Mennyei és földi kincsek hirdetői

2 hét 4 nap ago
Mennyei és földi kincsek hirdetői A Prónay Sándor-díjat idén az Evangélikus Országos Gyűjteménynek (EOGY) ítélték.A Prónay Sándor-díjat idén az Evangélikus Országos Gyűjteménynek (EOGY) ítélték.

 A Prónay Sándor-díjat idén az Evangélikus Országos Gyűjteménynek  ítélték.

eogy-admin 2022. 11. 14., h - 09:19
eogy-admin

Koszorúzás Nógrád megyében

4 hét ago
Koszorúzás Nógrád megyében Koszorúzás Nógrád megyében

 

Az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Gyűj­te­mény (EOGY) igaz­ga­tó­ja, Lack­ner Pál és az evan­gé­li­kus mú­ze­um, könyv­tár és le­vél­tár egy-egy mun­ka­tár­sa 2022. ok­tó­ber 20-án Nóg­rád me­gyé­ben tett kör­utat a helyi neves evan­gé­li­kus in­téz­mé­nyi elő­dök­re em­lé­kez­ve.

Útja során a négy­fős evan­gé­li­kus kül­dött­ség meg­ko­szo­rúz­ta Ócsai Ba­logh Péter, va­la­mint báró Pod­ma­nicz­ky Géza és fe­le­sé­ge, De­gen­feld-Sc­hom­burg Berta gróf­nő sír­em­lé­két, majd Pulsz­ky Fe­renc szé­csé­nyi em­lék­táb­lá­ja alatt is ko­szo­rút he­lyez­tek el. A szé­csé­nyi te­me­tő­ben meg­lá­to­gat­ták to­váb­bá Si­mon­ides János evan­gé­li­kus lel­kész sír­ját is, ahol korán el­hunyt gyer­me­ke­i­vel együtt nyug­szik.

Pulsz­ky Fe­renc (1814–1897) Eper­je­sen, jó­mó­dú köz­ne­me­si csa­lád­ban szü­le­tett. Ma­gyar po­li­ti­kus, ré­gész és mű­gyűj­tő, emel­lett mű­vé­szet­tör­té­nész, az MTA tagja, sza­bad­kő­mű­ves (a to­ri­nói Dante Alig­hi­e­ri Pá­holy, majd a Szent Ist­ván Pá­holy örö­kös tisz­te­let­be­li fő­mes­te­re), a du­a­liz­mus kul­túr­pá­pá­ja és a Nem­ze­ti Mú­ze­um igaz­ga­tó­ja volt ne­gyed­szá­za­don át. Na­gyon ko­moly ré­gé­sze­ti és tör­té­net­tu­do­má­nyi mű­ve­ket írt a Kár­pát-me­den­cei Ma­gyar­or­szág ős­ko­rá­tól a kelta sír­mel­lék­le­te­ken át a hon­fog­la­lás ko­rá­ig, át­te­kin­tő képet nyújt­va a ma­gyar ar­cheo­ló­gia ko­ra­be­li ál­la­po­tá­ról is.

Pulsz­ky Eper­je­sen és Mis­kol­con vé­gez­te is­ko­lá­it, majd jogi dip­lo­mát szer­zett a pesti egye­te­men, és jog­gya­kor­nok lett a po­zso­nyi or­szág­gyű­lé­sen. Be­utaz­ta a for­ron­gó Eu­ró­pát, majd ál­lam­tit­ká­ri ki­ne­ve­zés­ben ré­sze­sült, ame­lyet her­ceg Es­ter­há­zy Pál, a ki­rály sze­mé­lye kö­rü­li mi­nisz­ter és a Habs­burg ural­ko­dó mel­lett tel­je­sí­tett, míg Kos­suth 1949-ben Ang­li­á­ba küld­te, hogy pró­bál­jon tá­mo­ga­tó­kat sze­rez­ni Lon­don­ban a sza­bad­ság­harc ügyé­nek és ké­sőbb az emig­rá­ci­ó­nak. (Ma már tud­juk, hogy a vik­to­ri­á­nus kori Ang­lia ve­ze­tő po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi kö­re­i­nek nem állt ér­de­ké­ben ön­ál­ló ma­gyar állam lét­re­jöt­te.) Kos­suth Lajos tö­rök­or­szá­gi tá­vo­zá­sa után el­kí­sér­te őt eu­ró­pai és ame­ri­kai kör­út­ja­i­ra. 1866-ban régi ba­rát­ja, Eöt­vös Jó­zsef köz­ben­já­rá­sá­ra am­nesz­ti­á­ban ré­sze­sült. Ma­gyar­or­szág­ra vissza­tér­ve ko­ráb­ban (1846) For­gách Pál­tól meg­vá­sá­rolt szé­csé­nyi bir­to­kán Si­mon­ides János oros­há­zi káp­lán, ta­ní­tó, evan­gé­li­kus lel­kész se­gít­sé­gé­vel hoz­zá­lá­tott az evan­gé­li­kus egy­há­zi élet meg­szer­ve­zé­sé­hez: anya­gi tá­mo­ga­tá­sa mel­lett fi­á­val és Si­mon­idesszel sze­mé­lye­sen járta be a város kör­nyé­ki te­le­pü­lé­se­ket, és össze­ír­ta az evan­gé­li­kus val­lá­sú hí­ve­ket. Ál­dá­sos szer­ve­ző­mun­ká­ja ered­mé­nye­ként a szé­csé­nyi gyü­le­ke­zet anya­egy­ház­zá lép elő. A gó­ti­kus fe­ren­ces ko­los­tor szom­széd­sá­gá­ban újon­nan, ek­lek­ti­kus stí­lus­ban meg­épült temp­lo­mot 1899. jú­li­us 2-án szen­tel­te fel Bal­tik Fri­gyes evan­gé­li­kus püs­pök. A temp­lom mellé pa­ró­kia is épült, amely­nek első lel­ké­sze Si­mon­ides János lett, aki­nek fe­ke­te már­vány­obe­liszk­je ma is lát­ha­tó a szé­csé­nyi te­me­tő­ben. Pulsz­ky Fe­renc tehát is­mert kul­tu­rá­lis és po­li­ti­kai mun­kás­sá­ga mel­lett az ön­ál­ló szé­csé­nyi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet meg­szer­ve­ző­je volt. 1897. szep­tem­ber 9-én hunyt el Bu­da­pes­ten.

Lack­ner Pál és Ba­logh Krisz­ta könyv­tár­ve­ze­tő a ko­szo­rú­zást kö­ve­tő­en el­lá­to­ga­tott Sal­gó­tar­ján­ba, ahol meg­te­kin­tet­ték a Dor­nyay Béla Mú­ze­um evan­gé­li­kus gyűj­te­mé­nyét, és át­ad­ták az EOGY aján­dék­köny­ve­it Shah Gab­ri­el­la val­lás­tör­té­nész­nek, a mú­ze­um igaz­ga­tó­já­nak. A kö­ze­li Krak­kó­pusz­tán – a Pod­ma­nicz­kyak föld­jén –, a hegy­te­tőn fekvő régi te­me­tő­ben, gyö­nyö­rű őszi idő­ben, dám­szar­va­sok bő­gé­sé­től kí­sér­ve Ba­logh Krisz­ta könyv­tár­ve­ze­tő el­he­lyez­te a meg­em­lé­ke­zés ko­szo­rú­ját Pod­ma­nicz­ky Géza bá­ró­nak és fe­le­sé­gé­nek, De­gen­feld-Sc­hom­burg Berta gróf­nő­nek az év­szá­za­dos fák alat­ti csönd­ben álló sír­ján. Itt ta­lál­ha­tó még aszó­di báró Pod­ma­nicz­ky Andor (1799–1861) és fe­le­sé­ge, Lo­son­czy Gyür­ky Te­ré­zia (1813–1869) sír­em­lé­ke is.

Aszó­di báró Pod­ma­nicz­ky Géza (1839–1923) va­ló­sá­gos belső tit­kos ta­ná­csos, po­li­ti­kus, a Pest me­gyei ágos­tai hit­val­lá­sú evan­gé­li­kus es­pe­res­ség fel­ügye­lő­je, emel­lett a Sza­bad­el­vű Párt tagja és csil­la­gász is volt. Tár­sa­dal­mi és po­li­ti­kai mun­kás­sá­ga mel­lett 1885-ben bir­to­kán, Kis­kar­ta­lon mai vissza­te­kin­tés­sel is mo­dern, jól fel­sze­relt csil­lag­vizs­gá­lót épít­te­tett, ahol fe­le­sé­ge, a szin­tén csil­la­gász­ér­dek­lő­dé­sű De­gen­feld-Sc­hom­burg Berta Klára Ma­til­da gróf­nő 1885. au­gusz­tus 22-én a vi­lá­gon el­ső­ként fi­gyel­te meg az And­ro­mé­da-köd szu­per­nó­vá­ját.

Az első vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő za­va­ros idő­szak rá­nyom­ta bé­lye­gét tu­do­má­nyos éle­tük­re is: 1919-ben az Aszó­don ál­lo­má­so­zó vö­rös­ka­to­nák, majd a meg­szál­ló román ki­rá­lyi had­se­reg csa­pa­tai ki­ra­bol­ták és meg­ron­gál­ták a csil­lag­vizs­gá­lót. A meg­ma­radt fel­sze­re­lést a há­zas­pár 1922-ben a Sváb­he­gyi Csil­lag­dá­nak ado­má­nyoz­ta je­len­tős könyv­tá­ruk csil­la­gá­sza­ti köny­ve­i­vel és fel­jegy­zé­se­ik­kel egye­tem­ben. A Pod­ma­nicz­ky–De­gen­feld-könyv­tár je­len­tős része 1929-ben az evan­gé­li­kus egy­ház tu­laj­do­ná­ba ke­rült, je­len­leg a bu­da­pes­ti, Üllői úti Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Könyv­tár­ban őrzik és mű­köd­te­tik. Aszó­di báró Pod­ma­nicz­ky Géza, az MTA tisz­te­let­be­li tagja 1923-ban hunyt el Kar­ta­lon, fe­le­sé­ge öt év múlva, 1928-ban kö­vet­te fér­jét a csil­la­gok közé.

Az EOGY kül­dött­sé­ge a nap fo­lya­mán meg­lá­to­gat­ta még a Fej­ér­kő vára alatt fekvő evan­gé­li­kus te­le­pü­lé­sen, Sám­son­há­zán az evan­gé­li­kus temp­lo­mot. A pa­ró­kia kö­zös­sé­gi ter­mé­ben Sztyéh­lik Csaba evan­gé­li­kus lel­kész se­gít­sé­gé­vel töb­bek kö­zött meg­te­kin­tet­ték Kos­suth­nak azt a le­ve­lét is, amely­ben az evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet fel­ké­ré­sé­re vá­la­szolt az emig­rá­ci­ó­ban élő kor­mány­zó.

Sám­son­há­za Árpád-kori te­le­pü­lés. Első evan­gé­li­kus temp­lo­ma az 1808. május 30-án tom­bo­ló tűz­vész­ben ham­vadt el a te­le­pü­lés­sel együtt: le­égett a temp­lom, a pa­ró­kia és az is­ko­la, még a ha­ran­gok is el­pusz­tul­tak, ezek­kel együtt pedig a korai kéz­zel írott anya­köny­vek és jegy­ző­köny­vek is, így csak az es­pe­res­sé­gi le­vél­tár­ban őr­zött fel­jegy­zé­sek alap­ján tud­ha­tó, hogy Sám­son­há­zán 1678-ban már ren­de­zett evan­gé­li­kus egy­há­zi élet folyt, így az it­te­ni egy­ház­köz­ség a leg­ré­geb­bi Nóg­rád me­gyei evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­tek közé tar­to­zik. A fa­lu­szé­li dom­bok­ra fel­fu­tó régi te­me­tő­ben a málló ho­mok­kő, a félig föld­be süllyedt és el­dőlt, be­te­me­tő­dött mohos sír­kö­vek mel­lett meg­ta­lál­ha­tók a ko­ráb­bi evan­gé­li­kus lel­ké­szek, es­pe­re­sek és püs­pö­kök sír­jai is. Mára rommá lett a régi püs­pö­ki lak.

A kis­bá­gyo­ni te­me­tő­ben az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Le­vél­tár (EOL) kép­vi­se­lő­je he­lye­zett el ko­szo­rút Ócsai Ba­logh Péter sír­ján, aki­nek sze­mé­lyé­ben egy­há­zi és po­li­ti­kai mun­kás­sá­ga mel­lett az evan­gé­li­kus egye­te­mes le­vél­tár lét­re­ho­zá­sá­nak szor­gal­ma­zó­ját tisz­tel­het­jük.

Ba­logh Péter mint dél-nóg­rá­di ne­mes­if­jú a kor szo­ká­sa sze­rint a kés­már­ki és po­zso­nyi neves, evan­gé­li­kus lí­ce­u­mok­ban ta­nult. Hu­szon­há­rom éves ko­rá­ban Nóg­rád vár­me­gye szol­ga­bí­ró­ja, ké­sőbb al­is­pán­ja lett. 1785-ben a ki­rá­lyi táb­lai ül­nö­ké­vé, ez­után két évre ud­va­ri ta­ná­csos­sá, majd a Hét­sze­mé­lyes Tábla bí­rá­já­vá, végül a ma­gyar ud­va­ri kan­cel­lá­ri­á­nál elő­adó­vá ne­vez­ték ki. Po­li­ti­kai és tár­sa­dal­mi in­dít­ta­tá­sa szem­ben állt II. Jó­zsef ab­szo­lu­tisz­ti­kus tö­rek­vé­se­i­vel, emi­att meg­fo­gal­maz­ta a filum succ­es­si­o­nis in­ter­rup­tum el­mé­le­tét, amely sze­rint a ko­ra­be­li ural­ko­dó tör­vény­te­len ural­má­val meg­sza­kadt a Habs­burg-ház trón­örö­kö­sö­dé­si joga. A Habs­bur­gok­tól való el­sza­ka­dás re­mé­nyé­ben a po­rosz ud­var­ral kap­cso­la­tot ke­re­ső ne­me­si cso­port egyik meg­ha­tá­ro­zó sze­mé­lyi­sé­ge, 1788-tól 1818-ban be­kö­vet­ke­zett ha­lá­lá­ig pedig az evan­gé­li­kus egye­te­mes egy­ház egy­há­zi és is­ko­lai fel­ügye­lő­je (mai ér­te­lem­ben véve or­szá­gos fel­ügye­lő) lett. Ócsai Ba­logh Péter ja­vas­la­tá­ra 1812-ben az egye­te­mes köz­gyű­lés el­ha­tá­roz­ta az evan­gé­li­kus egye­te­mes egy­há­zi le­vél­tár meg­ala­pí­tá­sát. 1789-ben az evan­gé­li­kus egy­há­zak fő­ins­pek­to­rá­vá ne­vez­ték ki. Az 1790–1791-es or­szág­gyű­lé­sen Nóg­rád vár­me­gye kö­ve­te­ként el­ső­sor­ban a pro­tes­táns, Habs­burg-el­le­nes köz­ne­mes­ség egyik szó­szó­ló­ja­ként lé­pett fel. A pro­tes­tán­sok val­lás­sza­bad­sá­ga ügyé­ben tar­tott be­szé­dei meg­ha­tá­ro­zók vol­tak a ka­to­li­kus Habs­burg-ház el­nyo­mó val­lás­po­li­ti­ká­já­val szem­ben. 1791-ben mint To­ron­tál vár­me­gyei, majd pedig 1802-ben mint Zó­lyom vár­me­gyei fő­is­pán anya­gi­lag is se­gí­tet­te a va­nyar­ci és a gal­ga­gu­tai evan­gé­li­kus temp­lo­mok épí­té­sét és a gyü­le­ke­ze­tek hit­éle­té­nek meg­erő­sö­dé­sét. 1818-ban halt meg Kis­bá­gyon­ban, te­me­té­sén a kor­szak evan­gé­li­kus gon­dol­ko­dói a ma­gyar mel­lett tót nyel­ven is meg­em­lé­kez­tek mun­kás­sá­gá­ról. Latin nyel­vű kéz­ira­tai ma is fel­lel­he­tők az EOL vé­dett anya­gai közt.

 

 

 

 

 

eogy-admin 2022. 11. 04., p - 15:25
eogy-admin
Ellenőrizve
6 óra ago
Feliratkozás a következőre: Evangélikus Országos Levéltár hírcsatorna