi iratok és jegyzőkönyvek nyomán ismerhetők meg. Az erdélyi kollégiumok főpatrónusi jogait 1690 óta szintén ez a szerv látta el, ezért iratanyaga a főiskolák történetét kutatók számára valóságos kincsesbányát jelent. Hasonlóképpen fontos ennek az irategyüttesnek a tanulmányozása a peregrinatio kutatói számára, mivel a Főkonzisztórium adott engedélyt az erdélyi kollégiumi végzetteknek a külföldi tanulmányútra. A főkonzisztóriumi levéltár régi anyagához az 1820-as években készültek részletes, ma is használható mutatók, a későbbi anyaghoz pedig a korabeli iratkezelés során keletkezett tárgymutatók használhatók.

A kolozsvári Gyűjtőlevéltár ezenkívül gazdag egyházmegyei, egyházközségi (például Kolozsvár, Fogaras, Szászváros, Alvinc, Borberek, Kóbor) iratsorozatokkal, egyházi és világi neves személyiségek irathagyatékával is rendelkezik. Az őrzött iratok mennyisége mintegy 600 folyómétert tesz ki.

Figyelemreméltó előadással jelentkezett Ladányi Sándor professzor a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemről. „Az 1945 utáni református egyháztörténeti kutatás jelenlegi állása” című rövid áttekintésében hangsúlyozta, hogy már a rendszerváltást közvetlenül megelőző években fokozódott az érdeklődés és az igény a II. világháború utáni esztendők valós történetének megismerése, feltárása iránt. A szemléletváltás szabadabb-kritikaibb hangú megnyilatkozásainak sorát Tenke Sándor előadása nyitotta meg 1989-ben a Ráday Kollégiumban rendezett nyilvános fórumon a Református Egyházi Megújulási Munkaközösség rendezésében. Célul tűzték ki az elmúlt négy évtized teológiájának feldolgozását, az egyházon belüli törvénytelenségek vizsgálatát, az egyházi törvénykönyv revíziós elemzését stb. Később, 1991-ben Esztergomban „Egyházak a változó világban” címmel nemzetközi egyháztörténeti konferenciát tartottak, és azon Ladányi Sándort kérték fel egy összefoglaló előadás megtartására. Ezzel megindult a közelmúltban egyháztörténeti kérdések iránt is érdeklődő tudományos konferenciák sora. Ettől függetlenül is megindult a forrásanyag feltárása, gyűjtése, feldolgozása és publikálása a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteménye vezetésével, Benda Kálmán akadémikus irányítása mellett. Kutatásaik támogatásához az Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatási Alaptól (OTKA) is segítséget kaptak.

Személyes hangú beszámolót tartott Bendász Dániel kárpátaljai egyháztörténész édesapjának, Bendász Istvánnak, volt munkácsi egyházmegyei kanonoknak a hagyatékáról. A görög katolikus egyházmegye papja és történésze már az 1930-as évek közepétől monografikus munkákat állított össze különböző egyházközösségek (Taracújfalu, Felsőveresmart) történeteiről, amelyek azonban jórészt kiadatlanok maradtak. Ezen kívül összeállította 179 oldalon a munkácsi görög katolikus egyházmegyéhez tartozó paróchiákon működő lelkészek névsorát a legrégibb időktől 1949-ig. A többször személyesen meghurcolt és letartóztatott egyháztörténész sok kézirata sajnos megsemmisült vagy elveszett.

Végezetül, de nem utolsósorban Janka György (Püspöki Levéltár, Nyíregyháza) érdeklődéssel kísért referátumáról kell említést tenni. A levéltár legrégibb fondját képező ún. régi szabolcsi (hajdúdorogi) főesperesi iratállományban az első eredeti irat 1715-ből származik. A Görög Katolikus Püspöki Levéltárban őrzött iratok tükrözik a magyar görög katolikusságnak a magyar liturgikus nyelvért és a külön magyar püspökségért folytatott küzdelmét. A Hajdúdorogi Külhelynökség (1867-1913) illetékességi területén tanfelügyelői jogkört is ellátott, így sok iskolaügyi irat maradt fenn.

Megemlítették a Máriapócsi Monostor Levéltárában található iratokat is, amelyek a XVIII. századig kronologikus sorrendben vannak katalogizálva és mikrofilmezve. Ezek 551 darabot tesznek ki, és döntő többségük latin és magyar nyelvű. Ötvenet meghaladó számban maradtak fenn rendfőnököt, házfőnököt választó nagykáptalani gyűlésekről készült jegyzőkönyvek. Külön figyelmet érdemel a Munkács-Csernekhegyen székelő rendfőnökkel folytatott levelezés 1800 és 1900 között.

A konferencia résztvevői ezúton is köszönetüket fejezik ki a görög katolikus püspökségnek a konferencia megszervezéséért és lebonyolításáért. Lehetőséget biztosítottak a máriapócsi kegyhely meglátogatására és egy baráti vacsorával egybekötött tokaji pincelátogatásra. Mindenütt nagy szívességgel és figyelmeséggel vették körül a látogatókat.

A nívós tanácskozás után kárpátaljai kirándulásra került sor, melynek során rendkívüli élményekkel gazdagodhattunk, midőn meglátogattuk a beregszászi területi levéltárat, majd a munkácsi vár ódon falait és az ungvári görög katolikus székesegyházat.

Sokáig emlékezetesek maradnak a nyíregyházi konferencia napjai és bizton reméljük, hogy a tanácskozás előadásait és beszámolóit egy közeljövőben megjelenő gyűjteményes kötetben is megismerhetjük.

R. Rácz Katalin

Levéltári Szemle 48(1998):1, 71-76.