Veszprémi Érseki Levéltár

Új kiadványaink bemutatója Budapesten (2020.10.16.)

A Veszprémi egyházmegye múltjából sorozat 35. és 36. köteteinek bemutatója az MTA–PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport, a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár és a Központi Szeminárium szervezésében 2020. október 21-én lesz.

A bemutatandó kötetek:
- A veszprémi egyházmegye egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1778–1779. I. Zala megye. Kiad. Kanász Viktor, Veszprém, 2020. Ismerteti: Hermann István.
- Rott Nándor és kora. A katolikus egyház 1918–1919-ben és a veszprémi püspökség a két világháború között. Szerk. Karlinszky Balázs – Varga Tibor László, Veszprém, 2020. Ismerteti: Rev. Gárdonyi Máté.

Időpontja: 2020. október 21., szerda, 16.00.
Helyszíne: Központi Papnevelő Intézet, Díszterem, 1053, BUDAPEST, Papnövelde u. 7.

Az esemény nyilvános, minden érdeklődőt hívunk és várunk!
Egyúttal kérjük a járványügyi előírások betartását és ezek miatt előzetes regisztrációt a következő e-mail címen: leveltarveszpremiersekseg [pont] hu.

MEGHÍVÓ

Elkészült 2019-es konferenciáink közös tanulmánykötete (2020.10.05.)

Most megjelenő tanulmánykötetünk két részből áll: a kiadvány két, általunk szervezett, 2019-ben tartott konferencia tanulmányait tartalmazza. Az első, nagyobb blokk a Tanácsköztársaságnak a hazai római katolikus egyházmegyékre gyakorolt hatásást vizsgálja. A 1919-es kommün eseményeit az egyes egyházmegyékben bekövetkezett események szintjén („alulnézetből”) kevéssé vizsgálta eddig a történettudomány és az egyháztörténet-írás. A tanulmányokkal tehát szándékaink szerint azt a területet kívánjuk górcső alá vonni: hogyan befolyásolta a kommün a papság és a hívek életét, hogyan reagált az egyes egyházmegyék egyházkormányzata a Tanácsköztársaság által hozott rendelkezésekre, és több egyházmegye plébániáinak vonatkozásában a szerzők a historia domusokat, mint eddig kevéssé kutatott forrásokat is bevonták a történeti kutatásba.

A kötet második felének célja annak bemutatása, hogy az első világháborút és az azt követő zűrzavaros évek időszakától kezdődően hogyan bontakozott ki a trianoni Magyarországon, azon belül is a veszprémi egyházmegyében a katolikus reneszánsz. A korszakot egyetlen püspök: Rott Nándor időszaka öleli fel, aki 1917 első felében került a királynék városába, s az első bécsi döntést követő esztendő elején hunyt el. A tanulmányok szerzői azt járták körül írásaikkal, hogy miként helyezte Rott új alapra a püspöki uradalom működését az 1920-as évektől kezdődően, hogy aztán az egyházmegyék között szinte példátlan módon a veszprémi prosperáljon a második világégést megelőzően. A püspök időszakában zajlott le az 1917-es kánonjogi kódex rendelkezéseinek megfelelően az egyházközségek megalakulása, és ezáltal a hívek bevonása az egyházkormányzat helyi szintjébe. A püspök nevéhez fűződik az ún. „rétegpasztoráció” megvalósítása, aminek érdekében új plébániákat alapított a Balaton partján és az egyházmegye ipari körzeteiben. A jövedelmező gazdaság és a megélénkülő hitélet kapcsán számos új templom építésére is sor került, ezek közös jellemzőit építészmérnök tárja fel. Az egyházmegye irányításában pedig mind nagyobb szerephez jutottak azok a korábban külföldön, így Rómában vagy ausztriai egyetemeken hallgató papnövendékek, akik itt szerzett, más perspektívájú tapasztalataikkal az egyházkormányzat folytonosságát biztosították az 1940-es évek négy püspöke és a rezsimváltás időszakában.

Konferencia-beszámoló: „A veszprémi püspökség a középkorban” (2020.09.11.)

A veszprémi püspökség a középkorban címmel augusztus 27-én egyháztörténeti konferencia helyszíne volt a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola. A rendezvényt a Veszprémi Érsekség Egyháztörténeti Bizottsága és a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár szervezte a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola támogatásával. A konferenciasorozattal célunk az egyházmegye-történet átfogó feldolgozásának előkészítése, a kutatás ösztönzése, illetve az friss tudományos eredmények bemutatása, teret adva egyes speciális témák vizsgálatának csakúgy, mint összegző elemzéseknek. A testület által rendezett, egy-egy korszakot tárgyaló tudományos szimpóziumok sorában az idei már a nyolcadik volt.

A konferencia résztvevőit Dr. Takáts István helynök és a vendéglátó Dr. Sebestyén József mb. rektor köszöntötte.

Az idei rendezvény célja az volt, hogy az előadások segítségével bemutassa, hogyan működött a középkorban a Dunántúl legnagyobb részét elfoglaló veszprémi egyházmegye, milyen jellegzetességei voltak az intézményrendszernek. Az első szekcióban Körmendi Tamás a királynék, közöttük is elsősorban Gizella királyné szerepét vizsgálta az egyházmegye és székesegyházának alapítása vonatkozásában, 11. századi hazai és külföldi narratív források alapján. Tóth Endre egy ismeretlen 11. századi püspök, András személyének és tevékenységének rekonstruálására tett kísérletet az Endréd településnevek alapján. Rácz György a 14. századi veszprémi püspökök pályafutását vázolta, kitérve a korabeli püspöki karban betöltött szerepükre, súlyukra és származásukra. C. Tóth Norbert a segédpüspökök és vikáriusok eltérő középkori egyházkormányzati szerepét világította meg 15–16. századi adatok alapján.

A második, párhuzamosan zajló két szekcióban F. Romhányi Beatrix az egyházmegye a Magyar Királyság egészénél sűrűbb 11. századi templomhálózatára hívta fel a figyelmet, Veres Kristóf György pedig a írásbeliség fokozatos 13. századi elterjedését vizsgálta többek között a veszprémi káptalan hiteleshelyi tevékenysége révén. Karlinszky Balázs a középkori egyházi igazgatás mozaikszerűen rendelkezésre álló adataiból kísérelt meg struktúrákat alkotni, míg Bilkei Irén az egyházmegye területén működő zalai hiteleshelyek – a kapornaki konvent és a zalavári bencés apátság – okleveles anyagában előforduló, egyháziakat érintő hatalmaskodási ügyeket vizsgálta.

Szintén nagy érdeklődésre tartott számot a Kisteremben zajló másik szekció, amely az egyházi topográfia témakörén belül az épített örökség különböző szegmenseit vizsgálta. Kanász Viktor az egyházmegye zalai végein fekvő mezőváros, Kanizsa templomos helyeit mutatta be. Felvonultatta és egymással összevetette a legérdekesebb képi és írott forrásokat, amelyek segítségével a korábbiaknál pontosabb képet rajzolt a középkori településről. Ezt követően Jankovics Norbert ismertette Veszprém városának egyházi topográfiáját. A középkori emlékanyagot korszakonkénti bontásban tárgyalva felhívta a figyelmet azokra az időszakokra, amikor művészettörténeti szempontból is kiemelkedő, olykor európai léptékkel is mérhető építészeti alkotások születtek az egyházmegye székhelyén, míg más időszakokból szinte még az emlékek is hiányoznak. Fülöp András a veszprémi székesegyház és a Szent György-kápolna korai időszakára vonatkozó régészeti adatokat gyűjtötte össze. Elemezte a két épület régészeti viszonyát, és ebből is következő építészeti összefüggését, valamint számba vette a 11. századi székesegyháznál korábbi további jelenségeket. Simon Anna a történeti hagyományban felbukkanó székesegyházi királyné-temetkezések, különösen Gizella és Adelhaid királynék lehetséges sírhelyének kérdését vizsgálta, elsősorban az altemplomban és a szentélyhatáron az 1960-as és a 2000-es évek műemléki épületkutatásai alapján, valamint a románkori kőfaragványok figyelembevételével.

A délután szekció a püspökségnek az egyházmegye határain túlnyúló, vatikáni és domonkos kapcsolatait mutatta be. Fedeles Tamás összefoglalta a javadalomviselő veszprémi egyházmegyések által a Szentszéknél befizetett különböző egyházi adókból és illetékekből megállapítható, rájuk vonatkozó információkat. Nemes Gábor a pápai udvarban a középkorban megforduló egyházmegyei papok és civilek kérvényeit, illetve a zarándoklataik kapcsán fennmaradt forrásokat elemezte. Szovák Kornél ugyenezen témakör kapcsán néhány kiemelt adatot vizsgált meg, azok mikrotörténeti vonatkozásaira felhívva a figyelmet. Zágorhidi Czigány Balázs a veszprémi domonkos kolostornak az 1480-as években női zárdából férfi rendházzá való alakítását követte nyomon előadásában, főként az érseki levéltárban megmaradt oklevelek alapján.

A konferencia előadói között szerepelt több megyei és egyházi közgyűjtemény korszakkal foglalkozó munkatársa, illetve az ELTE, a Károli Gáspár Református Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatói, továbbá az MTA BTK Történettudományi Intézet és a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport történészei, valamint régész-művészettörténész műemléki szakemberek a MÉM-MDK- és az ELTE-től. A rendezvényen elhangzott előadásokat a szervezők ígérete szerint tanulmánykötetben tárják majd az érdeklődők elé, várhatóan 2021-ben.

A járványhelyzet megakadályozott minket, hogy a szokásokhoz híven az elmúlt évi konferencia előadásait tartalmazó kötet bemutatójára ez alkalommal kerüljön sor, de a helyszínen a korábbi konferenciák köteteiből és egyéb levéltári kiadványokból válogathattak a nehézségek ellenére is szép számban megjelent érdeklődők.

A veszprémi püspökség a középkorban - konferencia 2020. aug. 27-én (2020.08.13.)

A Veszprémi Főegyházmegye, a Veszprémi Érsekség Egyháztörténeti Bizottsága, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola és a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár tisztelettel meghívja Önöket A veszprémi püspökség a középkorban című egyháztörténeti konferenciára.
Helyszín: Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola, 8200 Veszprém, Jutasi út 18/2.
Időpont: 2020. augusztus 27.
Regisztrálni ezen a linken lehetséges.
A rendezvény programja a plakáton olvasható.

A járványügyi veszélyhelyzetre tekintettel a rendezvényen való részvétel korlátozott és regisztrációhoz kötött.

Megjelent újabb forráskiadványunk (2020.08.03.)

Megjelent a veszprémi egyházmegye 1777-ben történt felosztása után közvetlenül felvett egyházlátogatási jegyzőkönyvek első, a püspökség Zala vármegyei plébániáinak vizitációit tartalmazó kötete. A canonica visitatio-k szövegét Kanász Viktor adja közre, aki a bevezető tanulmányt is készítette. A Veszprém és Somogy megyei egyházlátogatások szövegei a következő években fognak megjelenni.

A kiadvány hátlapi szövege: „1777-ben az új egyházmegyék alapítása nyomán jelentősen lecsökkent a veszprémi római katolikus püspökség területe, így szükségessé vált az egyházmegye állapotának felmérése. Ennek érdekében 1778–1779-ben Bajzáth József megyéspüspök kánoni látogatást végzett püspöki tartományában, amelynek során felmérte többek között az egyes települések lélekszámát, felekezeti megoszlását, a templomok, kápolnák, iskolai helyiségek állapotát, a plébánosok és tanítók magaviseletét, tanultságát, a hívek vallásosságát, valamint a plébánia és a plébános könyvtárát, továbbá a javadalmi földeket. Jelen kötetben az oszmán háborúkat követő reorganizáció korszakát élő püspökség Zala vármegyei területeinek virágzó barokk korszakába, a 18. század utolsó éveibe nyerhetünk átfogó bepillantást a közreadott forrás segítségével.”

A kutatótermi levéltári kutatás 2020. aug. 10-től ismét lehetséges (2020.07.14.)

Örömmel értesítjük tisztelt Kutatóinkat, hogy a járványügyi veszélyhelyzet megszüntetése és az érseki hivatalban esedékes nyári szünet után, 2020. augusztus 10-től ismét megnyitjuk levéltárunk kutatótermét és fogadunk kutatókat személyes, helyben történő kutatásra.

Az egészségügyi biztonsági szempontok megtartása érdekében naponta egy kutatót tudunk fogadni, ezért – további rendelkezésig – előzetes időpontfoglalást vezetünk be. (Kutatótermünk közös a Veszprémi Érseki Könyvtárral, így a könyvtári olvasószolgálat folyamatossága is biztosított.) Az időpontok foglalása elsősorban e-mailen keresztül történik a mai naptól. A megszokott kutatótermi rendet érinti, hogy az időpont foglalás visszavonásáig hétfőtől csütörtökig fogadunk kutatókat.

A járványügyi helyzetre való tekintettel kérjük, hogy csak egészségesen keressék fel levéltárunkat. A kutatóteremben folyamatos szellőztetést és kézfertőtlenítő eszközt biztosítunk, ezen túlmenően azonban kérjük, hogy hozzanak magukkal és viseljenek maszkot az Érseki Palota területén.

Megértésüket és együttműködésüket köszönjük!