Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára

2021. május – 105 éve történt

„[…] munkácsi és eperjesi püspöktársaimmal egyetemben elhatároztuk, hogy egyházi ünnepeink megtartásában is a Julián-naptár helyett a Gergely-naptárt fogjuk alkalmazni egyházmegyéinkben.”
(Miklósy István püspök)

A hajdúdorogi egyházmegye nagyon tisztelendő papságának

Krisztusban kedvelt Fiaim!

Szem előtt tartva azon kötelességemet, hogy a vezetésemre és gondjaimra bízott egyházmegye híveinek lelki üdvét munkáljam, s annak elérését a kor és szociális viszonyok által követelt intézkedésekkel is előmozdítsam, munkácsi és eperjesi püspöktársaimmal egyetemben alapos megfontolás tárgyává tettem a görög szertartásunk által előírt ünnepek megülése idejének kérdését.

Tagadhatatlan tény, hogy a kizárólag egyházi ünnepeink megtartásánál alkalmazott Julián-naptár használata sok tekintetben káros hatású úgy híveinkre, mint szertartásunkra.

Eltekintve attól, hogy a Julián-naptár az ezen kérdésben egyedül mérvadó tudományos megállapításoknak egyáltalában nem felel meg, a helyes időszámítás alapjául el nem fogadható, és így a kulturális haladás mellett tarthatatlan: az egyházi ünnepek beosztásánál való alkalmazása híveinkre annyi szociális hátránnyal van egybekötve, hogy annak kiküszöbölése immár elodázhatatlan.

A Julián-naptárnak az egyházi ünnepek megtartásában való használata hátrányait elsősorban latin szertartású testvéreink és más vallású polgártársaink körében nagy számban elő híveink, földmíveléssel, iparral, kereskedelemmel foglalkozó, közhivatalban működő görögkatolikus testvéreink érzik, de azok a mai szociális egymásrautaltság és sűrű érintkezés folytán a kizárólag görögkatolikusok által lakott vidékeken élő híveink körében is mindinkább érezhetőkké válnak. A Julián-naptár használata az egyházi ünnepek megtartásában bizonyos elszigeteltséget von maga után, melynek káros hatásai híveinkre nézve a gazdasági és a szociális élet minden más vonatkozásában el nem tagadhatók.

Ezért kell nap nap után szomorúan tapasztalnunk, mint tünedezik sok hívünk lelkéből a görög szertartás iránti hűséges ragaszkodás, és ugyancsak szomorúan kell megállapítanunk, mily nagy veszteségek érték szertartásunkat a Julián-naptár használata miatti szertartásváltoztatások által.

Innen magyarázható, hogy a legutóbbi évtizedek folyamán ismételten foglalkoztak püspökeink a Julián-naptár kiküszöbölésével és a Gergely-naptár bevezetésével.

Mindezeket megfontolva és a szem előtt tartva a nemzetek apostolának intelmét – „Attendite vobis et universo gregi, in quo vos Spiritus Sanctus posuit episcopos regere Ecclesiam Dei” (ApCsel. 20,28) –, munkácsi és eperjesi püspöktársaimmal egyetemben elhatároztuk, hogy egyházi ünnepeink megtartásában is a Julián-naptár helyett a Gergely-naptárt fogjuk alkalmazni egyházmegyéinkben.

Ezen püspöki jogunknál fogva hozott egyértelmű határozatunkban az a megfontolás vezetett bennünket, hogy a Julián-naptár nem képezi magasztos görög szertartásunk szerves alkotórészét, és így további alkalmazása nem indokolt, sőt kiküszöbölése a görög szertartás hű megőrzése végett és híveink jól felfogott javának előmozdítására ajánlatos.

Ezen, püspöktársaimmal hozott egyöntetű megállapodás alapján egyházmegyémre vonatkozólag a következőket rendelem el:

1. A görög szertartás által előírt összes ünnepek egyházmegyémben ezentúl mindig a Gergely-naptár szerint tartassanak meg.

2. A Gergely-naptár szerinti ünneplés Keresztelő Szent János születésének ünnepével kezdődjék, mely már a folyó évben a Gergely-naptár szerinti június 24-én tartassék meg, s ezen ünneptől kezdve az év összes többi ünnepei is a Gergely-naptár szerint ülessenek meg.

3. Az ezen tárgyban híveimhez intézett és mellékelten megküldött pásztorlevelem egyházmegyém valamennyi templomában a folyó évi, Gergely-naptár szerinti június 4-ére eső vasárnapon szentmise közben teljes szövegében olvastassék fel a híveknek, s ott, ahol annak szüksége mutatkozik, a hívek anyanyelvén külön is tolmácsoltassék.

4. A többtemplomos hitközségek lelkészei és az oldallagos adminisztrátorok a június 4-ére következő vasárnapon olvassák fel a pásztorlevelet azon templomokban, amelyekben június 4-én nem volt istentisztelet.

Végül 5., elrendelem, hogy a Gergely-naptár bevezetése folytán módosuló officiumokat legközelebb kiadandó, szolgálati pótutasításom szerint végezzék.

Jelen rendeletemmel, melyet Krisztus Urunk földi helytartójának, XV. Benedek pápának is tudomására hoztam, és arra apostoli áldását kértem, egy sokat tárgyalt, nagy jelentőségű kérdés nyer végleges megoldást.

Meg vagyok győződve, hogy egyházmegyém papsága örömmel fogja fogadni atyai rendelkezésemet, és az itt-ott netalán aggodalmaskodó hívek megnyugtatásának módját meg fogja tudni találni.

Elvárom lelkészkedő papságomtól, hogy részint pásztorlevelemben felhozott, részint közvetetlen tapasztalatból merített érvek hangoztatásával meg fogja értetni híveimmel, hogy a Gergely-naptár használatának elrendelése magasztos görög szertartásunk megszilárdítása, s az ő javukra történt.

Fogadják egyébiránt főpásztori áldásomat, melynek adása mellett vagyok

Nyíregyházán, 1916. május 4-én

Krisztusban szerető atyjok:
István püspök

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára I–1–b. 3. téka; VI. 25–27. oldal

Restaurálások a Nyíregyházi Egyházmegye Levéltárának állományában

Művelődéstörténeti adalékok a protokollumok vezetéséről

Protokollum: püspöki körlevelek gyűjteménye.

Olsavszky Manuel püspök rendelkezett arról, hogy a cirkulárékat (’körleveleket’) az úgynevezett protokollumba kell bemásolni, hogy a tartalma feledésbe ne merüljön. [1]

A körlevelek a püspöki kancellárián készültek, és leírták annyi példányban, ahány esperesi kerületet érintett, és továbbították az esperesek címére. Az esperesek elolvasták, bemásolták egy könyvbe, és a hívek felé kihirdették a rájuk vonatkozó részt. (1751-es adatok szerint Olsavszky püspökségének idejében 675 parókia volt az összeírt 10 vármegyében.)

A püspöki körlevelek a formájukat tekintve a középkori okleveles gyakorlatnak megfelelően készültek. Három részre tagolódtak: bevezető; világosan elkülönített tényként kezelt tárgy; és a befejezés, mely az intézkedés megszegéséért járó büntetést is meghatározta, és főpásztori áldás.

A levéltár állományában lévő protokollumok arról tanúskodnak, hogy ezek a kötetetek gyakran – a püspöki rendelkezéseken kívül – egyéb művelődéstörténeti vagy helytörténeti szempontból érdekes információt is tartalmaznak egy-egy görögkatolikus templommal vagy egyházközséggel kapcsolatban. Az alábbiakban a Boteh Bt. papír-, könyvrestaurátor műhely (2500 Esztergom, Lőrinc u. 17.) által restaurált nyírpilisi protokollumot mutatjuk be eredeti állapotában, ill. az állagmegóvást követően.

1.1.) Nyírpilisi protokollum: 1810–1842; Restaurálás előtti állapot (NYEL II–15–c. II. 15. oldal) 1.2.) Nyírpilisi protokollum: 1810–1842; Restaurált állapot (NYEL II–15–c. II. 15. oldal) 2.1.) Nyírpilisi protokollum: 1810–1842; Restaurálás előtti állapot (NYEL II–15–c. II. 47. oldal) 2.2.) Nyírpilisi protokollum: 1810–1842; Restaurált állapot (NYEL II–15–c. II. 47. oldal)

[1] […] a körlevelek tartalma az egyszeri elolvasás után feledésbe ne merüljön […] In: Udvari István / Ruszin (Kárpátukrán) hivatalos írásbeliség a XVIII. századi Magyaroroszágon. – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1995. 13. oldal

2021. április – „Engedjétek meg, hogy húsvét estéjén megkérdezzelek titeket: mi újat adott nektek a mai nap”

Nyíregyháza, 1964. márc[ius] 29.

A feltámadt Krisztus szolgái vagyunk.
Cél: A húsvét legyen lelkiismeretünk megújulása.
Bev[ezetés]: Mi újat ad nekünk a mai nap?
1: Megújul a hitünk: Erős Isten szolgái vagyunk.
2: Megújul a reményünk: Istenünk az örök élet Ura.
3: Megújul a szeretetünk: Az emberszerető szolgái vagyunk.
Bef[ejezés]: Bennünk is feltámad Krisztus.

Kedves Testvéreim!

Mind, akik meg vagyunk keresztelve Krisztusban, az ő halálában kereszteltettünk meg. Az a vízzel való leöntés, ami a régi egyházban a víz alá való lemerítés formájában történt, azt fejezi ki, hogy eltemettek bennünket, mint azokat, akik meghaltak, mint ahogy nagypénteken eltemették Krisztust.

Amint viszont Krisztus feltámadt az Atya dicsősége által, úgy mi is új életet éljünk, amint a régi Szentírás-fordítás kifejezi: az élet újságában járjunk. Ez az új élet, ez a kegyelmi élet kereszténységünk lényege. Ez a meghalás a bűnnek és feltámadás az Istennek a húsvét nagy misztériuma, ami[n]t az egyetemes zsinat liturgikus szabályzata is az egész liturgia.

Kedves Testvéreim!

Engedjétek meg, hogy húsvét estéjén megkérdezzelek titeket: mi újat adott nektek a mai nap?

Annyit hallunk, annyit beszélünk, annyit éneklünk húsvétkor a megújulásról, hogy okvetlenül el kell gondolkoznunk pár percig: újult meg mibennünk ma valami? Részesüljünk a szőlőtőke új termésében.

Jertek, igyunk új italt… hív ma ősi zsolozsmánk.

Krisztus új birodalmat teremtett nekünk,

új életre ébresztett bennünket,

ő a mi új pászkánk.

Szent Pál beszél az új emberről, aki folytonosan megújul. Int minket a nagyszombati apostolban, hogy haljunk meg a bűnnek és éljünk Istennek, Krisztus hasonlatossága szerint, s járjunk mi is az élet újdonságában.

1. Ezt énekeljük, ezt olvassuk, s a valóságban pedig beszüremlett a mi lelkünkbe is a rágalom: hogy a mi életünk, a mi vallásunk, a mi Krisztusunk ósdi, maradi, idejét múlta már. Mi a hagyományokat őrizzük csak, a megújulás azoké, akik Krisztus nélkül húsvétolnak, s feltámadás helyett tavaszt, kiscsirkét, nyuszikát, hímes tojást ünnepelnek csupán.

Nos hát, ez a mai nap, kedves testvéreim, kisepri belőlünk ezt a vallási csekélyértékűség-tudatot, kiirtja belőlünk a Krisztus által annyiszor korholt kishitűséget.

Ma megújul a hitünk: a feltámadt Krisztus üres sírjánál állva látjuk, hogy milyen erős, hatalmas Isten szolgái vagyunk. Mi a feltámadt Krisztus szolgái vagyunk! A gyermek Jézus felnőtt, a szenvedő Jézus meghalt, a mi Jézusunk, aki most is fent van a mennyországban, és aki itt is jelen van az Oltáriszentségben, a feltámadt Krisztus. Diadalmas hadvezérünk és Urunk ő nekünk, mert a halál önkéntes vállalása által legyőzte a halált, vagyis megszüntette az örök halálnak, a kárhozatnak elkerülhetetlen voltát, és még az előtte meghaltaknak, a sírban levőknek is, az előtte meghaltaknak is megadta a lehetőséget, hogy amennyiben életük folyamán méltónak bizonyultak rá, bejuthassanak az örök életre.

Ma megújul a hitünk: nem csak azért, mert ma látjuk, hogy milyen sokan vagyunk még Krisztus hívei, hanem mert megbizonyosodunk róla, hogy ez az Üdvözítő módszere: látszólag hagyja magát legyőzetni, elbukik, elrejtőzik, de csak azért, hogy annál teljesebb legyen diadala, mikor feltámad, mikor megjelenik.

Testvérem, legfeljebb hatvan-nyolcvan húsvétot ünnepelhetsz tudatosan életedben. Annak mindnek építeni kell valamit a lelkeden, annak mindnek van egy üzenete a te számodra is: meghallottad-e? Hány van még neked hátra? Öregbedik-e veled együtt a hited is? Ha nem voltál itt nagycsütörtökön, mikor ezren álltuk körül az oltárt és ünnepeltük a hit egyik legmélyebb titkát: az Oltáriszentséget; ha nem voltál itt nagypénteken, mikor püspök atyánk arra intett minket, hogy megváltásunkat áldozatainkkal és imádságos életünkkel tegyük hatékonnyá a magunk számára, akkor legalább most, húsvétkor írj valamit a szívedbe, egy gondolatot, ami vallásosságodat előbbre viszi, ami lelki életedet megújítja.

Ha a hited csak fásult szembehelyezkedés a világgal, kiábrándultság, dacos elkeseredés, mint a Tamás apostol hite, aki amikor látta, hogy Jézus Jeruzsálembe a biztos halálba indul, így szól tanítványtársaihoz: menjünk mi is, haljunk meg ővele!… akkor alakítsa át a te hitedet is a feltámadt Krisztus örvendező hitté, mint a Tamásét, mint a Sz[ent] Pálét, aki azt írja, hogyha a keresztség által meghalunk a bűnnek, akkor együtt Krisztussal élni is fogunk Istennek.

A lelkigyakorlat, sok szertartáson való részvétel, szentbeszédhallgatás, Szentírás-hallgatás, mind-mind arra való e szent napokban, hogy hitedet megújítsa.

2. És ezen kívül mi újat ad még neked a húsvét? Felkavarja a lelkedet sorsodat illetően. Halál, örök élet: ha belépsz a templomba most el nem kerülheted e szavakat, e gondolatokat. A szentsír, a sírlepel ezt sugározza, az énekek ezt zúgják feléd. Ha komolyan részt veszel egy szertartáson, és nem csak jelen vagy, hanem figyeled, keresed értelmét, énekeled, végzed azt, fel kell, hogy lobbanjon benned egy gyöngébb vagy erősebb vágyakozás az örök élet után.

A húsvét a hitetleneknek is az életöröm ünnepe: a szórakozás locsolódás, a tavaszi szimbólumok alkalmazása mind erről beszélnek. De mennyivel túlmutat ezeken a mi húsvéti életörömszimbólumunk, a pászkáskosár!

A kosár vagy szatyor, vagy tál kifejezi, hogy úton vagyunk, maga a földi életünk is pászka, átmenet. Isten eme átmenet idején is megpakolja kosarunkat földi javaival, de e földnek minden öröme csak előíze annak az örök boldogságnak, amivel az Isten ajándékoz meg minket az örök boldogságban. Egy fiatal asszonyka mondotta egyszer boldog házasságkötése után papjának: én nem is gondoltam, hogy ilyen nagy boldogság is van a földön, hát még, ami a mennyországban vár ránk, az milyen lehet.

Ez az örök boldogság utáni vágyakozás a remény, ezt is megújítja bennünk a húsvét. Ez kifinomult, természetfeletti ízlés, mely nem éri be akármilyen félmegoldással, pótörömmel, kábítószerrel, ital, paráznaság mámorával, egy cigaretta vagy egy szelet csoki vigasztalásával, hanem az örök, tiszta, nemes örömökre pályázik, s a nyolc boldogság kútjaiból azok előízét élvezi.

Ez az az öreg ember, aki úgy gondolja: fáradt, öreg, törődött vagyok, de a halálban mégsem a megsemmisülést áhítom, hanem kedvem van rá még, hogy téged, Jézusom, az örökkévalóságon át dicsérjelek.

Ez az a fiatalember, aki nem éri be a húsvéti likőrrel, vendégeskedéssel, szórakozással, hanem minden napján az ünnepnek eljön a szentmisére, és elmondja: várom a jövendő örök életet.

3. Végül, ami a legfontosabb, megújítja bennünk a húsvét a szeretetet. Péter szerette Jézust húsvét előtt is, nagycsütörtökön mégis megtagadta. S húsvét után mit kérdezett meg tőle Jézus háromszor is: Péter szeretsz-e engem. És Jézus rábízta anyaegyházát, mert bízott benne, hogy Péter szeretete megújult. A Jézus iránti szeretetünket a húsvéti gyónásunkban újítottuk meg. Sokaknak kihűlt szeretete Isten iránt. Családját, foglalkozását a legtöbb ember szereti. Ereje szerint teljesíti kötelességeit velük szemben, mert hiszen az igaz szeretet szolgálat. Csak éppen Istennel szemben feledkezik meg a legtöbb ember kötelességéről, arról, hogy nevének tiszteletet adjon, napját megszentelje, s imádja őt minden este lefektében. Pedig ez a legfőbb parancs, ezért vagyunk a világon, hogy Istent szeressük, s Jézus e szent napokban ezt mutatta meg nekünk leginkább: mennyire kell szeressük az Istent, s az Istenért az embereket is. Mert nemcsak az Isten iránt, de hitvesünk, gyermekeink, szüleink, testvéreink, barátaink, munkatársaink, embertársaink iránt is meg kell újulnia szeretetünknek, hogy a feltámadás által gyűlölőinknek is bocsássunk meg, és egymást mint testvérek öleljük.

K. T.! A beszéd elején azt kérdeztem tőletek: mi újat adott nektek a mai nap. Ha hívő magatartásodat, reménykedésedet és szeretetedet megújította, akkor jól húsvétoltál. Akkor, ha most a beszéd végén megkérdezlek, hogy a Krisztus, akiben megkereszteltettél, benned is feltámadt-e, akkor azt felelheted: valóban feltámadt!

Amen.

[Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára II–30–a.]

2021. március – 90 évvel ezelőtt készült a kegytemplom falára a Mária-mozaikkép

A képnek a kegytemplomon való elhelyezése augusztus első napjaiban történt. Mennyire tetszik mindenkinek, legjobban bizonyítja, hogy fölmerült az óhaj a kegytemplom ablakait is üvegfestésű képekkel díszíteni. Egy-egy díszes, színes, szentek képével ékesített ablak kb. 4-500 pengőbe kerül. A rá való összeget tehetősebb egyházaink úgy adhatnák össze, hogy egy egyházközség hívei elvállalnák egy-egy ablak elkészíttetését. De megtehetnék esetleg úgy is, hogy néhány rokon család állana össze egy ablak megkészíttetésére. Szűzanyánk bizonyára megáldaná, kik az ő hajléka ékességét szeretik.”

„Kegytemplomunk új dísze a szeplőtelenül fogantatott Szent Szűznek üvegmozaik képe [1], melyet Palka József [2] budapesti üvegfestő készített, valóságos elragadtatást váltott ki a zarándokseregből. A kép a templom főhomlokzatán, a két torony között középen foglal helyet, hol azelőtt egyszerű, bádogra festett Mária-kép [3] díszlett, barlangszerűen kiképzett fülkében. Maga a kép művészi tökéletesség, üvegfestésű kivitele pompás. Különösen a délutáni órákban, mikor a nap sugarai érintik, nyújt elragadó látványt.

[Forrás: Máriapócsi Virágoskert, 7. évf. (1931) 74. (9.) szám, 151. o.1931. szeptember]

„Ezzel kapcsolatban ugyancsak említésre méltó, hogy a kegytemplom két nagy tornya között levő, szeplőtelen fogantatást ábrázoló Mária-képet szép mozaik hátterű, opál beégetésű Mária-képpel cserélték ki, amelynek előállítási költségét – 800 arany pengőt – P. Szabó Miklós OSBM ünnepélyes fogadalmának letevése előtt hagyományozta arra a célra.”[Forrás: Nagy Szent Bazil Rend Levéltára I–1–b. Historia domus: 1931. szeptember 24.]

[1] A Szeplőtelen fogantatás mozaikképe jelenleg a Nagy Szent Bazil Rend monostorának belső, ún. Mária-kertjét határoló falán található. A homlokzatot 2014-től a Kisléghi Nagy Ádám tervei szerint, Bukta Norbert által készített Tanító Krisztus-kép díszíti.

[2] Palka József (1860–1952): üvegfestő mester. Díszítőüvegezést, üvegmaratást és üvegmozaik-készítést tanult Bécsben, önálló budapesti műhelyében templomi üvegfestményeket készített és díszüvegezést végzett. Európai kiállításokon több nagydíjat nyert. Jelentősebb munkái: Pázmáneum, észtországi elnöki palota üvegablakai.

[3] Az Oberbauer-cégtől vásárolt bádogképet 1893-ban helyezték el a homlokzaton.

Virtuális séta a görögkatolikus levéltárban

A Magyar Nemzeti Levéltár Hetedíziglen projektjének keretében 2020-ban indított kurzust a családkutatók számára. Ennek keretében az elődök feltárásában nélkülözhetetlen iratok megismerését követően most a helyi forrásőrző intézmények megismerését ajánljuk az olvasók figyelmébe. A pandémia miatt a személyes látogatás helyett virtuális sétát ajánlunk.

Elsőként a nyíregyházi görögkatolikus levéltárba invitáljuk az érdeklődőket, amelyet Szemán László levéltáros 2021. február 15-én 10 órától látható kisfilmjében a gyűjtemény vezetője, Ujteleki Zsuzsanna mutat be.

2021. február – A csegöldi Istenszülő születése templom bővítési munkálataival kapcsolatos jegyzőkönyv részlete 1931-ből

Jegyzőkönyv

Felvétetett Csegöldön 1931. január 21-én tartott hitközségi gyűlésen

Jelen vannak: Pataky István g[örög]k[atolikus] lelkész elnök, Árdán József tanító, jegyzőkönyvvezető s a hitközség tagjai teljes számban.

Tárgy: a templombővítés munkájának megkezdése, illetve az erre vonatkozó árlejtés meghirdetése.

Lelkész előadja, hogy tekintettel a gazdasági helyzet leromlására, a templomátépítési tervek körül a legelsőt és legolcsóbbat kell végrehajtani azzal a hozzáadással, hogy a hely kibővítése érdekében – hogy a templom valóban bővüljön – mindkét oldalon az újonnan épülő rész felett kórus építtessék. Ezáltal a terv szerinti bővülés kétszeresen nagyobbá válik.

Az elhangzott vita során a lelkész kijelenti, hogy a hitközség tagjaitól a templomépítésre összesen ötezer (5000 P) pengőt kér. Több és nagyobb összeget nem fog a hitközségtől igénybe venni. Ha ezen felül merülne fel költség, papi összes munkájának jövedelmét, meglévő ingóságait s a jövőben is [—] összes vagyonát és jövedelmét e templomi építésre leköti. Egyben kijelenti, hogy a vállalkozóval is olyan szerződést köt, hogy az a terv szerinti összegen felül egy fillérnyi többletfizetést semmi címen nem igényelhet.

Ezek után a hitközségi gyűlés a templomépítés megkezdését ilyen feltételek mellett elhatározta.

K. m. f.

Árdán József                                                                                   […]
g[örög]k[atolikus] tanító, jegyzőkönyvv[ezető]

[Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára II–4–a. 1. doboz, 3. kötet]