Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára

Sík Sándor (1899–1963) leginkább atyai szívű tartományfőnökként maradt meg a magyar piaristák emlékezetében, mások pedig úgy emlékezhettek rá, mint a Budapest katolikusait megmozgató konferenciabeszédek szónokára, a szegedi egyetem nagyhatású irodalomprofesszorára, a magyar cserkészet egyik első, programadó vezetőjére vagy a bátor hangú fiatal költőre. Leginkább költőként és műfordítóként lett ismert. De jelentős volt irodalomtörténészként, lelkiségi és pedagógiai íróként is. Egyik „titkos szerelme” azonban mindvégig a színház maradt.

A napokban értünk el a 60. évfordulójához annak, hogy a II. Vatikáni Zsinat közzétette a keresztény nevelésről szóló, Gravissimum educationis kezdetű nyilatkozatát. Az akkoriban „kevésbé haladónak” tartott dokumentum időszerűségét most XIV. Leó pápa apostoli levéllel erősítette meg, amelyben megállapította, hogy az 60 év alatt „semmit sem vesztett erejéből. Elfogadása óta olyan intézményeknek és karizmáknak adott alapot, amelyek ma is vezetik útjainkat”.