Dr. Kovács Imre Endre premontrei kanonok, gyémántmisés áldozópap, nyugalmazott plébános, könyvtáros és levéltáros 2014. október 28-án este a csornai kórházban, szentségekkel megerősítve, csendesen elhunyt, vissszaadva lelkét Teremtőjének, életének 89., szerzetességének 71. és papságának 66. évében.
Az engesztelő szentmise és holttestének beszentelése a csornai premontrei templomban lesz, 2014. november 7-én, pénteken, 18 órakor, temetése pedig november 8-án, szombaton, a keszthelyi Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban 11 órakor kezdődő gyászmise után, 12 órakor, a keszthelyi Szent Miklós temető premontrei kriptájában.
[bg|2014-11-07-keszthely|0|180|sort|100|#ffffe6|1|Kovács Imre Endre OPraem temetése, Keszthely, 2014. nov. 7.]
Imre atya (rendi nevén Endre) 1926. augusztus 28-án született Nemesgulácson. 1944. június 6-án Csornán öltötte magára a Premontrei Kanonokrend fehér ruháját. Örökfogadalmát Csornán 1948. június 7-én tette le. Pannonhalmán szentelték pappá 1949. július 10-én. A Rend 1950-es szétszóratása után a váci egyházmegyében szolgált káplán-hitoktatóként Csanyteleken, Szolnok-Belvárosban, Pesterzsébeten, és Szentesen, majd végül a kecskeméti Szent Erzsébet templom igazgatójaként működött. A rendi élet újrakezdése után 1993-tól a csornai közösségben élt, ahol mint könyvtáros, levéltáros és alperjel, majd perjel tevékenykedett, s emellett lelkipásztori munkát végzett a prépostsági templomban, illetve Ma+glócán, tíz évig pedig a farádi plébániát vezette. Neki köszönhető, hogy a csornai prépostság levéltára ismét visszakerült Csornára, és ott méltó helyet kapott. Nagy érdemeket szerzett a türjei prépostság történetének megírásával és a csornai prépostság, illetve a magyar rendtörténet kutatásában. Ennek elismeréseként 2004-ben a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagjává választották, 2009-ben pedig Fraknói Vilmos-díjat kapott. Hosszú betegségét nagy türelemmel viselte.
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| Kovács_Imre_Endre_gyaszjelentes_2014.pdf | 39.01 KB |
