 |
|
Az iratállomány leírását lásd a magyarországi egyházi levéltárak közös segédletében
A gyülekezet története
A győri gyülekezet Magyarország az egyik legrégibb és legjelentősebb evangélikus gyülekezete. A 16. században a győri végvárban szolgáló német evangélikus katonák lelkészt tartottak, aki a városi híveket is gondozta, de Huszár Gál neves magyar prédikátor is működött a városban. A 17–18.század fordulóján a dunántúli pietizmus egyik fő helyeként az evangélikusság fontos egyházi-kulturális központja volt. A győri káptalan és püspök katolizációs törekvései azonban megnehezítették az egyházközség életét. Gyakran változott az istentiszteleti hely, gyakran költözött a lelkész és az iskola is. Voltak olyan évtizedek, amikor egyáltalán nem volt szabad evangélikus istentiszteletet tartani. 1749-ben Mária Terézia megtiltotta az egyház működését, és a hívek 34 éven át csak titokban gyakorolhatták vallásukat, vagy Tétre és Felpécre jártak istentiszteletre. A türelmi rendeletet követően 1784/1785-ben épült fel a mai torony nélküli Ótemplom. Az egyházközség második temploma a XX. század közepén épült föl Nádorvárosban, az első istentiszteletet 1944-ben tartották meg benne. A város evangélikus püspöki székhely is volt Kapi Béla és Túróczy Zoltán dunántúli püspökök idején 1952-ig, majd 2000 óta újra, mivel itt van az újonnan létrehozott Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület székháza. Szeretetháza és gimnáziuma is van.
 |
| Kutatóterem |
A levéltár története
Az evangélikus gyülekezetben 1685-től őriznek anyakönyveket, és 1712-től többé-kevésbé folyamatosak az egyházközség életével kapcsolatos iratok. A testületi jegyzőkönyvek és azok mellékletei 1763-tól maradtak fönn. A levéltári anyag rendezésére 1970-ben került sor, amikor elkészült első fond- és állagjegyzéke. A levéltári azóta is folyamatosan átveszi az egyházközség hivatalában és intézményeiben termelődő iratanyagot, s időnként adományokkal, hagyatékokkal is bővül. A hozzá kapcsolódó gyülekezeti könyvtár anyagával együtt 1999 és 2001 között új, korszerű raktárhelyiségbe került, majd 2011-ben vette fel mai hivatalos megnevezését, Ráth Mátyás nevét.
A levéltár gyülekezeti iratanyaga 11 csoportba foglalt, A-K betűkkel jelzett 11 sorozatban található, és a gyülekezet életére, testületeire, háztartására, intézményeire vonatkozik. A levéltár szociális- és szeretetintézmények anyagát, a Győr környéki filiák iratait és lelkészi hagyatékokat is tartalmaz. Ezek közül a legnagyobbak és legértékesebbek Túróczy Zoltán püspök és D. Szabó József püspökök, valamint Schulek Tibor egyháztörténész irathagyatékai. Utóbbit 1993-ban id. Magassy Sándor levéltáros egyháztörténész rendezte. Kisebb anyaggal járult a levéltár bővítéséhez Bödecs Barnabás, Plachy Lajos, Puskás János lelkipásztor és Ráskai Ferenc presbiter. A levéltár őrzi az Evangélikus Hittudományi Egyetem kihelyezett tagozatú Győri Hitoktatói Szakának iratanyagát, valamint a Győr-Mosoni Evangélikus Egyházmegye dokumentumait (zömében 20. századi iratok, elsősorban 1970 utántól). A gyűjteményhez a levéltár mellett könyvtári állomány, valamint a Győri Evangélikus Egyházközséghez tartozó festmények és kegytárgyak is tartoznak.
Nyomtatott segédletek
- Kovács Géza, A Győri Evangélikus Gyülekezet levéltári anyaga, Győr, 1970 (gépirat).
- A magyarországi evangélikus egyház gyülekezeteinek iratai, in A magyarországi evangélikus egyház levéltári anyagának fondjegyzéke, szerk. Nagy Lajos, Budapest, 1983 (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei, 3), 31-124.
-
Világi Dávid, Megelevenedő múlt: A Ráth Mátyás Evangélikus Gyűjtemény Levéltára, in Levéltári Szemle 63(2013),:1, 11–19.
2008.
