 |
A gyülekezet története [ Bibliográfia ] |
A Soproni Evangélikus Gyülekezet története
A gyülekezet szervezője Gerengel Simon evangélikus lelkész volt, akit 1565-ben hívott meg a városi tanács Sopronba. Már korábban is voltak már a lutheri reformáció szellemében prédikáló papok, és a reformáció híveinek száma egyre növekedett, mégis Gerengel volt az első, akinek személyében egy egészen nyilvánvalóan evangélikusnak ismert, és hitéért már üldözést szenvedett papot hívtak meg prédikálni, s ettől kezdve az evangélikus gyülekezet folyamatosan, a római katolikustól világosan elkülönülve létezett.
Kezdetben a városi tanács intézte a gyülekezet ügyeit, majd a 17. századi ellenreformáció, s az ezzel kapcsolatos korlátozások idején, 1667-ben a gyülekezet megszervezte saját vezető testületét, az egyháztanácsot, melyet először konzisztóriumnak, majd később konventnek neveztek. 1674-ben a gyülekezet elveszítette templomait, iskoláit, minden vagyonát, vallásgyakorlatát viszont korlátozott mértékben fenntarthatta. Egy magánház udvarán kialakított fatemploma 1676-ban leégett.
II. József türelmi rendelete után, 1781-től a soproni gyülekezetben is megújulhatott az egyházi élet. Megépült a máig is használatos templom, jelentősen gyarapodott a lélekszám és a 19. században a gazdag gyülekezet számos életre való, virágzó intézményt (árvaház, iskolák, különféle egyesületek) hozott létre és működtetett.
A levéltár története
A levéltár anyagát mindvégig gondosan őrizték és a 19. századtól többször is rendezték. Ulber Mátyás reáliskolai tanár, az első gyűjteményi levéltáros 1861–1875 között az iratokat időrendbe rakta, majd hat tárgyi csoportba rendezte (I. Vallásgyakorlat, II. Tanügy, III. Alapítványok, IV. Árvaügyek, V. Gazdasági iratok, VI. Kerületi ügyek), és folyamatosan megszámozta. Az aktákról darabszintű jegyzék is készült. 1872 után fokozatosan megszűnt az iratok tárgyi csoportosítása, s az ügyek a konventi gyűlések napirendi pontjaihoz igazodva kaptak évenként újrakezdődő sorszámot.
Az 1950-es években Gyapay Gábor végzett nagyobb rendezést a levéltárban. Ő az Ulber-féle rendezést alapul véve a csomónként és kötetenként számozott iratanyagot 1399 tételbe rendezte, elkészítve a levéltár alapleltárát és csomójegyzékét is. 1958-ban az aktákról darabszintű leírás is készült, ez a jegyzék adja a levéltár kutatási segédletét.
A levéltárban találhatók még pénzügyi jellegű iratok, melyek az egyházközség háztartására vonatkoznak, valamint a bizottsági és alapítványi iratok. Nagy gondot fordítottak az oktatásra, ezért jelentős értéket képvisel a tanügyi iratanyag is. Az egyházközség számos intézményt és egyesületet tartott fenn, melyek anyaga töredékesen került a levéltárba. (pl. árvaház, testvéregyesület, diakonissza egylet, ifjúsági- és nőegylet stb.) Lelkészek, jelesebb egyházi személyek anyaga is megtalálható. A volt Felső-Soproni Egyházmegye, Dunántúli Evangélikus Egyházkerület és Győr-Sopron megyei Egyházmegye töredékes iratanyagát is őrzi a levéltár. Igen figyelemre méltó a levéltár anyakönyvi anyaga, a kereszteltek adatai 1624-től, a házasságok 1645-től, a halálozási adatok pedig 1676-tól szerepelnek.
A levéltár 2014 tavaszán a Templom utca 12. számú házból az egykori evangélikus elemi iskola épületébe (Színház utca 27.) költözött. Ezt az épületet, mint Magyarországi Evangélikus Egyház kárpótlásának utolsó tételét, 2012 szeptemberében adta vissza a Városi Bíróság a gyülekezetnek. Több évig tartó felújítás után földszintjén a gyűjtemények és a 2015. október 10-én megnílt gyülekezettörténeti kiállítás, emeletén pedig előadótermek és a lelkészi hivatal kaptak helyet.
2008.
