1895!
A nyíregyházai görögkatolikus templom
OKMÁNYLEVELE

Ezen templom építtetett 1895. évben [MDCCCXCV] Vojtovics Bertalan és Barzó Mihály építőmesterek által. Műszaki vezető: Koczog László királyi mérnök. Az építési költség 37.000 Ft, azaz harminchétezer osztrák értékű forintra lett felszámítva, s ezen költség részint a hitközség, részint a város és egyesek adományaiból állíttatott elő. Az alapkő ünnepélyes letétele október 1-jén történt meg. A keresztanyai tisztséget viselte: Popp Györgyné szül. Kovács Katalin.

Ezen templom építésének idejében a római pápa: Őszentsége XIII. Leo; Magyarország apostoli királya: I. Ferenc József; Magyarország hercegprímása: Vaszary Kolos; Munkács egyházmegye püspöke: Firczák Gyula; Szabolcs vármegye főispánja: Kállay András; az alispáni szék üresedésben van; királyi törvényszéki elnök: Megyery Géza; királyi pénzügyigazgató: Popp György; királyi tanfelügyelő: Velkey Pál; állami anyakönyvi felügyelő: Dumbrava László; királyi ügyész: Lázár Kálmán; megyei főorvos: Jósa András; polgármester: Bencs László; városi főkapitány: Sztárek Ferencz. A Nyíregyházán élő különféle vallásfelekezetek lelkészei, ezek: görög szertartású katolikus lelkész s Szabolcs megyei főesperes: Fekete István, hívek segédlelkésze: Andrejczó József; római katolikus lelkész: Verzár István; ágostai evangélikus lelkészek: Bartholomaeidesz János és Farbaky József; evangélium szerint reformált lelkész: Lukács Ödön; izraelita főrabbi: Friedmann Károly; ajaki görög szertartású katolikus lelkész: Orosz Pál; nyíregyházai görögkatolikus éneklész-tanító: Sesztay János; tanítók: Egreczky Emil és Korpos Mihály. Egyházi és iskolai gondnokok: Sesztay Pál, Szilvási József, id. Pányiszkó Mihály, Ács István, Salamon János és Fazekas András. A templomépítő bizottság tagjai: Sesztay Pál, Kovács György, Szilvási József, Salamon János, id. Pányiszkó Mihály, Fazekas András, Ács István, Maleczky Emil, Dankó István, Béres Mihály, Fazekas Mihály, Tirpák Mihály, Kondás József, Soltész Elek, ifj. Pányiszkó Mihály, Salamon Mihály, Napkori Ferencz, Szegedy György, Hajdu Mihály és Orosz János.

Nyíregyháza rendezett tanáccsal bíró város, 27.014 lakost számlál, kik között a görögkatolikus egyháznak ez időben 3.405 lelke van. A lakosság nagyobb zöme ágostai evangélikus – általánosan minősítve: szorgalmas nép lakja Nyíregyházát –, s a mezőgazdaság virágzó helyzetben van.

E város Szabolcs vármegyének székhelye, a monumentális s egészen új keletűnek mondható középületeken kívül jól kiépítettnek s jelentékenynek állítható. Itt lakik a vármegyei közigazgatás tisztviselősége, van e városban királyi törvényszék, pénzügyigazgatóság, nagy dohánybeváltó, négyfelé ágazó vasúti központ, két rendbeli lovas katonaság, melyek közül a közös hadseregbeli lovasezred a városon kívül impozánsul kiépített, mintaszerű laktanyában van elhelyezve. E városnak kultúrintézetei is számottevők, van főgimnáziuma, a népnevelést elemileg több mint ötven tagból álló tantestület munkálja, van három lapja s két könyvnyomdája.

Országos jelentőségű ügyeknek jegyezhetők ez időkből: 1. Az állami hatalomnak szeparálása az egyháztól, melynek gyümölcsei: a polgári házasság és polgári anyakönyv éppen ezen év október 1-jén lépnek életbe. 2. A pénzalapnak megvalósítása forintegységről korona-, vagyis félforint egységre, a világforgalmi aranyvaluta szerint. 3. A szőlőterméseknek óriási mérvű visszaesése a filoxéra és a peronoszpóra, vagyis szőlőpenészgombák miatt.

Világszerű jelentőséggel bírnak: az államok nyakig fegyverzett állapota, mely a népeket roskadásig terhelő adókkal van kapcsolatban. De éppen eme nagymérvű fegyverzettség oka a hosszas békének, melyet a világ népei élveznek, mert egyik állam vagy fejedelem sem vállalkozik a felelősséget magára vállalni ama vértenger- és pusztulásért, mit a jelen idő egy háborúja roppant tökélyű fegyverekkel és nagy méretű hadseregekkel előállíthatna. Így aztán a költséges békesség is megtermi a népek előrehaladását, a népek versenyezni látszanak egymással a jobblét megteremtésében s új kincsforrások nyitásában. Így a villamosság számtalan nagybecsű alkalmazással bír, úgyszintén a gépek ezerágúlag szolgálnak az emberek kényelmére.

Azonban még ennek az éppen nem ideális békesség egének is van rettegett felhője és villáma, ez a már az egész világot átkaroló anarchizmus, szocializmus és nihilizmus.

NB.!

1.) Ezen hiteles másolat eredetije egy olajjal telt s légmentesen elzárt üvegedénybe foglalva az alapkőbe helyeztetett. Az alapkő pedig a templomnak kelet felé eső fala alatt, mégpedig a keleti oldalon fekvő torony szögletéből észak felé számítva hatméternyi távolságban – s a földszinttől lefelé számítva kétméternyi mélységben fekszik.

2.) A templom építésének idejében forgalomban volt s az alapkőbe helyezett pénznemek mellett található 1709. és 1772. években vert két darab Mária Terézia idejéből való pénznem a régi templom alapkövéből vétetett ki, s az új templom alapkövébe visszahelyeztetett.

Kelt Nyíregyházán, 1895. év október 1-jén

Írta: Andrejczó József görögkatolikus segédlelkész

[Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára II–20–c. 137–139. o. Nyomtatásban megjelent: Nyirán János – Majchricsné Ujteleki Zsuzsanna / „Leljék örömüket a hívek e templomban mindenkor, gyarapodjanak mennyei és földi javakkal”: Források a nyíregyházi Szent Miklós görögkatolikus székesegyház történetéhez. Nyíregyháza, 2017. 81–83. o.]

 

Művelődéstörténeti adalékok a görögkatolikus anyakönyvek vezetéséről

Anyakönyvek vezetéséről a Munkácsi Egyházmegyében kezdetben De Camellis János József és Bizánczy Gennadius György püspökök rendelkeztek, majd Olsavszky Manuel püspök az 1752-es és az 1756-os statútumában már konkrétan meghatározta, hogy milyen anyakönyveket kötelesek a parókusok vezetni. Négy könyv vezetését írta elő: „[…] mindegyik lelkésznek legyen […] négy könyve, azok, amelyekről még szó volt az 1752-es statútumban is, nevezetesen: egy könyv a lélekösszeírások számára, egy-egy pedig a kereszteltek, elhunytak és házasultak regisztrálására.”[1]

Egyházmegyénk parókiáin a 18. század közepétől maradtak fenn görögkatolikus anyakönyvek. Levéltárunk fontos feladatának tekinti, hogy az utókor számára is átörökítsük ezeket a dokumentumokat, ezért törekszünk a régi anyakönyvek megmentésére, helyreállítására.

Az alábbiakban a Boteh Bt. papír-, könyvrestaurátor műhely (2500 Esztergom, Lőrinc u. 17.) által restaurált két anyakönyvet mutatunk be eredeti állapotában, ill. az állagmegóvást követően:

1.1.) Leveleki kereszteltek, házasultak, halottak anyakönyve: 1771–1815, eredeti borítóval (NYEL II–28–b. 1. kötet) 1.2.) Leveleki kereszteltek, házasultak, halottak anyakönyve: 1771–1815, restaurált borítóval (NYEL II–28–b. 1. kötet) 1.3.) Leveleki kereszteltek, házasultak, halottak anyakönyve: 1771–1815, 122. oldal, eredeti állapotban (NYEL II–28–b. 1. kötet) 1.4.) Leveleki kereszteltek, házasultak, halottak anyakönyve: 1771–1815, 122. oldal, restaurált állapotban (NYEL II–28–b. 1. kötet) 2.1.) Kislétai kereszteltek anyakönyve: 1785–1803, 19. oldal, részlet, eredeti állapotban (NYEL II–8–b. 1. kötet) 2.2.) Kislétai kereszteltek anyakönyve: 1785–1803, 19. oldal, részlet, restaurált állapotban (NYEL II–8–b. 1. kötet)

[1] Udvari István: A XVIII. századi ruszin művelődéstörténet kimagasló alakjai. In: Ruszinok a XVIII. században: Történelmi és művelődéstörténeti tanulmányok. Nyíregyháza, 1992. Bessenyei György Kiadó (Vasvári Pál Társaság Füzetei, 9.) 184. o.

Hajdúdorog egyházmegyei körlevelek
VIII. szám. 1950. év
2784/1950. sz.

Egyházmegyei papnevelő intézet megnyitása

Nagyon tisztelendő Oltártestvérek!

Kedves Híveim!

Boldog örömmel közlöm mindnyájatokkal, hogy szeptember végén Nyíregyházán püspöki széklakomban Isten segítségével megnyitjuk az egyházmegyei papnevelő intézetet és hittudományi főiskolát.

Régi óhaj válik valóra ezzel. Az Úr szolgálatára kiválasztott papnövendékeink neveltetése eddig is a legnagyobb gonddal történt. Jónevű intézetekben szívták magukba a szent tudományokat és a jámborság szellemét, s azokból az intézetekből az Úr eme szőlőskertjének, egyházmegyénknek buzgó munkásai s ősi szertartásunknak hűséges papjai kerültek ki. Bizonyos fokig azonban nélkülözte egyházmegyénk azt a jótékony hatást, melyet az egyes egyházmegyékre saját szemináriumaik, mint gyertyatartókra helyezett gyertyák sugározni szoktak.

Épen ezért most, amikor az egyházmegyei központban szerény keretek között – az I. és II. évfolyammal – megnyitjuk saját szemináriumunkat, alázattal imádkozom az Úrhoz, s ehhez kérem a ti buzgó imáitokat is: intézetünk megnyitása valóban legyen fáklyagyújtás egyházmegyénk számára. Legyen ez a papnevelő intézet magyar földön a görög szertartásnak tűzhelye. És legyen kohó, mely még bensőségesebben egybeolvasztja a püspök atyának s papjainak, kispapjainak és híveinek lelkét a hitben, szeretetben és egyházhűségben. Dáviddal, ki a jeruzsálemi templom építését előkészítette, mondhatom: „A munka nagy, mert nem embernek, hanem Istennek készíttetik lakóhely” (1Krón 29,1).

Őhozzá esedezzünk hát, testvérek, Salamonnal: „Istenem, legyenek nyitva szemeid e házra éjjel-nappal, e házra, melyről mondottad: ott lesz az én nevem” (1Kir 8,29). Imádkozzatok velem együtt, hogy a kis mustármag földünkben meggyökerezzék, fává fejlődjék, és meghozza áldásának gyümölcseit, amikor Jézus Szentséges Szívének szándéka szerinti, népünket ismerő és érte dolgozó papokat nevel a magyar görögkatolikus népnek.

Tekintsétek hát, kedves híveim, mindnyájan magatokénak papnevelő intézetünket már most, annak megalapításánál is. Nehéz időben, egészen saját anyagi erőnkre hagyatva, a kezdet sok-sok nehézsége súlyosodik vállunkra. Atyai szeretettel kérlek benneteket: buzgó imáitokon kívül áldozatkész segítségtekkel is tegyétek lehetővé alapvető fontosságú intézményünk elindulását és fenntartását. Ennek módjára nézve lelkipásztoraitok fognak adni útbaigazítást.

Biztosak lehettek, amíg szemináriumunk fenn fog állni, nem szűnik meg a mindennapi könyörgés „ezen szent hajléknak boldog és örök emlékű alapítóiért és jótevőiért”.

Főpásztori áldásomat adom mindnyájatokra, s vagyok

Nyíregyházán, 1950. szeptember hó 15-én

Krisztusban szíves atyátok:
MIKLÓS
püspök

[Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára 1–1–b. 11. téka; 2784:1950]

Bizonyítvány

„a Bold[ogságos] Szűz Mária pócsi második csodálatos képéről, vagyis azon képről, mely M[ária]ócson jelenben is köztisztelet tárgya, és mely 1715. év augusztus 1., 2. és 5. napjain bő könnyeket hullatott.

Az előbb leírt vizsgálat alapján az akkori egri püspök, gróf Erdődy Gábor Antal egyházmegyénk ez időbeli általános helynökéhez, Bizánczy György kállói lelkészhez (amennyiben egyházmegyénkben 1715. évben a püspöki szék üresedésben volt) a következő tartalmú iratot küldötte:

Nagyon tisztelendő Bizánczy György kállói lelkész úrnak és a görög szertartású katolikus papság és hívek lelki ügyeiben általános helynökömnek, Kállóban

Nagyon tisztelendő Úr!

Miután a pócsi Bold[ogságos] Szűz képének könnyezése a megejtett vizsgálatok alapján valónak és természetfelettinek bizonyult, és általam mint püspök által megerősíttetett, azért – törvényes távollétem által személyesen akadályoztatván – a mai napon főtisztelendő egri káptalanom kebeléből két tagot: névleg főtisztelendő Kiss János olvasó- és főtisztelendő Demeter János éneklő kanonok urakat mint teljhatalmú megbízottaimat Máriapócsra a végből küldöm ki, hogy ők a nevezett Isten Anyja képét a hívek nyilvános tiszteletére az Úrban szabadon kitehessék és kitegyék. Egyúttal akarom, hogy alattvalóiknak, de kiváltképen a templom és a pócsi kép őrzőinek és szolgáinak az említett képhez való ájtatosság, vigyázás és őrködés hangsúlyoztassék és szigorúan megparancsoltassék. Ki egyébiránt vagyok és maradok nagyon tisztelendő úrnak lekötelezett atyja az Úrban.

Eger, szeptember 19-én, 1715. évben

Gróf Erdődy Gábor Antal s.k.
egri püspök

[Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára II–9–a. 1. doboz (Vendégkönyv: 1900–1986; 36–37. oldal)]