Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára

2022. május – A kisvárdai új görög szertartású katolikus templom

Jelen dokumentummal szeretnénk megemlékezni a – 125. évfordulóját ünneplő – Szent György nagyvértanúról elnevezett kisvárdai görögkatolikus templomról

A kisvárdai új görög szertartású katolikus templom

Az elmúlt év június hó 20. napján emlékezetes ünnepély színhelye volt Kisvárda városa, Szabolcs vármegye eme szép jövőjű és rövid időn hatalmas fejlődésnek indult, egyik nevezetes vidéki központja. Az említett napon ugyanis a kisvárdai görög szertartású katolikus, újonnan épített templom lett sokezernyi hívő jelenlétében és a városi intelligencia érdeklődésteljes részvétele mellett ünnepélyesen felszentelve.

Soká húzódott és aggodalomteljes napokat átélt munka nyert ezzel befejezést. Még az ötvenes években tett Nehrebeczky András akkori nagymadai görögkatolikus lelkész 100 forintnyi alapítványt a kisvárdai görögkatolikus templom építésére, de az őáltala megpendített eszme csak majdnem egy fél század után lett foganatosítva. Lassan gyűlt az építési tőke, és egész a befejezésig, azt lehet mondani, minden nagyobb adomány nélkül egyedül a hívek ajánlataiból lett fedezve minden költség. Az építés műve ténylegessé csak azon időtől lett, hogy az ajaki görögkatolikus plébánia Orosz Pál mostani lelkész úr erőteljes vezetése alá került. A meglévő alaptőke felhasználásával csakhamar megindult az építkezés, de az építőmesterek oly rosszul és oly kevésbé lelkiismeretesen vezették a munkálatot, hogy a már majdnem kész épületnél az illetékes hatóságok a befejezést megtiltották, és számos biztosítási pótmunkát rendeltek el.

Ily körülmények között valóban a soká és nehezen összegyűjtött összes adományok, a hívek minden reménye kockára lett téve, és lehet, hogy a hívek kedélyét megzsibbasztó eredménytelenség az egész templomépítést megsemmisíti, ha a hívek bizalma és saját buzgó vallásossága az építés vezetésére nem bírja tekintetes Küzmös György urat, Szabolcs vármegye tiszti főorvosát, kisvárdai járásorvost és kisvárdai közkórház igazgatóját.

Küzmös György vezetése alatt a már-már reménytelenné vált ügy hamarosan sikeres befejezést nyert. Az említett főorvos úr, mint a kisvárdai görögkatolikus hitközség főgondnoka, e templomépítés ügyét a kisvárdai társadalom ügyévé tudta tenni. A társadalom minden rétege, állás- és valláskülönbség nélkül szívesen tette le adományait az erélyes főgondnok kezeibe, mert az ő egyénisége biztosíték volt arra nézve, hogy az helyesen lesz felhasználva, és hogy az ügy, melynek élére ő állott, meg nem semmisülhet, okvetlenül diadalra jut.

A megáldási istentiszteletet nagyságos és főtisztelendő Fekete István Szabolcs vármegyei görög szertartású főesperes úr végezte a vidék számos papjának segédlete mellett. A szentelési körmenet az ottani római katolikus templomból a latin szertartású katolikus klérus részvétele mellett, kiindulva a városi tűzoltóság sorfala és díszőrsége mellett, vonult az új templom elé, melynek képét bemutatjuk. A magyar nyelvű isteni tisztelet mély benyomást hagyott hátra az összes jelenvoltaknál, kik véges-végig jelen voltak, és a megáldó főesperes szavaival adtak hálát Istennek a mű befejezéséért, és kértek áldást annak vezetőire. Az isteni tisztelet után a város és környék értelmisége ünnepélyes ebédre gyűlt a városi kaszinó termeibe. Itt tűnt ki igazán egész teljében és közvetlenségében az a páratlan közszeretet és közbecsülés, melyben Küzmös György urat, kinek arcképét itt tisztelettel bemutatjuk, az összes jelen volt értelmiség részesíti. Általánosan helyeselve volt az egyik felköszöntő ama kitétele: hogy az a nap a Küzmös György napja volt, mivel el lett ismerve, amit már fentebb is jeleztünk, hogy a kisvárdai templomépítés sikeres keresztülvitelét kizárólag neki lehet és kell köszönni.

Küzmös György született 1856-ban Hajdúdorogon, középiskoláit Szatmáron, az orvosi egyetemet Budapesten végezte, Györgyényi, volt egri kanonok nagybátyja társaságában tanulmányai között nagyobb utazásokban vett részt, és valamint hazánk minden nevezetes helyét megismerte, úgy a nyugati külföld művelődését is alaposan tanulmányozta. Orvosi oklevelének megszerzése után, miután közben meg is nősült, mint gyakorló orvos előbb Budapesten működött, majd szülőföldjén, Hajdúdorogon töltött pár évet, míg végül állandóan Kisvárdán telepedett meg. Kiváló társadalmi műveltsége, egyéniségének megnyerő modora, sikeres gyógyításai csakhamar a társadalom kedvencévé tették őt, és így előbb járásorvossá lett megválasztva, majd az ottani közkórház igazgatójává lett. E kórház lett aztán Küzmös György tevékenységének legkedvesebb tárgyává, és azt oly tervszerűséggel vezette és vezeti, hogy az az ő vezetése alatt ma már egészen virágzó állapotba jutott, és bár amikor átvette, csak 15–20 ágyra volt berendezve, ma már 130–150 beteget képes befogadni és gondozni. A kórház fejlesztése körül szerzett érdemeinek, ha nem is jutalmazásául, de elismeréseül lett a vármegye tiszteletbeli főorvosává kinevezve.

Büszke lehet rá a kisvárdai görög szertartású katolikus hitközség, hogy ily jeles egyént nyerhetett főgondnokul, az elismerés hangján vallhatja őt hívének a görög szertartású katolikus egyház, annyival is inkább, mert a mai hithideg korban fényes példa a főorvos úr, és minden szónál hangosabban hirdeti ama tétel igazságát, hogy a valódi intelligencia csak a valódi műveltségnek értékéből, a benső vallásosság nemcsak hogy nem von le semmit, de sőt, éppen a vallásos érzület az, mely a szívet, a lelket, az ember egész valóját a legdíszesebb világítással, a legékesebb zománccal ékesíti fel, mert az embert emberi méltósága teljes tudatára és megbecsülésére csak a vallásos érzület tanítja meg, kötelezi el.

[Forrás: A Szent Kereszt Naptára. Népkiadás az 1898-iki évre, mely áll 365 napból: a magyarajku gör. szert. katholikusok számára, 92–94. oldal; Az időszaki kiadvány lelőhelye: GKPL VI–22.]

2022. április – Firczák Gyula megyéspüspök által – kiadott körlevélből, mely kapcsolódik a böjthöz és a húsvéti szertartások végzéséhez

A Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára által szerkesztett „hónap dokumentuma” sorozatban részleteket közlünk egy 1898-ban – Firczák Gyula megyéspüspök által – kiadott körlevélből, mely kapcsolódik a böjthöz és a húsvéti szertartások végzéséhez.

„Krisztusban kedvelt fiainknak, a Munkácsi Egyházmegye nt. papságának, üdvöt az Úrban és főpásztori áldást!

A negyvennapi böjt, Krisztusban kedvelt fiaim, a legrégibb keresztény időktől származik, s nem ok nélkül hisszük, hogy azt magok az apostolok rendelték. Azért írja Sz[ent] Jeromos: »Mi apostoli hagyomány szerint negyven napig böjtölünk« (Epist. 54. ad Marcellinum). Sz[ent] Leó pápa pedig a híveket bűnbánatra intvén így szól: »Az apostoli rendeletet negyvennapi böjt által tökéletesen tartsátok meg« (Epist 43.). […]

Részemről, mint ezen egyházmegye főpásztora, a nagyböjti idő megszentelése- és a hívek üdvösségére a következőket rendelem:

1.) Vasár- és ünnepnapokon egyházmegyém templomaiban poenitentialis sz[ent]beszédek mondassanak; délután pedig, a vecsernye után a felnőttek hitoktatásban részesíttessenek.

2.) Az »Előszenteltek Liturgiájának« végzését a parokiális templomokban legalább 3 ízben kötelezővé teszem. Az V. hét szerdáján este »Krétai Sz[ent] András kánonja«, szombatján pedig »Akathiszt a B[oldogságos] Szűzhöz« végzendő. Ezenkívül Lázár szombatjától kezdve nagyszombatig a köznapokon is legalább sz[ent]mise, illetőleg »Előszenteltek Liturgiája« végzendő; gyászmise azonban a nagyhéten nem végezhető.

3.) A húsvéti sz[ent]gyónás és a sz[ent[áldozás idejét Sz[ent] Kereszt-imádó vasárnaptól egészen húsvétfelező szerdáig (—) állapítom meg olyképpen, hogy ez a híveknek a szószékről is kihirdetendő. […]

Egyébként a mi Urunk Jézus Krisztus malasztja veletek. Az én szeretetem mindnyájatokkal Krisztus Jézusban. Amen.

Kelt Ungvárott, 1898. február 22.

Krisztusban szíves atyjok:
Gyula püspök”

[Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára II–9–a. 14. doboz]

2022. március – „A könnyező Mária-képpel a püspöki címeremben könnyező nép püspöke lettem” – részlet dr. Dudás Miklós püspök prédikációjából, melyet a jubiláló kegykép előtt mondott 1946-ban

Homokviharban sodródik ez a nép […] de 250 esztendő óta van, ami átsugározza éjszakáit, és éltető meleget ad napjainak. Hogy még vagyunk, hogy a hitünk rendületlen, mindenekelőtt patrónánknak köszönhetjük, aki könnyeivel beleégette e népbe az élő katolikus hitet. Háromszor sírt 250 esztendő óta a Boldogságos Szűzanya érettünk, de sírt ez a nép is. A könnyező Mária-képpel a püspöki címeremben könnyező nép püspöke lettem. És ha ez a nép szegény is anyagiakban, de gazdag lett lélekben hűséges hite és elviselt szenvedései által. Megemlékezünk ez ünnepen arról is, hogy háromszáz esztendővel ezelőtt egyesültek őseink a katolikus egyházzal, és azóta égi Anyánk keze vezetett bennünket. Akiket a Szentséges Atya rám, a püspökre bízott, megőriztem őket hűségükben. Otthon érezzük magunkat, mert a római pápa gyermekei vagyunk, és ahol Péter tartja a kormányrudat, ott van Krisztus. Tolmácsolom a negyedmilliónyi görögkatolikusság hűségét Krisztus Urunkhoz és egyházához. Ezer esztendeje osztja a magyar görögkatolikusság a magyar kálvária szenvedéseit is. Elsősorban minket sodort a tatár, a török, amikor másokat jóformán csak megérintett a népek viharzása. Ezer év edzettségével állunk itt kegytemplomunk körül, hogy meghallgassuk Magyarország hercegprímásának bátorító szavait.

[Forrás: Máriapócsi Naptár a magyar görögkatolikus hívők részére az 1947. évre, 19. évf., 37–39. o.]

2022. február – „Minden igyekezete abban merült ki, hogy valódi, »Krisztus szíve szerint való« pap lehessen”

Jelen cikkel emlékezünk Boldog Gojdics Péter Pálra, aki 1922-ben lépett be a Nagy Szent Bazil Rendbe

Eperjes új főpásztora

Még október hóban megírták a lapok, hogy az Apostoli Szentszék Nyárády Dénes kőrös egyházmegyei apostoli adminisztrátort – ki Novák István dr. püspöknek a csehek által történt eltávolítása óta az eperjesi görög szert[artású] kat[olikus] egyházmegyének is apostoli adminisztrátora volt – fölváltani készül, s egyelőre apostoli adminisztrátori minőségben Gojdics Péter Pál Szent Bazil-rendi szerzetes atyát állítja az eperjesi egyházmegye élére. A Szent Bazil-rendet nagy kitüntetés érte ezzel, de föl sem említettük, nehogy dicsekedni látszunk. Jóleső örömmel kell azonban megállapítanunk, hogy az Apostoli Szentszék elhatározása más körökben is osztatlan örömet keltett. Erről tanúskodik az Egyházi Lapok októberi száma, erről különösen amerikai hittestvéreink hitbuzgalmi folyóirata, az: Egyetértés.

Gojdics Péter Pál 1888. július 17-én a Sáros megyei Pillérpeklénben született. Atyja, Gojdics István görögkatolikus lelkész gondos nevelésben részesítette. Középiskoláit az eperjesi kir[ályi] kat[olikus] főgimnáziumban, teológiai tanulmányait részint az eperjesi püspöki szemináriumban, részint a budapesti Pázmány-egyetemen végezte. Pappá 1911. augusztus 18-án szentelte Vályi János dr. eperjesi püspök.

Papi működését édesatyja mellett mint cigelkai káplán kezdte. Novák István dr. csakhamar az egyházmegye központjába vitte be a nagy tehetségű, jámbor, mély tudományos képzettségű fiatal papot, s előbb a papgyermekek tápintézetének prefektusává és polgári iskolai hitoktatóvá, később egyházmegyei levéltárossá nevezte ki. Már eperjesi hitoktató korában buzgó terjesztője a gyakori szentáldozásnak és Jézus Szent Szíve tiszteletének. Gyakran és örömmel kereste fel a kórházban fekvő betegeket, s szerető türelemmel fogadta a gyóntatószékben a gyónókat. Minden igyekezete abban merült ki, hogy valódi, „Krisztus szíve szerint való” pap lehessen.

1919-ben már irodaigazgatói minőségben szolgálja az egyházmegyét. Mikor azonban 1920-ban Novák püspök Eperjesre való visszatérése lehetetlenné vált, Gojdics sem érezte magát jól az egyházmegye központjában, s lépéseket tett, hogy régi vágyához képest szerzetessé lehessen. 1922-ben, mikor a magyarországi Szent Bazil-rend a reformot elfogadta, ő is belépett a szerzetes újoncok sorába, és a munkács-csernek-hegyi zárdába ment. 1924-ben már mint egyszerű fogadalmas szerzetes az ungvári Szent Bazil-rendi fiúinternátus élére került mint tanulmányfelügyelő. Közben serényen küzd a Felvidéken egyre jobban harapódzó hitszakadással, a cseh kormány rejtett támogatásával terjeszkedő skizmával, missziót misszió után tart, és a skizmatikusok külsőségeivel, tartalmatlan ceremóniázásaival Jézus Szent Szívének és az Oltáriszentségnek tiszteletét állítja szembe. Missziós működésének eredményeként a hitszakadás a rutén Felvidéken csaknem teljesen megszűnik.

Áldásos működésének csonka Magyarországon is teret talál, s a monostor meghívására 1925-ben ő vezeti Máriapócson az első papi lelkigyakorlatokat. Ezzel elért sikereit legjobban jellemzi az, hogy a lelkigyakorlatokon részt vett latin szertartású papok valóságos elragadtatással vitték szét hírét, s azóta is a levelek özönével árasztották el a testvérszertartás papjai a pócsi zárdát, érdeklődve aziránt: vajon P. Gojdics nem jön-e ismét lelkigyakorlatokat tartani.

Az Apostoli Szentszék elhatározása az ungvári internátus tanulmányi felügyelői állásában szinte meglepetésszerűen érte. Valósággal könnyezve vette tudomásul Őszentsége intézkedését, s csupán az engedelmesség erénye kényszerítette, hogy e terhes méltóságot vissza ne utasítsa. Egyébként jellemzésére hadd álljon itt az amerikai Egyetértés cikke, mely egyúttal megmutatja, mennyire elfogulatlanul ítéljük meg Gojdics Pétert, midőn őt magas méltóságban a Szent Bazil-rend büszkeségének valljuk.

Az érdekes cikk a következőképpen szól:

[…] Mely bölcsességre vall tehát az Apostoli Szentszéknek az a legmagasabb elhatározása, amely Nyárády Dénes zágrábi püspököt az eperjesi egyházmegye amúgy is terhes adminisztrátori teendői alól most fölmentette, s dr. Novák István örökébe az ő volt kiváló püspöki titkárát és irodaigazgatóját, Gojdics Péter Pál jelenleg ungvári Szent Bazil-rendi szerzetest nevezte ki.

E sorok írásakor a kinevezési okirat ugyan még nem érkezett le Rómából, de a pápai nuncius már értesítette az új főpásztort arról, hogy a kinevezéséről szóló okmány alá van írva, s azt a Vatikán a legközelebb kikézbesíti.

Gojdics Péter Pál egyelőre nem kimondottan püspök, hanem csak apostoli adminisztrátor lesz. Ennek oka a Csehszlovák Köztársaság és a Vatikán mai feszült viszonyában keresendő. A kimondottan püspöki kinevezéshez ugyanis az állami-szuverenitás hozzájárulása is szükséges volna. Miután pedig az egyház és a köztársaság közt jelenleg nincsen konkordátum – Róma csak apostoli adminisztrátort nevezhetett ki Eperjesre.

Gojdics Péter Pál harmincnyolc éves ember. Jólelkű, istenfélő, nagy tudású és szorgalmas pap, teológiai tanulmányait Eperjesen és Budapesten végezte – a legkiválóbb eredménnyel. Innen Eperjesre került püspöki titkárnak, majd irodaigazgatónak dr. Novák István mellé.

Mikor a szerencsétlenre fordult politikai helyzet püspökét megfosztotta a tróntól, ő sem óhajtott tovább a helyén maradni, bár kecsegtető ajánlatokkal marasztalták. Teljesen visszavonult: belépett a nagy Szent Bazil-rendbe. Érzékeny, becsületes, magyarszerető lelke nem bírta el ugyanis az új idők megváltozott atmoszféráját.

A dolgok azonban sokat fordultak azóta. Beigazolódott, hogy Pál atya (így hívták őt a rendben!) sokkal többet használhat híveinek, és inkább teljesítheti a lelke mélyén mindig hívó nagy kötelességet, ha kilép a porondra. Nem ellenezte tehát, hogy az eperjesi egyházmegye püspöki székének időközben égető módon szükségessé vált betöltése újra pozícióba helyezze őt – éspedig a minden papok számára legdíszesebb és legmagasabb polcra: püspöki székbe ültesse.

Pál atya fölemeltetése a Nagy Szent Bazil-rendnek is megérdemelt kitüntetése. Ez a rend volt ugyanis az, amely hosszú időn át szinte megszakítás nélkül adta az akkoriban az eperjesi egyházmegyét is magában foglaló munkácsi egyházmegye számára püspököket. És most, a rendnek a közelmúltban keresztülvitt reformja után, mintegy a legilletékesebb hely (a Pápai Szék!) kifejezett elismerésének látszik az, hogy egy minden szempontból fontos és nehéz főpásztori feladat az értékeiben és súlyában újraéledt és megizmosodott Bazil-rend derék fiára bízatott.

Eddig a cikk. Amihez mi csak annyit fűzünk, hogy árassza el Isten bőséges kegyelme, hogy minden egyes intézkedése egyházmegyéje üdvére váljék.

K. J.

[Forrás: Máriapócsi Virágoskert 2. évf. 12. szám, 222–224. oldal]