Kormos László

Jó illatú áldozat volt az élete (megemlékezés Kormos Kászló sírjánál)

Dr. Kormos László (1919–1996) debreceni sírjánál, halálának szinte napra pontos tizedik évfordulóján, 2006. szptember 2-án Pál apostol szavait alkalmazta a felkért igehirdető. Gondolataira és szavaira az alábbiak szerint utalunk:

Nincs a keresztyénség és a tudomány között áthidalhatatlan válaszfal. Mutatja ezt az is, hogy az Újszövetségben „a keresztyén tudomány" kifejezés megtalálhatjuk. Ezen kívül még egy fontos tény, hogy már az első században jellemezte a keresztyénséget az írásbeliség. Az apostoli idők újszövetségi irodalma, aztán az ókori egyházatyák írásai rendszerbe foglalták a keresztyén tanítást, és a pogány bölcselettel szemben kifejlesztették a keresztyénség eszmei bázisait, vitairatokban pedig a védelmére keltek. Évszázadok teltek el a polémiák jegyében. A reformáció ezeknek az iratoknak újabb lendületet adott, és úgy látszott, hogy soha nem szakad végük. Mígnem 1857-ben, ezer teológus és 300 laikus részvételével a thüringiai üdülővárosban, Bad Blankenburgban létrehozták az első aliánsz konferenciát, hogy Jézus Krisztus imájára (Jn 17,21) fáradozzanak az evangéliumi felekezetek egységén. Az úgynevezett „kisegyházakon” kívül az evangélikus egyház képviselői körülbelül egyharmad részét tették ki a vállalt feladatért lelkesedő keresztyén hívőknek.

A XIX. században az interkonfessziós együttműködésnek újabb erőit mozgósították a sorra keletkező ökumenikus szervezetek. A keresztyénség komoly lépéseket tett a testvéri együttműködésre, olyan mértékben, amennyire Isten apró lépésekben engedeti nekik efelé haladni, és egymáshoz közelítve a különböző egyházak összefogásával egy korszakos fordulattal vállalni a keresztyéni szolgálatot. A munka kiteljesítése gazdagodott dr. Kormos László református lelkész és tudós férfi által, aki európai példák nyomán honosította meg közöttünk a Magyar Egyházi Levéltárosok Egyesületét (MELTE).

Öt egyház képviseletében álljuk most körül tíz éve felhantolt sírdombját. A megjelentek személyében a keresztény/keresztyén tudományosság kollegiális testülete emlékezik a nagyszerű férfiúra, aki a konfesszionális hűséget és másokkal testvéries együttműködést vállalt. Elfogadta, szerette, és maradéktalanul követte saját vallásfelekezetét, gyakorolta kegyességi életét, de megbecsülte, tisztelte és támogatta azokét is, akik dogmatikai kérdésekben eltértek a saját nézetétől. Mi ennek az örökségnek jegyében mondunk Istennek hálás köszönetet „jó illatú” életéért. Sok áldozat volt ebben, mint az egykori jeruzsálemi arany oltáron bemutatott áldozatnak. A harmadik keresztyén évezredben szeretnénk ugyanazt a missziót betölteni, hogy szolgáljuk Isten országát, tevékenykedjünk buzgón saját egyházunkban, miközben tiszteljük, becsüljük, és szeretjük mások hitbéli megnyilvánulásait.

 

2006. szeptember 2.

Dr. Szebeni Olivér baptista lelkész, levéltáros

Fényképek

Tartalomátvétel