Böröcz Enikő lelkésznő, aki 1990 óta az Evangélikus Országos Levéltár munkatársa volt, 2014. október1-én elhunyt. Templomi búcsúztatása 2014. november 22-én, szombaton 13 órakor lesz a Deák téri evangélikus templomban.
Édesapja, Böröcz Sándor, lelkész volt, akit 1945-ben Szibériába hurcoltak. (Erről szóló emlékirata 1993-ban nyomtatásban is megjelent.) 1975-ben végezte el a teológiát, és bár ötödik lelkésznőként szentelték fel az evangélikus egyházban, mégis ő volt az első, akit önálló munkavégzésre gyülekezetbe helyeztek. 1979-től 1989-ig parókus lelkészként négy gyülekezetben szolgált lelkészként (Kisbabot, Mérges, Bodonhely, Rábaszentmihály). Káldy Zoltán püspöksége alatt álmodni sem mert külföldi ösztöndíjról, doktorálásról. Később, a püspök halála után lehetősége nyílt arra, hogy Basel mellett egy európai bibliaiskolában tanuljon. Bejárt a baseli egyetemre, találkozhatott olyan nagy öregekkel, mint Marcus Barth (Karl Barth fia) és Martin Anton Schmied.
1989-ben, félállásban, a Budahegyvidéki Evangélikus Gyülekezetbe, félállásban pedig az Evangélikus Országos Levéltárba került. 1990 óta egész állásban dolgozik a levéltárban. 1993-ban tudományos munkatárs lett, miután elkészítette a levéltár kéziratkatalógusát, 1851-ig bezárólag.
Családi indíttatása miatt is a Magyarországi Evangélikus Egyház 1945 utáni története föltárásának szentelte magát. 2003-ban módja nyílt, hogy Amerikában, négy államban – Illionis (Chicago); Minnesota (Minneapolis St. Paul) Maryland (Baltimore) végül Pennsylvania (Gettysburg) – négy hónapon keresztül kutatásokat végezzen, és előadásokat hallgasson. Később kutatott Berlinben, az ottani evangélikus egyház központi levéltárában, illetve a Bundesarchivban, valamint Genfben, a Lutheránus Világszövetség és az Egyházak Világtanácsa központi levéltáraiban.
2006-ban szerzett doktorátust Ordass Lajos püspök második püspöki szolgálatáról (1956-1958) írt disszertációjával. Munkája 2012-ben jelent meg: Egyházfő viharban és árnyékban: Ordass Lajos evangélikus hitvalló püspöki szolgálata 1945-1958, I. kötet, a Luther Kiadónál. Ez tulajdonképpen az 1945 és 1958 közötti magyar evangélikus egyháztörténet nagyívű bemutatása, amely nyugodtan ajánlható mindazoknak, akiket érdekel e máig „rázós” kor. Enikő teljesen partizán módon kezdett ezzel a „veszélyes témával” foglalkozni. Az 1990-es egyházi ellenzékéhez, az Ordass-körhöz tartozott, akik a tényfeltárást nem akarták „szőnyeg alá söpörni”. Kérdésfelvetései, hangja bátor és őszinte, nem kerüli meg az egyébként meglehetős óvatossággal kezelt ügyeket sem.
Fordítóként is működött. Németből Dietrich Bonhoeffer Követés című művét, és Luther Márton Mária magyar királynénak címzett négy vigasztaló zsoltárát, angolból pedig két Eric W. Gritsch művet, a Lutheranizmust, és a Márton, Isten udvari bolondja címűeket.
Lásd még: gyt.lutheran.hu
