Dr. Zsigmondy Árpád laudációja
Elhangzott a pécsi Dómmúzeumban, 2011. július 4-én, a MELTE 2011. évi Kormos László-díjának átadásakor
Tudós lelkész és levéltáros kollégánk neves evangélikus polgárcsalád leszármazottja, akik generációk óta annyi tehetséggel gazdagították a magyar és európai szellemi életet, hogy felsorolni sok lenne. Elég talán annyit említeni, hogy köztük egy valódi Nobel-díjas is található, a Németországban működő Zsigmondy Richárd személyében. Magyarországon a leghíresebb a családból Zsigmondy Vilmos mérnök számít, a magyar artézikút-fúrás atyamestereként Harkány gyógyvizének megmentése, a Margit-sziget, a városligeti Széchenyi-fürdő gyógyforrásainak feltárása neki köszönhetőek. Zsigmondy Árpád amúgy Egy felvidéki honorácior család genealógiája című levéltárosi diplomamunkáját folytatva 1986-ban írt Zsigmondy Sámuel genealógiája címmel bölcsészdoktori disszertációt a Zsigmondy-családról így saját maga a legjobb ismerője e neves családnak.
Az adatok szerint a 17. század első felében Bártfán feltűnt család iparos (kalapos) mesterséget folytatott. Más felvidéki városokba is elkerültek, a Rákóczi-időkben Körmöcbányán már a helyi evang. gyülekezet felügyelője. Az ő fia Godofrédus pilisi lelkész volt, akinek legifjabb, de legtehetségesebb fia: Sámuel a pozsonyi líceum tanára lett. A professzor orvos fia: Adolf , és az ő ága Bécsbe majd távolabbra is került közülük való a fent említett Richárd másik része itthon működött, közéjük való volt a kútfúró Vilmos. A kiegyezés után dr.Zsigmondy Jenő ügyvéd az evangélikus egyházban magas tisztséget ért el: a bányakerület felügyelőjeként felsőházi tag volt, Üllői úti országos székházunk tanácstermében máig kint van festménye.
Ilyen családba született Árpád 1930-ban Ózdon. Édesapja Zsigmondy Hugó bányamérnök, édesanyja Schulek Erzsébet. Budára kerültek, a Deák téri elemibe járt, ott még az eredeti gót Kurrentschrift német kézírást tanulta, aminek ő és Általa a levéltár is máig nagy hasznát veszi. A neves fasori evangélikus gimnáziumban érettségizett kitüntetéssel. Fiatalemberként, az 1944-45-ös háborús események, a budapesti ostrom borzalmai után nagy lelki hatást tett rá, az őt 1945 őszén Budavárán konfirmáló lelkésze, Sréter Ferenc, az akkor nagyhatású ébredési-evangelizációs mozgalom képviselője. Ennek hatására jelentkezett 1948-ban az evangélikus teológiára, ami időközben Sopronból Budapestre került.
Árpád 1953-ban végzett, tíz évig tíz helyen szolgált segédlelkészként az ország különféle pontjain: Miskolc, Ózd, Putnok, Olcsva, Tordas, Fehérvárcsurgó, Kissomlyó, Veszprém, Debrecen, Soltvadkert. Az akkor feszült egyházpolitikai légkörben ismételten, főleg Ordass püspök 1958-as eltávolításakor szembekerült az egyházvezetéssel: vörös püspökök fekete báránya voltam szokta kesernyés humorral mondani. Vető Lajos államhoz lojális püspök 1958 téli Evangélikus Életbe írt cikkére, melyben kifejtette, hogy Isten legnagyobb ajándéka a földi béke, Árpád teológiai helyreigazító levelet írt a püspöknek evvel az aláírással: maradok Főtisztelendő Uram által betöltött tisztség iránti tisztelettel és személye iránti szeretettel.
Mikor más ígéret ellenére Grünvalszky Károly józsefvárosi lelkészhez akarták beosztani, akinek államhoz hű egyházpolitikai beállítódásával nem értett egyet, 1963-ban kivált az egyházi szolgálatból, világi munkahelyen vállalt állást. Így került az EGyT (ma EGIS) gyógyszergyárba segédmunkásnak. Ott szerzett vegyésztechnikusi képesítést, de mikor a nehézvegyipari egyetemre jelentkezett, politikai okból munkahelye nem támogatta felvételét: a gyár párttitkárnője így nyilatkozott: A Zsigmondy gyakorolja krisztusi alázatot azzal, hogy maradjon fizikai állományban.. 1967-től sikerült az MTA mikrobiológiai laboratóriumába kerülnie, ahol 1977-ig dolgozott. Vető Lajos püspökségtől való megválása után újra vállalt nemhivatalos egyházi szolgálatot: a 60-as évek végétől a budavári evangélikus gyülekezet németnyelvű szolgálatát látta el. Magam részéről ragaszkodtam ahhoz hogy egyházi szolgálatért nem fogadok el díjazást. vallotta Árpád. Így aztán budavári német szolgálatát fizetés nélkül végezte a 90-es évekig Ebből a tevékenységből nőtt ki az 1990-es évek közepén a Budapesti Német Evangélikus Gyülekezet.
A mikrobiológiai kutatócsoportnál a kísérleti egerekkel folytatott munkába tíz év után belefáradva, mikor a Magyar Országos Levéltár latinul és németül tudó, humán képzettségű munkatársat keresett, Árpád 1977-től a levéltár reprográfiai osztályára került, ahol 1986-ig működött. Itt pl. a MOL török mikrofilmjeinek repertóriumán dolgozott. Közben elvégezte a levéltár kiegészítő szakot. Nyelvtudása miatt az országos levéltár kiküldetésében több külföldi kiküldetése volt: 1982-ben Athénben, 1984-86-ig Ljubljana-ban. Említettük, hogy 1987-ben bölcsészdoktori fokozatot szerzett. 1986-1991 között nyugdíjazásáig a budapesti Egyetemi Könyvtár kézirattárában dolgozott, itt dolgozott pl. a kézirattár teológiai és egyháztörténeti témájú A-sorozatának új katalógusán. Részt vett meghalt első feleségének, Kozma Éva- máriának 16.századi nyomdatörténeti kutatásaiban. Kidolgozott egy javaslatot az összes sémi írás köztük a héber átírására (transzliterációjára).
A rendszerváltás után, 1994-ben már nyugdíjasként került az Evangélikus Országos Levéltárba Vető Béla levéltár-igazgató mellé munkatársnak. Gyülekezetekben helyettesítő lelkészi szolgálatot végzett, az evangélikus teológia újszövetségi tanszékén helyettesített, és az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) bibliaiskolájában is tanított. A rendszerváltás után az evangélikus egyházi közéletben részt vett, 1991-1997 között mint zsinati küldött. Erről így emlékezett: nem fáradtam belé meggyőződésem kinyilvánításába felszólalások, szavazások útján s nem hagytam magam ettől tekintélyalapon eltéríteni..
Mint a Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend alapító tagja foglalkozott a szellemi környezetvédelem ügyével. Teológiai tevékenysége az Evangélikus Élet és Lelkipásztor folyóiratban megjelent textusfeldolgozásokat, prédikációkat, teológiai, építő és kulturális cikkeket gyümölcsözött. Kutatta volt lelkészének és lelki mesterének vallott Sréter Ferenc budavári lelkész és evangelizátor életét és munkásságát, amelyről ugyancsak az Evangélikus Életben egy közlemény jelent meg (1998.okt.25.). A levéltárban számos, nagy alaposságról és szakmai igényességről számot adó jegyzék, fordítás köszönhető neki. Elsősorban a régi latin és főleg a német nyelvű iratok olvasása és értelmezése azon fontos terület, ahol Árpád nélkülözhetetlen szolgálatot tesz a levéltárnak. Árpád csendes, szerény, nagytudású, jó humorú és segítőkész munkatárs, aki mindig készséggel segít, magyaráz, valódi két lábon járó lexikon. Sok munkája, gondolata, tapasztalata még befejezésre, összefoglalásra, lejegyzésre várt, amihez sok erőt és egészséget kívánunk neki.
Életrajzi adatait lásd az 1953-ban végzett teológus évfolyam kötetében: Aranydiplomás evangélikus lelkészek vallomásai, szerk. Madocsai Miklós, Budapest: Fébé, Piliscsaba, 2003, 274-291; Ki kicsoda az egyházi levéltárakban? Egyházi levéltárosok, egyházi levéltárak 2003-ban, szerk. Lakatos Andor, MELTE, 2003, 70-71; Czenthe Miklós: Egy kivételes tehetségű evangélikus család nyomában. generációkat átívelő beszélgetés dr.Zsigmondy Árpád nyugalmazott lelkész-levéltárossal, in: Evangélikus Élet, 2010.ápr.18.
Czenthe Miklós (2011)
