Az egyházmegye története [ Bibliográfia ] |
A Hajdúdorogi Egyházmegye története
A 17. századtól nyomon követhetően az Alföld keleti részén bizánci szertartású, de magyar nyelvet használó keresztények is éltek, akik fölé a katolikus egyházzal 1646-ban egyesült munkácsi püspökök igyekeztek joghatóságukat kiterjeszteni. A magyar görögkatolikusok számára a 18. század végén magyar nyelvű liturgikus könyvek is készültek, de azok használatára Róma nem adott engedélyt. 1868-ban emiatt 52 magyar egyházközség képviselői ismét kérték a magyar nyelvű liturgia engedélyezését és egy önálló magyar bizánci rítusú egyházmegye felállítását is. Kérésük nyomán 1875-ben megalakult a Munkácsi Egyházmegye 33 magyar ajkú parókiáját magában foglaló Hajdúdorogi Külhelynökség, bár a magyar liturgikus nyelv használatát a Szentszék 1896-ban kifejezetten megtiltotta.
Az 1898-ban létrehozott Görögszertartású Katolikus Magyarok Országos Bizottságának azonban sikerült elérnie, hogy I. Ferenc József király, illetve X. Szent Piusz pápa létrehozta számukra a Hajdúdorogi Egyházmegyét. Az új egyházmegyéhez 162 parókia tartozott, közülük korábban 70 a munkácsi, 8 az eperjesi, 44 a nagyváradi, 35 a gyulafehérvár-fogarasi, 4 a szamosújvári, 1 pedig az esztergomi egyházmegyék része volt. Az alapító bulla az egyházmegyét Hajdúdorogról nevezte el, mert onnét indult ki az egyházmegye felállítását kérelmező mozgalom, az új egyházmegye első püspöke, Miklósy István (1913-1937) azonban gyakorlati okokból Debrecent választotta ideiglenes székhelyéül. Itt történt 1914-ben az a bombamerénylet, amely kioltotta a püspöki hivatal három munkatársának életét. Ezután Miklósy püspök az egyházmegye székhelyét Nyíregyházára helyezte át, ahol a püspöki lakás és hivatal az egyházközség bérházában nyert elhelyezést.
A trianoni békekötéssel az egyházmegye 75 parókiája Romániához került, amelyeket a Szentszék az ottani görögkatolikus püspökök joghatósága alá rendelt, a négy Csehszlovákiához került egyházközséget pedig a Munkácsi Egyházmegyéhez csatolta (ezek később az Eperjesi Egyházmegye joghatósága alá kerültek). A nagyváradi görögkatolikus egyházmegye két parókiája viszont a Hajdúdorogi Egyházmegye része lett.
Az egyházmegye második püspökévé Dudás Miklós (1939-1972) bazilitát nevezték ki, aki Hajdúdorogon népfőiskolát, Nyíregyházán diákotthont, Máriapócson pedig a bazilissza nővérek vezetésével zarándokházat és árvaházat létesített, majd 1950-ben – saját lakása egy részét föláldozva – megalapította a Görögkatolikus Papnevelő Intézetet és Hittudományi Főiskolát. Eközben 1946-ban a Szentszék a hajdúdorogi püspök joghatósága alá helyezte az eperjesi és munkácsi egyházmegye Magyarországon maradt parókiáit magában foglaló Miskolci Apostoli Exarchátust (Adminisztratúrát) is.
Még az alapító pápai bulla intézkedése értelmében az egyházmegye hivatalos, liturgikus nyelve az „ógörög” lett. A papság legnagyobb része azonban a liturgia nyilvános részeit magyarul mondta. Ez a gyakorlat csak 1965-ben, II. Vatikáni Zsinattal, a latin szertartású népnyelvű liturgia bevezetésével együtt vált hivatalossá.
1968-tól a Szentszék – eleinte ideiglenesen, majd 1980-tól véglegesen – engedélyezte, hogy a püspökség lássa el az egyházmegye addigi parókiáin kívül élő magyarországi görögkatolikusok lelkipásztori gondozását is. (Ez alól csak a Miskolci Exarchátus területe képez kivételt.) Az ezzel kapcsolatos intézményrendszert, az új szórványparókiákat már főként Timkó Imre (1975–1988) és Keresztes Szilárd (1988–2008) püspökök hozták létre. Az 1990. évi rendszerváltás után újból kiépült az egyház oktatási rendszere, amelynek egyik legjelentősebb eseménye a hittudományi főiskola új épületének elkészülte volt 2003-ban. 2008-ban Keresztes Szilárd püspök úr nyugdíjazását kérte, július 1-jétől Kocsis Péter Fülöp a Hajdúdorogi Egyházmegye püspöke és a Miskolci Apostoli Exarchátus apostoli kormányzója.
Bibliográfia
- Pirigyi István, A görögkatolikus magyarság története, Nyíregyháza, 1982. – 2. kiad., Bp., 1991. – Ld. még: http://www.atanaz.hu/mgke/mgketort/gkmati.html
- Pirigyi István, A magyarországi görög katolikusok története, I-II, Nyíregyháza, 1990.
A levéltár története
A levéltár zömét a Hajdúdorogi Egyházmegye kormányzati iratai teszik ki, annak létrejöttétől, 1912-től kezdve, amely év egyben a levéltár alapítási éve is. Később azonban néhány régebben működő görögkatolikus egyházi szervezet fondja is a levéltárba került. Már 1913-ban átadásra kerültek például az akkor megszűnt Hajdúdorogi Külhelynökség iratai, 1976-ban pedig a Hajdúdorogi Főesperesség levéltárát is Nyíregyházára szállították.
A levéltár iratanyaga a két világháború ellenére sértetlenül megmaradt, összesen csak két iratcsomó tűnt el. A levéltár rendezése 1975-ben kezdődött, amikor megfelelő raktár- és irodahelyiséget kapott. Nagy fordulatot jelentett viszont a levéltár sorsában az 1989/90. évi rendszerváltás, amikor lényegesen szabadabbá váltak a személyi, anyagi és kutatási feltételek. 1993–1997 között történt meg az addig rendezetlen iratok számbavétele. Ekkor került sor került a levéltár teljes felújítására, amelynek során az iratok végre dobozokban nyertek elhelyezést a polcokon. Ekkor történt meg a hittudományi főiskola iratanyagának átvétele, és ekkor kezdődött a segédletek számítógépes földolgozása is. 2003 őszén a levéltárral szomszédos könyvtár a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola új épületébe költözött, így jelentős raktári hely szabadult fel a levéltár számára, amely lehetővé teszi az egyházközségeknél lévő történeti értékű iratok beszállítását is.
Nyomtatott segédletek
- Cselényi István, Hajdúdorogi Görög Katolikus Püspökség Levéltára, in A levéltári forráskiadás; Az egyházi levéltárak: A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén : Kaposvár, 1981, szerk. Bán Péter, Budapest, 1983 (Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei, 1), 113-115.
- Janka György, A Magyar Görög Katolikus Egyház levéltári anyagai, in Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete Konferenciája: Nyíregyháza, 1997. augusztus 27., szerk. Janka György, Nyíregyháza, 1998 (A Hajdúdorogi Görög Katolikus Püspöki Levéltár kiadványai, 2), 135-139.
- A hajdúdorogi főesperesi levéltár iratainak lajstroma és mutatója 1562-1818, ford. Lakatos László, szerk. Dudás László, Nyíregyháza, 1999 (A Hajdúdorogi Görög Katolikus Püspöki Levéltár kiadványai, 3).
- Az esztergomi érseki tartomány térképeinek katalógusa 8: A Váci Egyházmegye térképei, a Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegye térképei, összeáll. Dóka Klára, munkatársai Dudás Bertalan, Varga Lajos, Budapest, 1991 (Magyarországi egyházi levéltárak térképei, 11). – A levéltár térképeinek katalógusa: 73-82.
- Janka György, A Görög Katolikus Püspöki Levéltár utóbbi 10 éve, in „Hogy mindnyájan egyek legyenek…”: Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete: Tíz év az egyházi levéltárak szolgálatában, szerk. Szabadi István, Debrecen, 2003. , 31-32.
A Hajdúdorogi Görög Katolikus Püspöki Levéltár kiadványai
- Belme László, Az Istenszülő pócsi kegyképének csodatevő könnyezése, 1696. november 4.–december 8.: A 300 éves máriapócsi kegykép története a levéltári források tükrében: Történelmi és teológiai áttekintés, Budapest, 1997.
- Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete Konferenciája: Nyíregyháza, 1997. augusztus 27., szerk. Janka György, Nyíregyháza, 1998.
- A hajdúdorogi főesperesi levéltár iratainak lajstroma és mutatója 1562-1818, ford. Lakatos László, szerk. Dudás László, Nyíregyháza, 1999.
- Útkeresők: Sója Miklós, szerk Szabó Irén, Juhász Éva, Nyírő András, előszó Böjte Csaba OFM, Nyíregyháza–Budapest, 2010.
2004.
