 |
|
A magyarországi zsidó felekezeti igazgatás története
A jelenkori magyar zsidó közösségek története a török kiűzésének időszakára nyúlik vissza. Az 1840-es évekig csak földesúri privilégiumok alapján létesített zsidó közösségeket 1869-ig nem fogta össze felsőbb vallási szervezet. Az 1868-69-es, Eötvös József kultuszminiszter fölhívására összehívott Izraelita Egyetemes Gyűlés a kongresszusi elveket elfogadó (neológ) hitközségeket községkerületekbe osztotta be, melyek elnökei választották meg az akkor létrehozott Magyar Izraeliták Országos Irodájának elnökét. A kongresszusi statútumokat el nem fogadó ortodox közösségek 1871–ben hozták létre saját országos szervezetüket, az Ortodox Központi Irodát. Azok a hitközségek pedig, amelyek mindkét szabályzattól elzárkóztak, létrehozták az úgynevezett status quo szabályzatot, amelyet 1877-ben állam is elfogadott. Mindhárom 1950–ig állt fenn, amikor állami nyomásra valamennyi zsidó szervezetet egyetlen szervezetbe (Magyar Izraeliták Országos Közössége, 1990–ig) tömörítették. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) 1990–ben alakult meg.
A levéltár története
A II. világháború előtt a zsidó hitközségek többségének rendezett levéltára volt, 100-200 évre visszamenő forrásokkal, melyek felhasználásával készültek el általában a hitközségek monográfiái. A zsidótörvények és a deportálás következtében néptelenné vált vidéki hitközségek anyaga csaknem teljes egészében megsemmisült. A megmaradt iratanyagot 1945 után Scheiber Sándor vezetésével rabbiképzős hallgatók próbálták összegyűjteni, ezekből hozták létre 1972–ben a Zsidó Levéltárat az Országos Rabbiképző Intézetben.
A Magyar Zsidó Levéltár mai formájában 1994-ben jött létre, amikor a Pesti Izraelita Hitközség régi levéltári iratanyaga egyesült az elnéptelenedett vidéki hitközségek begyűjtött irataiból 1972–ben létrehozott Zsidó Levéltár, valamint az 1910–ben alapított Magyar Zsidó Múzeum történeti iratanyagával. Az új intézményben lehetővé vált a korábbi iratőrző intézményekben megmaradt iratanyag egységes szempontok szerinti rendezése, feltárása és bevonása a tudományos kutatásokba.
A Magyar Zsidó Levéltár azóta Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségéhez tartozik felekezeti szaklevéltárként. Kutatóterme és anyagának jelentős részben már feldolgozott része a Dohány utcai zsinagógához tartozó épületszárnyakban nyert elhelyezést. A kutatást a hamarosan interneten is megjelenő fondjegyzék, néhány anyagrészről raktári jegyzék, lista, valamint szerény levéltári segédkönyvtár segíti, amelynek anyaga azonban nem öleli fel a magyarországi zsidó történelem egészét, csak kiegészítő adatokat szolgáltathat. (Helységnévtár, lexikon, szótár stb.)
Mivel levéltárunk iratanyagának legnagyobb része a Pesti Izraelita Hitközség (PIH) levéltára, ezért az első fondok (I-X) a PIH ügyosztályainak anyagait tartalmazzák. A XI. fondban a hitközségi támogatást élvező önálló hitközségi szervezetek (kerületi nőegyletek, OMIKE stb.), a XII. fondban pedig az Országos Rabbiképző Intézet iratanyagát őrizzük. A XIII. fond a hivatalosan nem a hitközséghez tartozó temetkezési egylet, a Chevra Kadisa iratanyagát lenne hivatott gyűjteni, de sajnos a Chevra irattára nagymértékben elpusztult, ezért iratanyaga erősen hiányos. A XIV-es fond az 1950-es egyesítésig önálló két budai oldali hitközség (Budai Izraelita Hitközség ill. Óbudai Zsidó Hitközség) iratanyagát tartalmazza, a budait rendkívül töredékesen, az óbudait viszont rendkívüli gazdag 18–19. századi iratanyaggal. A XV-ös fondba a vidéki hitközségek anyaga kerül, sajnos nagyon töredékesen, a Holocaust után alig néhány hitközség anyaga maradt fenn kutatható állapotban. Ide tartoznak a vidéki anyakönyvek is, szintén nagyon töredékesen, a hajdani közel 400 anyakönyvi kerületből mindössze 62 anyakönyveivel rendelkezünk. A XVI-os fondot a központi szerveknek (1867–1950: MIOI, 1950–1990: MIOK, 1990-től Mazsihisz) biztosítottuk, amelyek az idők során nagyon szoros személyi és szervezeti kapcsolatban álltak a PIH-el. Itt szükséges megjegyezni, hogy az erősen centralizált 1950-es, 1960-as években sok régi intézmény átkerült a központi szervekhez, azonban fondjegyzékünkben nem tettük át irataikat, hanem minden intézmény ott szerepel, ahova kialakulása, létrehozása időpontjában tartozott (pl. a Magyar Zsidó Múzeumot az IMIT alapította, 1945 után a MIOI, 1950 után a MIOK kezelésébe tartozott, de iratanyagát mindhárom időszakra egy helyen őrizzük.) A XVII-es fondban azon egyletek, egyesületek tartoznak, amelyek több-kevesebb szállal, esetleg csak történetük egy időszakában a hitközséghez kötődtek, de önálló egyletek (pl. Cionista Szövetség, Vívó és Atlétikai Club) A XVIII-as fondba a nemzetközi szervezetek magyar tagozatainak iratanyaga kerül, amennyiben nem a nemzetközi központ rendelkezik az iratanyaggal (pl. American Jewish Joint Distribution Committee, World Jewish Congress). A XIX-es fondot a jeles zsidó közéleti személyiségek, rabbik, tanárok, hitközségi vezetők, vagy egyszerű zsidó emberek személyes hagyatékainak gyűjteményévé alakítottuk. Az iratok a személyek, családok alfabetikus sorrendjében találhatóak. A XX-as fond pertinenciális fond: az elsősorban a Múzeum gyűjteményében fennmaradt, a Holocausttal összefüggő iratok tartoznak ide, olyanok is, amelyek nem a hitközség irattermelése során keletkeztek, hanem más módon kerültek a gyűjteménybe. A XXI-es fond az újságok, folyóiratok főként a második világháborút megelőző időszakban tematikusan válogatott gyűjteménye, gazdag antiszemita anyaggal. A XXII-es fond a levéltár anyagában talált fotók gyűjteménye. Tárolásuk és kezelésük speciális mivolta miatt nem tároljuk együtt az iratokkal. A fotótár főbb csoportjai az alábbiak: portrék, épületek, tárgyak, albumok, holocaust előtti történelmi események, holocaust, felszabadulás utáni történelem, nemzetközi eseménytörténet. XXIII–as fondunk is gyűjteményes fond, melyben a plakátokat, kisnyomtatványokat, röplapokat őrizzük. A XXIV–esben a Magyar Országos Levéltártól 2000-ben átvett ötven doboznyi, az 1953-as tervezett orvosper kapcsán lefoglalt iratanyagot őrizzük. XXV–ös gyűjteményes fondunk munkakönyveket, gyászjelentéseket, emlékkönyveket stb. tartalmaz.
Toronyi Zsuzsanna, 2008.
