Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár

Nyitvatartásunk alakulása a jelenlegi vírushelyzetben a 484/2020 (XI.10.) kormányrendelet fényében

Kedves kutatóink, látogatóink!

A mától érvénybe lépő rendelet nem érinti a JTMR Levéltár működését: nyilvános magánlevéltár lévén a továbbiakban is nyitva tarthatunk. Ennek megfelelően – ahogy eddig is – a megfelelő óvintézkedések mellett várjuk a kutatókat:

előzetes bejelentkezéssel, egyszerre egy főt, részéről a kezek, részünkről az asztal fertőtlenítése és szellőztetés után, folyamatos maszkviseléssel, a levéltár munkatársától több méteres távolságra ültetve.

Ettől függetlenül mindenkit bíztatunk, hogy a kevésbé sürgős kutatásait halassza 2021-re. Kérjük emellett a leendő látogatóinkat, hogy hőemelkedés vagy láz, köhögés, illetve bármilyen más hasonló egészségügyi panasz esetén ne induljanak útnak.

Digitálisan kutatható állományunk elérhető az E-Archívumban.

Mindenkinek jó egészséget kívánunk: A JTMR Levéltár munkatársai

Könyvbemutató: “MAKKOS MÁRIA KARIZMÁJA – A MAGYAR JEZSUITÁK TITKOS ÉLETE 1950-1990 KÖZÖTT”

“Fiam, tudod, hogy én nem szeretem a jezsuitákat. Téged is csak azért vettelek fel az Egyházmegyébe, mert a dispersia (szétszóratás) előtt is itt dolgoztál.” “Tudom…”

Makkosmária háztörténete (Historia Domus) örökítette meg ezt a Shvoy Lajos székesfehérvári püspök és Tamás János jezsuita között az 1960-as években zajlott beszélgetést.

Az évszázados romjaiból csak a II. világháború után újjáépített makkosmáriai kegyhelyet négy és fél évtizeden át jezsuiták gondozták. Ebből harmincnégy esztendeig P. Tamás János SJ, aki emellett két ízben is betöltötte az 1950 után Magyarországon maradt, illegálisan működő jezsuiták tartományfőnöki tisztségét. Szolgálati helye így a szétszóratásban élő közösség egyfajta lelki központjának is számított. A nagyrészt általa írt makkosmáriai “háztörténet” most bemutatásra kerülő kiadását olvasva ezért nemcsak a kegyhely történetében merülhetünk el, hanem bepillantást nyerhetünk a magyarországi jezsuiták, sőt az egész katolikus egyház hányattatott évtizedeinek történetébe.

2020. október 19-én 18 órakor a Párbeszéd Házában kerül sor a kerekasztal-beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatóra.

Résztvevők:
Dr. Kőrösné Herein Mária középiskolai tanár, a St. Gerhard Werk (Magyarországi Katolikus Németek Egyesülete) alelnöke
Dr. Salamin András mérnök-matematikus, helytörténész
Siptár Dániel igazgató, JTMR Levéltár

A rendezvény házigazdája: Sajgó Szabolcs SJ

Mivel a járványhelyzetre tekintettel a rendezvényeink befogadóképessége limitált, a részvétel előzetes jelentkezéshez (regisztráció) kötött, amelyet IDE kattintva tehet meg. Ugyanitt további információ is olvasható a rendezvénnyel kapcsolatban.

Forrás: https://parbeszedhaza.hu/esemeny/makkos-maria-karizmaja-a-magyar-jezsuitak-titkos-elete-1950-1990-kozott

A Sectio II. története – III. rész

– jubileumi cikksorozat 5. rész

Koronkai Zoltán SJ

Lelkigyakorlatok, szociális munka, misszió

Nagy hatást gyakorolt még a lelkigyakorlatadás területén P. Nemes Ödön (Japán),

Nemes Ödön SJ

P. Jálics Ferenc (Németország), a papnevelésben P. Kövecses Géza és P. Benkő Antal, akik lelkiségi és pszichológiai ismereteik révén megújították a papképzést Brazíliában. Szociális területen P. Jaschkó István és P. Mustó Péter nevét kell megemlíteni: előbbi Tajvanon alapított otthont fogyatékos gyermekeknek, ami úttörő tevékenység volt az országban, utóbbi utcagyerekek lelkipásztoraként tevékenykedett a kolumbiai Bogotában. P. Csókay Károly pedig bányászok közt volt lelkész Chilében. Meg kell emlékeznünk a kínai misszió egyik nagy alakjáról, P. Ladányi Lászlóról, aki a Kínából való kiutasítása után 40 éven át Hongkongból szerkesztette a China News Analysis hetilapot, mely a kínai újságok és rádióadások híreit elemezte és kommentálta. Munkáját diplomáciai és hírügynökségi körökben az egyik legmegbízhatóbb hírforrásként tartottak számon Kínával kapcsolatban.

Jálics Ferenc SJ

Mustó Péter SJ

 

A magyarországi egyház szolgálata

A külföldön élő magyar jezsuiták törekedtek arra, hogy segítsék a kommunista kontroll alatt élő magyar egyházat. Figyelemmel kísérték mind az otthoni helyzet alakulását, mind a világegyház folyamatait, s törekedtek a II. vatikáni zsinat tanítását eljuttatni a vasfüggönyön túlra. Ebben központi jelentőségű volt a Vatikáni Rádió magyar adása (P. Orbán Miklós és P. Szabó Ferenc), valamint az egyes sajtótermékek.

Szabó Ferenc SJ

„Sok év óta van egyoldalú ismeretség közöttünk. Annak idején táskarádióm beszerzésében is az volt az egyik fő motívum, hogy a kollégiumban esténkint hallgathassam a Vatikáni Rádió magyar nyelvű adásait. Így visszatekintve azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy egyetemi éveim alatt a fő lelki vezetőm az Önök adásai voltak.”

Egy kispap levele a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségéhez

„Számomra leginkább élményt nyújtanak az előadások. Gondolok az ifjúsági sorozatra, amely a hit elmélyítését szolgálta, de a többi teológiai témájúakra is. Jók az irodalmi adások is. A homíliamagyarázatok mindig gondolatot adnak és segítenek a beszéd készítésében.”

Egy pap levele a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségéhez

P. Őry Miklós 1962-ben indította útjára a P. Hunya Dániel által még a háború előtt alapított, a papságnak szóló folyóirat folytatását Magyar Papi Egység címmel, mely 1969-től Szolgálat néven folytatódott, immár a katolikus értelmiség szélesebb olvasótáborát is megcélozva. Jelentős formája volt a sajtóapostolságnak a P. Szabó Ferenc és P. Nagy Ferenc által szerkesztett Teológiai Kiskönyvtár sorozat, melynek 35 kis kötete a zsinat után megújult teológia összefoglalását adta a külföldön szolgáló legkiválóbb jezsuita és más professzorok tollából. Schütz Antal klasszikussá vált Dogmatika könyvének megjelenése (1937) óta ez volt magyar nyelven a katolikus hit első korszerű és átfogó kifejtése. Számos értékes teológiai és lelkiségi művet, valamint kateketikai segédkönyvet írtak, illetve fordítottak (például Biblikus Teológiai Szótár, Henri de Lubac, François Varillon művei). Ebben az időben jelentősen több vallási irodalom jelent meg külföldön, mint az anyaországban. Ki kell még emelni P. Boros László írói tevékenységét: lelkiségi könyvei nemcsak a magyar, hanem német és angol nyelvterületen is népszerűek voltak.

A hazafelé szánt munkák jelentős csatornái voltak az intézmények is. P. Morel Gyula alapította 1958-ban, majd 1962-től P. András Imre vezette a Magyar Egyházszociológiai Intézetet. A Bécsben működő szervezet könyveket adott ki, és UKI-Berichte címmel rendszeres tudósításokat adott ki a magyarországi egyházi állapotokról. A jezsuita munkák erőssége volt a különböző területen dolgozó rendtagok közti szoros együttműködés és feladatmegosztás. Amit például a Vatikáni Rádió nem mondhatott ki az egyházpolitikáról (például a Vatikán keleti politikájának kritikája), szabadon megfogalmazhatta a bécsi Magyar Egyházszociológiai intézet.

A külföldi magyar jezsuiták széles kapcsolati hálót építettek ki nemcsak az emigráns magyarság és annak nyilvános fórumai (például Szabad Európa Rádió) körében, hanem rendszeresen találkoztak a külföldre látogató írókkal, papokkal, püspökökkel. Saját magyarországi látogatásaik révén is tájékozódtak az otthoni helyzetről, és tudatosan készültek a visszatérésre.

Lelkigyakorlatozók Leányfalun jezsuita atyákkal

1983 után, amikor megnyílhatott a leányfalusi lelkigyakorlatos ház, a külföldi magyar jezsuiták (például P. Alszeghy Zoltán, P. Miklósházy Attila, P. Babos István) is adhattak lelkigyakorlatot Magyarországon.

A Sectio II. jelentősége

„Munkájuknak soha nem lett volna foganatja, ha nincs mögötte a szenvedő magyar provincia könnye, vére, izzadása. Egy provincia vagyunk, egy Isten áldotta provincia gazdag múlttal és sokat ígérő jövővel.”

  1. Horváth Tibor

Négy évtized alatt a külföldön dolgozó jezsuiták meghatározó szerepet játszottak az emigráns magyarság lelkipásztori ellátásában, ugyanakkor komoly elismertségre tettek szert azon országok katolikusai között is, ahol éltek, s néhányuk egészen kiemelkedő hatást fejtett ki. A rendszerváltozás előtt külföldről is szolgálták a magyar egyházat, és a fordulat után számosan haza tudtak térni, és tapasztalatuk legjavával hozzájárultak a magyar rendtartomány itthoni újjászületéséhez és a magyar egyház szolgálatához. A kommunista uralom idején a külföldi magyar jezsuiták léte erőt adott az egyre idősödő itthoni jezsuitáknak, hogy lehet még remény az újrakezdésre, s szellemileg és anyagilag is támogatták az itthoniakat. A külföldiekben pedig ott élt a tudat, hogy összetartoznak az otthoniakkal, és az otthoniak kereszthordozása hozzájárul az ő apostoli sikereikhez.

A Sectio II. története – II. rész

– jubileumi cikksorozat 4. rész

Koronkai Zoltán SJ

Szolgálatok Emigráns magyar közösségek lelkipásztori ellátása

A magyar jezsuiták jelentős része (például 1970-ben 30 jezsuita) az emigráns magyarság körében végzett lelkipásztori munkákat. Sorban vették át a plébániák vezetését Kanadában (Toronto – 1949, Courtland – 1950, Hamilton – 1951, London – 1960, Vancouver – 1964, Montreal – 1975) és az Egyesült Államokban (Yonkers – 1970, Chicago – 1987-1991). Érdemes kiemelni P. Jaschkó Balázst és P. Deák Ferencet, akik évtizedekig meghatározói voltak a kanadai magyar lelkipásztorkodásnak, valamint Feigl Rudolf testvért, aki a torontói fiatalok között végzett igen eredményes lelkipásztori munkát. Több helyen (Toronto, Hamilton, London, Yonkers) magyar iskolát is létesítettek, Montreálban pedig ifjúsági otthont is építtettek (1984).

Felkarolták a cserkészmozgalmat – amiben különösen P. Király István, majd P. Ádám János játszott jelentős szerepet. A cserkészet népszerűségét mutatja, hogy például 1975-ben a jubileumi cserkész nagytáborban közel ezer magyar fiatal vett részt. Magyar lelkészként működtek jezsuiták Ausztráliában (P. Varga Zoltán), Németországban (P. Gyurás István), Norvégiában (P. Terestyéni Ágoston), de lelkipásztorkodtak még Törökországban, Argentínában, Belgiumban, Hollandiában, Svájcban és Svédországban is. Ezzel sok tapasztalatot szereztek az emigráns magyar közösségek pasztorációjában – részben ennek volt köszönhető, hogy II. János Pál pápa 1989-ben P. Miklósházy Attilát nevezte ki a külföldön élő magyarok püspökének.

Miklósházy Attila SJ

Muzslay István SJ

Az emigráns magyarság életében fontos szerepet játszott P. Muzslay István közgazdaságtan-professzor is, aki Leuvenben megalapította a Mindszenty Kollégiumot, mely az európai emigráns magyar értelmiség jelentős oktatási központjává vált.

Az emigráns magyarságot célozta meg A Szív folyóirat is, melyet Magyarországon 1951-ben betiltottak ugyan, de 1953 áprilisától újból megjelent a tengerentúlon. A szerkesztőség különböző észak-amerikai városokban (Hamilton, Montreal, New York, Torontó) működött.

Jellegzetes jezsuita szolgálat volt a lelkigyakorlatok és népmissziók tartása a szórványmagyarság körében, különösen Észak-Amerikában, de a kommunista Jugoszlávia magyarlakta területére is eljutottak (lásd P. Békési István és P. Bóday Jenő bácska-bánáti misszióját 1970-ben).

Oktatás-nevelés

A külföldi magyar jezsuiták jelentős része (33 fő) tudományos munkát végzett, egyetemi oktató volt, s többnyire filozófiát és teológiát tanítottak, tizenhárman pedig középiskolában oktattak. Néhány kiemelkedő név:

balról jobbra, fent: Alszeghy Zoltán SJ, Nemeshegyi Péter SJ
lent: Őrsy László SJ, Teres Ágoston SJ

P. Alszeghy Zoltán a római Gergely egyetem elismert dogmatikaprofesszora volt évtizedekig, számos könyv és tanulmány írása mellett nagy szerepet játszott VI. Pál pápa Evangelium nuntiandi enciklikájának megfogalmazásában és Szent II. János Pál pápa 1991-es magyarországi beszédeinek előkészítésében.

P. Nemeshegyi Péter Japánban jelentős tudományos és lelkigyakorlatadó tevékenysége mellett a tokiói a Sophia jezsuita egyetem dékánja volt, és a pápai nemzetközi teológiai bizottság tagja lett (1969-1974).

P. Őrsy László a washingtoni Georgetown jezsuita egyetem népszerű és elismert jogprofesszora volt évtizedeken keresztül; talán az ő bibliográfiája a legvaskosabb a külföldön dolgozó magyar jezsuiták között.

P. Weissmahr Béla Münchenben lett szinte klasszikus a filozófiaoktatás terén.

P. Horváth Tibor, P. Somfai Béla, P. Miklósházy Attila Torontóban volt a teológia tanára.

P. Vass György, P. Morel Gyula Innsbruckban oktatott teológiát.

P. Szabó László Bejrutban öregbítették a magyar jezsuita teológiaprofesszorok jó hírét.

P. Hauser József biológus volt, Brazíliában vált a laposférgek nemzetközileg elismert kutatójává,

Nemesszeghy Ervin, kutatási területe az alacsonyhőmérsékletű fizika volt Londonban,

Terestyéni Ágoston csillagászként vált híressé.

P. Zrínyi József Washingtonban tanított közgazdaságtant, így ír erről egy levelében:

„Elég hamar hozzászoktam az itteni egyetemi élethez és az amerikai fiatalsághoz. Háromszor választottak meg a végzős diákok a »legjobb tanárnak«, s megkaptam a volt diákok aranyérmét. Nagy kitüntetés Washingtonban, a világ fővárosában élni és a város legjobb és az ország egyik leghíresebb egyetemén tanítani. Tizenkétezer diákunk van. Volt több híres tanítványom. Néhányra büszke is vagyok. Tanítottam Bill Clintont. Több diákom van amerikai külügyi szolgálatban az egész világon. Mind úgy emlékszik rám vissza mint magyar jezsuitára.”

balról jobbra: Lukács László SJ, Polgár László SJ, Szilas László SJ

Magyar jezsuita professzorai voltak a jezsuita rend későbbi generálisainak is: P. Szabó László tanította P. Hans Kolvenbachot, P. Nemeshegyi Péter P. Adolfo Nicolást. Rómában a jezsuita rendtörténeti kutatás oszlopává vált három magyar jezsuita, a „három László”: P. Lukács, P. Polgár és P. Szilas.