Gyűjtőközpontok
Gyergyószentmiklósi Gyűjtőlevéltár
Marosvásárhelyi Gyűjtőlevéltár
Sepsiszentgyörgyi Gyűjtőlevéltár
Szamosújvári Örmény Katolikus Gyűjtőlevéltár
Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltár
A Gyulafehérvári Főegyházmegye plébániáin őrzött iratok felé csak az érseki levéltár alapfokú rendezése után fordult a levéltárosok figyelme. Az első alkalmi iratbegyűjtések 20012002 között történtek a Gyulafehérvárhoz közelebb eső szórványplébániákról (Gyulafehérvár, Verespatak, Abrudbánya, stb.), majd 2003-ban Jakubinyi György érsek körlevélben rendelte el gyűjtőlevéltárak felállítását és a plébániai levéltárak összegyűjtését.
A legelső feladatot a római katolikus szórványvidékek írott örökségének összegyűjtése jelentette, majd 2006-tól kezdődően a gyűjtés kiterjedt a tömbkatolikus vidékekre is. A begyűjtés a kezdetektől az 1990. évig keletkezett iratokra terjedt ki, de néhol későbbi iratok is levéltárba kerültek. A plébániákon alapvetően olyan irattári anyag maradt, amelyre a kurrens ügyvitelben szükség van: például (pl. aktuális iktatókönyvek, anyakönyvek, folyamatosan vezetett plébániai évkönyvek, egyháztanácsgyűlési jegyzőkönyvek). A begyűjtendő anyagból azonban sajnos csaknem teljesen hiányoznak az anyakönyvek, mivel azokat a diktatúra idején, az 1970-es években állami tulajdonba vették.
A Gyulafehérvári Főegyházmegyét tizenöt főesperesi kerület alkotja, 255 plébániával és 348 leányegyházzal (filia). Az általuk őrzött iratanyag mennyisége nagyjából megegyezik az érseki levéltár iratainak mennyiségével, tehát messzemenően meghaladja annak raktári befogadóképességét. Ezért határozta el a Főegyházmegyei Hatóság, hogy a főesperesi kerületi beosztást figyelembe véve kilenc levéltári gyűjtőközpontot hoz létre.
Gyergyószentmiklósi Gyűjtőlevéltár
 |
|
Gyűjtőköre
gyergyói főesperesi kerület plébániái
A főesperesség története
A gyergyói esperesség a reformációt követő időszakban alakult ki. A középkori gyergyószéki plébániák 12761545 között a telegdi főesperességhez tartoztak. A pápai tizedjegyzékben (13321337) három plébános szerepel Gyergyószékből: ezek feltételezhetően Gyergyószentmiklós, Gyergyóalfalu és Szárhegy plébánosai voltak. 1592-től Csík-, Gyergyó- és Kászonszék egy főesperességet alkotott, három (al)esperességgel. Giulio Spinola bécsi nunciusnak a Hitterjesztési Kongregációhoz küldött jelentése 1665-ben Gyergyó fiókszékben öt plébániát említ: Szárhegyet, Alfalut, Újfalut, Szentmiklóst és Ditrót (Gitro). Ugyanitt megjegyzi, hogy ezek nagy plébániák, és több faluban fiókegyházközségük van. Damokos Kázmér erdélyi apostoli vikárius székelyföldi vizitációs jelentésében, amelyet 1668-ban a Kongregációhoz terjesztett fel, Gyergyószékben négy anyaplébániát sorol fel: Gyergyószentmiklóst két filiával (Tekerőpatak és Kilyénfalva), Szárhegyet szintén két leányegyházközséggel (Ditró és Remete), Alfalut Csomafalva filiával és Újfalut. Az 1753-as, az 1761-es és az 1782-es egyházmegyei sematizmusok szerint a kerületet a következő plébániák alkották: Alfalu, Csomafalva, Ditró, Kilyénfalva, Remete, Gyergyószentmiklós, Szárhegy, Tekerőpatak, Újfalu. A gyergyószentmiklósi örmény plébánia 1782-ben külön örmény rítusú főesperesi kerületben szerepelt. A főesperesi kerületet 1846-ban 11 plébánia alkotta. 1870-ben a kerület Maroshévízzel bővült. 1882-ben 12 plébániája volt. A főesperesség a 20. században tovább bővült, 2009-ben 21 plébánia alkotta. Legújabb plébániáját 2008-ban alapították Gyergyószentmiklóson, Szt. István tiszteletére. A főesperesség központja, rövidebb megszakításokkal, Gyergyószentmiklóson működött.
A levéltár története
Gyergyószentmiklósra 2006 decemberében és 2007 januárjában között gyűjtötte be Bernád Rita Borszék, Ditró, Gödemesterháza, Gyergyóalfalu, Gyergyóbékás, Gyergyóhodos, Gyergyóújfalu, Gyergyócsomafalva, Gyergyótölgyes, Háromkút, Kilyénfalva, Marosfő, Maroshévíz, Palotailva, Ratosnya, Tekerőpatak és Vasláb levéltárait. Ezeket az irategyütteseket 2007 szeptemberéig rendezte is. Ezzel a Székelyföldön elsőként Gyergyószentmiklóson alakult ki gyűjtőlevéltár, Hajdó István főesperes beleegyezésével, majd PortikHegyi Kelemen főesperes támogatásával. A levéltár a Szent Miklós Plébánia (Főesperesi Hivatal) udvarán lévő kápláni épület földszinti helyiségében található. Az iratanyagot fémállványokon, semleges kémhatású levéltári dobozokban tárolják.
Szárhegy plébánia levéltára 2009. szeptember elején került be Gyergyószentmiklósra. A begyűjtött iratanyagok közül említést érdemel Gyergyóalfalu 17. századi iratgyűjteménye, valamint anyakönyvei (17141931). Ezek 1993-ban biztonsági és megőrzési okokból az Egri Főegyházmegyei Levéltárba kerültek, de 2009 szeptemberében Löffler Erzsébet könyvtárigazgató közbenjárására visszaszállították őket Gyergyóba, immár a gyűjtőlevéltárba.
A gyűjtőlevéltárban 93,06 fm mennyiségű levéltári anyag található. Értékesebb okmányait 2009. december 3. és 2010. január 10. között, a főegyházmegye ezer éves ünnepsége keretében, időszaki kiállításon mutatta be a nagyközönségnek.
 |
 |
 |
| A gyergyószentmiklósi gyűjtőközpont raktára | I. Rákóczi György oklevele (1637) | Sikó József kanonoki kinevezése (1760) |
Gyulafehérvári Gyűjtőlevéltár
 |
|
Gyűjtőköre
gyulafehérvári, hunyadi, szebenfogarasi, erzsébetvárosi kerületek plébániái
A főesperességek története
A gyulafehérvári főesperesi kerület az erdélyi egyházmegye első főesperesi kerülete. Az 13321337 között összeállított pápai tizedjegyzékben említett tizenhárom főesperesség között elsőként szerepel. A fejedelemség idején, a püspökség szünetelésével (15561715) ez a főesperesség is megszűnt. A katolikus restauráció korszakában elsősorban ferences misszióknak köszönhetően visszaállították. Kovács Miklós püspök 1850-ben két kerületre választotta szét: hegyaljaira (Alba Campestris) és bányavidékire (Alba Montanus), de 1950-ben ismét összevonták őket.
A hunyadi főesperesség már a tatárjárás előtt létezett, azonban első írásos említése csak a pápai tizedjegyzék korára tehető. Hunyad vármegyében a Maros és a Cserna folyók mentét, valamint a Sztrigy alsó folyását a 14. században magyarok lakták. A püspökség szünetelése alatt (15561715) a protestantizmus nagy teret hódított ebben a térségben, a kerület (vármegye) plébániáinak egy része evangélikus, másik része református lett. Az első plébánia Hátszegen kelt életre 1691-ben, amelyet a ferences szerzetesek által irányított Vajdahunyad (1721), Déva (1723) és Szászváros (1731), majd további plébániák követtek. Ezért 1795-ben Hátszeg székhellyel visszaállították a középkori hunyadi főesperességet, amely a 19. század második felében, a Zsil-völgyi kőszénbányászat fellendülésével és az 1871-ben megnyitott PiskiPetrozsény közötti vasútvonalnak köszönhetően újabb plébániákkal bővült. Ezek ipari telepeken létesültek, így ellátásuk is másféle lelkipásztori feladatot jelentett. A 20. század második felében a hunyadi és a gyulafehérvári főesperességnek egy főesperese volt, aki Gyulafehérváron székelt. 2008 februárjától a kettős főesperességi központ a petrozsényi plébániára került.
A levéltár története
A gyűjtőlevéltár az érseki palota déli szárnyának földszinti helyiségeiben, a Főegyházmegyei Levéltár két raktárhelyiségében található. Iratanyagát 2003 szeptembere és 2004 januárja között gyűjtötték össze a gyulafehérvári és hunyadi kerületek plébániáiról, valamint néhány erzsébetvárosi kerülethez tartozó plébániáról (Hosszúaszó, Kiskapus és Mikeszásza). A tervek szerint ugyanis az erzsébetvárosi és a szebenfogarasi, főesperesi kerületek iratanyagai is ide kerülnek majd. A ferencesek által vezetett plébániák többségénél (pl. Alvinc, Szászsebes, Szászváros) különféle rendi irathagyatékok is előkerültek, melyeket a plébániai ügyviteli iratokkal együtt begyűjtöttek és rendeztek. Ugyanez történt a minoriták nagyenyedi levéltárával és a pálosok tövisi jelenléte (17011786) alatt keletkezett egyházközségi iratokkal. A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltárban őrzött főesperességi és plébániai iratok mennyisége 82,25 fm.
 |
| A zalatnai plébánia anyakönyve (1772) |
Kolozsvári Gyűjtőlevéltár
 |
|
Gyűjtőköre
tordaaranyosi és kolozsdobokai főesperesi kerületek plébániái
A levéltár története
A gyűjtőlevéltár a Szentegyháza utca 2. szám alatti bérház egyik első emeleti lakásában kapott otthont. Raktári berendezését az esztergomi Prímási Levéltártól 2010-ben adományként kapott Dexion-Salgó állványokból és a magyarországi levéltárak közös gyűjtéséből származó savmentes levéltári dobozokból oldották meg.
Addig a kolozsvári főplébánia és főesperesi hivatal történeti (20. század elejével záródó) levéltárát, több más értékes iratállománnyal együtt a főtéri templom kórusa mellett egy toronyszobában tárolták, egy térben a plébánia régi könyvtárával, valamint a Státus iratanyagával. A zsúfolt, poros, de száraz mikroklímájú tér csak egy keskeny csigalépcsőn volt megközelíthető. Itt őrizték a kolozsvári aggmenház és iskola iratait, a kolozsmonostori konvent levéltármaradékát, valamint különböző dézsmákkal kapcsolatos iratokat és egyéb értékes papi személyi hagyatékokat. A Státus levéltárát 2003-ban szállították el innen, majd rendezték, a többi, mintegy 30 folyóméternyi levéltári anyagot pedig 2011-ben ürítették ki a főegyházmegyei levéltár munkatársai, és szállították át kis furgonnal a Szentegyháza utcai új levéltárhelyiségekbe. A Szent Mihály plébánia levéltár másik, 19. század végi és 20. századi részét a plébániaház egyik irodahelyiségében tárolták. Ennek a 40 folyóméteres terjedelmű iratanyagnak az ügyviteli részeit (leválasztva és helyben hagyva a gazdasági iratokat), szintén 2011-ben szállították át a gyűjtőlevéltár raktáraiba.
Az egyesített iratgyűjtemény óriási mennyiségével (körülbelül 70-80 folyóméter), és történeti értékével is kitűnik az egyházmegye mintegy 150 plébániai levéltára közül. Régebbi és gazdagabb oklevélgyűjteménnyel rendelkezik, mint maga az érseki levéltár Gyulafehérváron. A toronybeli levéltárból ugyanis néhány tucatnyi 14-17. századi eredeti oklevél is előkerült. A nagyméretű oklevelek és a vaskos térképgyűjtemény részére még 2004-ben sikerült egy speciális tárolóeszközt megpályázni és megvásárolni.
A kolozs-dobokai főesperesi kerület egyházközségeiből (Kolozs, Mócs, Katona, Györgyfalvára, Jegenyére, Szászfenes, Magyarfenes, Kolozsmonostor, Kajántó, Kolozsvár - Szent Péter) 2011. június 16 és 21. között gyűjtötték be az iratokat. A begyűjtött anyagok rendezését 2011. július 18 és 22. között végezték Bernád Rita főegyházmegyei levéltáros, dr. Szögi László, az ELTE tanára, Paulik Ágnes, a Magyar Országos Levéltár főlevéltárosa, Vér Eszter Virág, az ELTE tanársegéde, valamint Orosz Krisztofer, a Kolozsvári Gyűjtőlevéltár levéltárosa közreműködésével. A munka során sikerült bedobozolni a begyűjtött irategyüttesek nagy részét, valamint ekkor sor került a Szent Mihály plébánia és főesperesség levéltári anyagainak az egybegyűjtésére és levéltárba szállítására is.
 |
 |
| A kolozsvári Szt. Mihály plébánia régi levéltári anyaga a toronyszobában | A györgyfalvi plébánia anyakönyvének címlapja (1749) |
Marosvásárhelyi Gyűjtőlevéltár
 |
|
Gyűjtőköre
marosi és küküllői főesperesi kerületek plébániái
A főesperességek története
Az 1761-es egyházmegyei összeírás a küküllői főesperesi kerületben hét plébániát említett, a marosiban kilencet. Az egyházmegye első nyomtatott sematizmusa (1782) szerint a küküllői kerület 12 plébániából állt, míg a marosit 15 egyházközség alkotta. 1882-ben a küküllői kerületben 10 plébánia működött, a marosiban 20, majd 2000-ben a küküllői főesperesi kerület 11 egyházközséget, a marosi 28-at foglalt magába. A földrajzi térség vegyes felekezeti összetétele miatt a legtöbb plébániához kisebb filiák is tartoznak.
A levéltár története
Marosvásárhelyen a szervezett iratbegyűjtést 2005-ben Bíró Emese indította el, aki tíz egyházközség levéltárát gyűjtötte össze. A gyűjtőközpont a Marosvásárhelyi Keresztelő Szent János Plébánia (Főesperesi Hivatal) templomának északi oratóriumában és a Deus Providebit ház egyik helyiségében kapott helyet. A további iratokat a marosvásárhelyi belvárosi plébánia alkalmazott levéltárosmuzeológusa, Barabás Kisanna gyűjtötte be 2006-tól (a kallódó muzeális tárgyakkal, valamint a régi nyomtatványokkal együtt). Az anyag rendezését is legnagyobbrészt ő végezte. A gyűjtőlevéltár megközelítőleg 150 fm iratanyagot foglal magába.
 |
| A nyárádköszvényesi plébánia anyakönyvének címlapja (1713) |
Sepsiszentgyörgyi Gyűjtőlevéltár
 |
|
Gyűjtőköre
sepsi-barcasági és kézdi-orbai főesperesi kerületek plébániái
A főesperesség története
A sepsi-barcasági főesperesi kerület Alsóháromszék és Barcaság katolikus plébániát foglalja magába. Területén a középkorban Brassó és Nagyszeben, szászföldi központi településekként királyi kiváltságos területnek számítottak. Dékánság elnevezés alatt működtek, nem tartoztak az Erdélyi Püspökséghez. A reformációt követően a mikóújfalusi majd a brassói központhoz tartozó falvak többnyire unitárius és református hitre tértek. Alsóháromszék és a Barcaság számára a rekatolizáció a határőrség megszervezését követően kezdett felerősödni, ekkor kezdtek a református tömbben a katolikus szigetek megjelenni. A katolikus restaurációt követően, 1766-ban dékánság (decanatus) név alatt tűnnek fel Brassó és Nagyszeben központokkal, és ugyanitt szerepel Miklósvár is főesperességként. A középkori brassói- és szebeni dékánság területét Mária Terézia csatolta az erdélyi püspökséghez, megszüntetvén a régi elnevezést, és így lettek főesperességek. A ma használt sepsibarcasági főesperesség elnevezés a 20. század közepén alakult ki a Barcasági Dékánság és a (Sepsi)Miklósvári főesperesség összekötésével. A főesperesség központját 2005-ben költöztették át Sepsiszentgyörgyre.
 |
 |
 |
| Részletek a levéltár raktárából |
A levéltár története
Sepsibükszád, Mikóújfalu, Sepsikőröspatak, Sepsiszentgyörgy, Uzon, Szentivánlaborfalva, Türkös, Brassó, Illyefalva, Barót és Kőhalom levéltári anyagait 2005 szeptemberében gyűjtötte be Bernád Rita, és ugyanez év novemberében rendezte Németh György, Vér Eszter Virág és Hős János segítségével. A levéltár a sepsiszentgyörgyi Szent Gellért plébánia kántori lakásának egyik helyiségében kapott otthont, amelynek átalakítását Csintalan László főesperes végezte.
Sajnálatos módon, néhány ebbe a kerületbe tartozó, megszűnt plébánia (Bodza, Felsőtömös, Hídvég, Törcsvár) iratanyagáról nincsenek adataink, a 2005 szeptemberi gyűjtésünk folyamán nem kerültek elő. A miklósvári plébániának, a kerület egykori névadójának levéltára sem maradt fenn. Ugyanez a hiány fönnáll azon plébániák esetében is, melyeket korábban szerzetesrendek adminisztráltak. Illyefalván (pálosok) és Kőhalmon (ferencesek) csak levéltártöredékek maradtak. A főesperesség történelmi székhelyéről, Brassóból viszont csupán iktatott hivatalos iratokat vett át a gyűjtőközpont. Ide kerülnek majd a kézdi-orbai kerület iratai is, amint az ehhez szükséges helyiség kérdése megoldódik.
 |
 |
 |
| A türkösi plébánia anyakönyve (1754) | A mikóújfalui plébánia számadáskönyve (1815) | A baróti templomjavító bizottság tagjairól és az új toronygombról készült fénykép (1926) |
Szamosújvári Gyűjtőlevéltár
 |
|
Gyűjtőköre
belső-szolnoki főesperesi kerület plébániái
A főesperesség története
A szolnoki főesperesi kerület szerepel a pápai tizedjegyzékben (13321337), egyházközségeinek alapítása az egyházmegye körvonalazódásával egy időben történt. Területét több nemzet népesíti be ma is (magyarok, románok, szászok, örmények stb.), de bányásztelepülései ennél sokkal nemzetiségi képet mutatnak, ugyanis a 1819. században Felső-Magyarországról is számos bányász szakember telepedett meg a Keleti-Kárpátok bányavidékein. A 16. században több plébániája a lutheránus vagy a református felekezethez csatlakozott. A kerület belső-szolnoki elnevezés alatt az 1761-es és az 1762-es évi egyházmegyei sematizmusban tűnt föl, majd 1782-ben, az első nyomtatott egyházmegyei sematizmusban a kolozsi főesperességgel egyesült dobokai és belső-szolnoki kerületek néven szerepelt. Az oda tartozó plébániák ma két főesperesi kerületbe (kolozsdobokai és belső-szolnoki) csoportosulnak. A belső-szolnoki főesperesi kerületet 1846-ban 14 plébánia alkotta köztük Szamosújvár külön örmény és latin rítusú plébániákkal. Jelenleg 15 plébániából áll. Egyes plébániáit piaristák (Beszterce) és ferencesek (Dés, Désakna, Szamosújvár, Szék) vezették.
A levéltár története
Szamosújváron 2005-ben jött létre a gyűjtőlevéltár, eleinte csak a belső-szolnoki főesperesi kerület Szamosújvárhoz közelebb eső plébániái részére. Az iratanyagot Küsmődi Attila szamosjúvári plébános gyűjtötte be 2005 tavaszán. Ezeket 2005 júliusában rendezte Szögi László, Bernád Rita, Vér Eszter Virág, Németh György és Paulik Ágnes. Fél évvel korábban, 2004 novemberében Besztercén is létrejött egy gyűjtőközpont, ahová a belső-szolnoki főesperesi kerület központi hivatalához közelebb eső plébániákról szállította be az iratokat Bernád Rita levéltáros. Mivel mindkét székhelyen kisméretű (3535 fm) levéltár jött létre, célszerű volt a két gyűjtemény egyesítése, amelyre 2009 szeptembererében került sor, a besztercei iratanyag Szamosújvárra szállításával. Ekkor, 2009 szeptember elején került elő a besztercei piaristák teljesnek mondható irategyüttese is az egykori piarista kolostorépület padlásterében, a tető javítása közben. Itt található például Beszterce legrégebbi anyakönyve, amelyet a minoriták kezdtek el vezetni 1718-tól, a piarista rendház historia domusai, könyvkatalógusa (1810), a piarista iskola anyakönyvei, és medgyesi piaristák levéltárának töredéke. A gyűjtőlevéltár a szamosújvári volt ferences templom (jelenleg plébániatemplom) erre a célra kialakított egykori oratóriumában, fémpolcokon, savmentes levéltári dobozokban található.
 |
 |
 |
| A csicsókeresztúri plébánia anyakönyve (1733-tól) | A naszódi plébánia anyakönyvének egyik lapja (1764) | A besztercei piarista gimnázium anyakönyvének címlapja (1814) |
Szamosújvári Örmény Katolikus Gyűjtőlevéltár
 |
|
Gyűjtőköre
erdélyi örmény rítusú katolikus plébániák (Szamosújvár, Gyergyószentmiklós, Erzsébetváros, Szépvízen)
Az erdélyi örmények története
Az örmények már a középkorban is jelen voltak Erdélyben, de tömeges betelepülésükre a 17. század második felében került sor Moldvából, amikor a Gheorghe Duca fejedelem elleni felkelésben való részvételük miatt, megtorlástól tartva az ottani örmények elhagyták lakóhelyüket. 1672-ben I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem bocsátott ki letelepedési engedélyt számukra, amely együtt járt a kereskedelmi és költözési szabadság megadásával, valamint az iparűzés és a bíróválasztás jogának biztosításával. Ekkor négy örmény telepet, ún. kolóniát alapítottak: Szamosújváron, Gyergyószentmiklóson, Erzsébetvárosban és Szépvízen. E települések örmény lakói főként iparral és kereskedelemmel foglalkoztak.
Az erdélyi örmények 1686-ban Lembergben katolizáltak, így a lembergi örmény katolikus érsektől függtek, majd a Szentszék 1690-ben a Szentszéknek alárendelt apostoli vikáriátust alapított számukra, amely azonban az egyetlen vikárius, Oxendio Virziresco püspök halálával 1715-ben megszűnt. 1741-től az erdélyi örmény plébániák az erdélyi római katolikus egyházmegyéhez tartoztak. A 18. század végén már minden kolónia saját plébániával rendelkezett: Szamosújvár 1700-ban, Erzsébetváros 1708-ban, Gyergyószentmiklós 1730-ban és Szépvíz 1785-ben alakult. Az örmények a 19. század közepén áttértek a magyar nyelv használatára, így az örmény csupán a liturgia nyelveként élt tovább. A trianoni változások után az erdélyi örményének legnagyobb része Magyarországra települt át, és a négy város örmény jellege megszűnt. A kisebbségbe került örmények számára azontúl kizárólag az egyházközségek jelentették a nemzeti értékek továbbélésének színterét. 1930-ban a román konkordátummal létrehozták a Szamosújvári Örmény Katolikus Kormányzóságot, amely 1948-ban megszűnt, majd 1990-től egyházjogilag újjáéledt, államilag viszont a négy örmény plébánia továbbra is a Gyulafehérvári Főegyházmegye keretében működik. A gyulkafehérvári érsek egyben örmény apostoli kormányzó is, akinek munkáját birituális engedéllyel rendelkező vikáriusként a szamosújvári plébános segíti.
A levéltár története
A gyűjtőlevéltár 2010 augusztusában jött létre Szakács Endre örmény katolikus vikárius kezdeményezésére, a szamosújvári örmény katolikus plébániával egybeépített ingatlanban. A levéltári dobozok magyarországi levéltáraktól, az állványzat az Esztergomi Prímási Levéltártól érkezett adományként. Ez a központ gyűjti a Gyulafehérvári Főegyházmegye négy örmény rítusú katolikus plébániájának levéltári anyagát. Az erzsébetvárosi és szépvízi plébániák iratait 2010 szeptemberében, a gyergyószentmiklósiét 2011 februárjában történt helyszíni rendezés után ugyanez év májusában szállították be. Az összegyűjtött anyag mennyisége 47,4 ifm volt. A rendezési munkában erdélyi és magyarországi szakemberek valamint helyi önkéntesek is részt vettek. Az örmény nyelvű iratok azonosítását dr. Kovács Bálint armenológus végezte.
 |
 |
 |
| A gyergyószentmiklósi örmény plébánia historia domusa | Jakabfi János teológiai doktori diplomája (1751) | A Merza-testvérek kolozsvári divatboltjának számlája (1869) |
Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltár
 |
|
Gyűjtőköre
székelyudvarhelyi főesperesi kerület plébániái
A főesperesség története
Az udvarhelyi kerület 1761-ben 17, 1782-ben 24 plébániát foglalt magába, majd 1846-ra még hét plébániával bővült. A kerületet 1882-ben 26 plébánia alkotta, jelenleg 34 plébániából áll.
A szerzetesrendek közül a jezsuiták 16491773 között vezették a székelyudvarhelyi Szent Miklós plébániát, iratanyaguk (a plébánia hivatalos ügyvitele) főként a 18. századból maradt ránk. Etéd katolikusait a minoriták gondozták, akik 1783-ban telepedtek meg, majd 1875-ben a templom építésével a plébánia átkerült a világi papság irányítása alá. (Etéd kis mennyiségű levéltári anyaga azonban csak a 19. század elejétől maradt fenn, a minorita rendi iratok nem különíthetők el egységesen benne.)
A levéltár története
A gyűjtőközpont Kovács Sándor és Mátyás Károly főesperesek jóváhagyásával és elvi támogatásával a Szent Miklós Plébánia (Főesperesi Hivatal) tulajdonában lévő tanulmányi házban jött létre, majd az újonnan épült Márton Áron Ifjúsági Ház emeleti helyiségébe költözött. A levéltári anyagokat fémpolcokon, savmentes levéltári dobozokban tárolják.
Az iratbegyűjtést a székelyudvarhelyi központba 2008 júliusában kezdte meg Pénzes Lóránd és Bernád Rita. Ekkor Atyha, Bözödújfalu, Erdőszentgyörgy, Etéd, Farkaslaka, Fenyéd, Homoródkarácsonyfalva, Kápolnásfalu, Kadicsfalva, Korond, Küküllőkeményfalva, Lövéte, Máréfalva, Nyikómalomfalva, Oroszhegy, Parajd, Pálfalva, Szombatfalva, Szentegyházasfalu, Székelykeresztúr, Székelyszentkirály, Székelyszentlélek, Székelylengyelfalva, Székelyszenttamás, Székelyvarság, Szováta, Vágás és Zetelaka levéltárai kerültek egységesen a gyűjtőlevéltárba. Megközelítőleg 150 fm mennyiségű levéltári anyag került begyűjtésre, köztük számos 18. századi anyakönyvet (Bözödújfalu, Máréfalva, Székelyszentkirály, Vágás), amelyek megmenekültek az 1950. évi államosítástól. A gyűjtés folyamán azonban meg kellett tapasztalnunk a hiányzó, elpusztult történelmi iratanyag tényét is, olyan plébániák esetében, mint Parajd vagy Farkaslaka. Ezek többnyire csak 20. századi levéltári anyaggal rendelkeznek.
 |
 |
 |
| Raktárrészlet székelyudvarhelyi gyűjtőlevéltárban | Bethlen Gábor erdélyi fejedelem oklevele (1625) | A székelyudvarhelyi Mária Kongregáció tagnyilvántartó kötetének címlapja (1736) |
Bernád Rita, 2009-2011. 
