Dóka Klára, a Magyar Országos Levéltár nyugállományú főlevéltárosa, az egyházi levéltárak fáradhatatlan kutatója, rendezője és segítője 2012. november 15-én, életének 69. évében elhunyt. Temetése 2012. november 30-án 15-kor lesz Gyömrőn, a városi Újtemetőben. Lelki üdvéért ugyanaznap, 14 órakor mutatnak be szentmisét a gyömrői plébániatemplomban.
Magyar-történelem szakos hallgatóként 1968-ban végzett az Eötvös Loránd tudományegyetem bölcsészkarán, majd Budapest Főváros Levéltárában (BFL) dolgozott, és közben 1969-ben doktori, 1974-ben kandidátusi címet szerzett. 1974-től ő szervezte meg az Országos Vízügyi Levéltárat. 1981-től visszatért a Fővárosi Levéltárba, majd 1984-től az Új Magyar Központi Levéltár Módszertani Osztályának lett osztályvezető-helyettese. 1992-től munkahelye a Magyar Országos Levéltár részévé vált, de továbbra is egyszemélyes intézményként intézte a kezelői és a segédlevéltárosi tanfolyamok ügyeit, és segítette a hallgatókat. 2007. évi nyugdíjazása után is rendszeresen bejárt dolgozni a Hess András téri épületbe és súlyos betegen is tanított a segédlevéltárosi tanfolyamon.
Az Új Magyar Központi Levéltárban kezdte meg az egyháztörténeti kutatásokat, amelynek két legfontosabb eredménye az egyházi levéltárakban található térképek, valamint a katolikus egyházmegyei levéltárakban található egyházlátogatási jegyzőkönyvek egyenként több kötetes katalógusa. Máig ezek a magyarországi egyházi levéltárakról készült legterjedelmesebb, átfogó segédletek. Munkásságát a MELTE 1996-ban Kormos László-díjjal ismerte el. Emellett 1992-ben Pauler Gyula-díjt, 2004-ben Széchényi Ferenc-díjat, 2006-ban Ember Győző-díjat is kapott.
Dóka Klára rendszeres résztvevője volt a MELTE vándorgyűléseinek. Tudásával, szakmai eredményei, munkabírása, csöndes jelenléte hiányozni fog számunkra. Lelje meg örök nyugodalmát Istennél!
Kapcsolódó írások
