Hírolvasó

Jezsuiták Magyarországon – a kezdetektől napjainkig

Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár -

Szeptember 7-én, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya védőszentjeinek – a kassai vértanúknak – ünnepén jelent meg a Jezsuiták Magyarországon – a kezdetektől napjainkig című kötet, amely a Társaság közel fél évszázados hazai történetét mutatja be. A rendalapító megtérésére és szentté avatására emlékező 2021–2022-es Szent Ignác-év jó alkalmat kínált a visszatekintésre és összegzésre. Mert bár számos publikáció létezik a magyarországi jezsuiták történetéről, olyan kötet mindeddig nem látott napvilágot, amely ennek a történetnek az eseményeit összegyűjtené, és összefüggéseiben láttatná.

A könyv írásakor és szerkesztésekor fontos szempont volt, hogy ne csupán a hozzáértő történész szakembereknek készüljön, hanem szélesebb olvasóközönséghez szóljon. Mindazokhoz, akik valamilyen módon kapcsolódnak a jezsuita lelkiséghez, a Jézus Társaságához, vagy egyszerűen csak érdekli őket az a rendkívül gazdag szellemi, lelki és kulturális örökség, amit a jezsuiták az utókorra hagytak.

Kötetünket alapvetően kronologikus szempontok alapján építettük fel. A Jézus Társasága magyarországi megtelepedésétől napjainkig tartó eseményeket időrendi sorrendben fűztük össze, és besoroltuk olyan nagy korszakokba, amelyek többé-kevésbé keretbe fogják az egyes időszakok folyamatait.

A Jézus Társasága hazai múltját bemutató kötet története körülbelül nyolcvan évvel ezelőtt kezdődött. A Jezsuita Levéltár alapításakor ugyanis nem csupán az iratanyag összegyűjtése, rendezése és megőrzése volt a cél, hanem a múlt elmesélése, hozzáférhetővé tétele is. Számos történész-generáció szorgos munkája alapozta meg, építette fel azt a történeti tudást, amit ma könyv formájában vehet kezébe az olvasó.

Az itthoni jezsuitákról szóló információk tárháza óriási, ezért ebben a tudományos ismeretterjesztő könyvben a legfontosabb eseményeket, történéseket, a legmeghatározóbb személyiségek életútját villantjuk fel. Ám ha valaki szeretne jobban elmélyülni valamelyik témában, reményeink szerint annak is segítségére lesz e könyv – az ajánlott szakirodalom révén például –, hogy megtalálja és bebarangolja a maga útját.

Huszonnyolc szerző – neves történészek és jezsuiták együtt, köztük levéltárunk munkatársai – két szerkesztő, két tipográfus és számtalan más szakember lelkes és odaadó munkája tette lehetővé, hogy ezt a történetet sok-sok képpel, térképpel, infografikával, ábrával, rajzzal “fűszerezve” el tudjuk mesélni. Nagy öröm volt számunkra megtapasztalni, ahogy az ezernyi színes szálból-történetből végül összeállt az elbeszélés szövete. Reméljük, hogy e könyv lapozgatása az olvasó számára is hasonló örömet tud szerezni.

Benedictus Chelidonius: Ein Poet als Abt

Archiv des Schottenstifts -

Abt Benedictus Chelidonius (1518–1521), der am 8. September 1521 verstarb, ist trotz seiner nur sehr kurzen Amtszeit einer der prominentesten Äbte des Schottenstifts. Er gilt als wichtiger Vertreter des sogenannten Klosterhumanismus. Bedeutung erlangte er als neulateinischer Lyriker, der mit dem humanistischen Kreis um Konrad Celtis, Albrecht Dürer, Willibald Pirckheimer, Johannes Cochläus und Caritas Pirckheimer in Austausch stand. Seinen Nachruhm sichern ihm auch heute noch seine drei gemeinsam mit Dürer verwirklichten Arbeiten aus dem Jahr 1511.1 In der Vergangenheit ist er in erster Linie ob seiner Dichtungen und Briefwechsel im Fokus wissenschaftlicher Betrachtungen gestanden. Aus Anlass seines 500. Todestages unternimmt eine kleine Themenschau im Museum im Schottenstift derzeit erstmals den Versuch, mit wenigen Objekten sowohl den Poeten als auch den Abt Benedictus Chelidonius in den Blick zu nehmen.

Der um 1460 geborene Chelidonius, der stets die gräzisierte Form seines Familiennamens Schwalbe benutzte,2 war zunächst Mönch im Egidienkloster in seiner Heimatstadt Nürnberg. Als solcher verfasste er 1511 für einen heute verlorenen Glasfensterzyklus im Kreuzgang seines Heimatklosters einen kurzen Katalog der Äbte des Klosters seit dem Jahr 1418.3 Dieser erschien Jahrzehnte später gemeinsam mit seinen Versen zur Klostergründung in Kaspar Bruschs Geschichte der Klöster Deutschlands im Druck.

StiB 93.d.25/1, fol. 47v. – Benedictus Chelidonius: Verse zu Gründung und Äbten des Egidienklosters in Nürnberg. In: Kaspar Brusch: Monasteriorum Germaniae praecipuorum ac maxime illustrium centuria prima (Ingolstadt, 1551).

Chelidonius’ künstlerisch ambitioniertestes Werk ist die Passio Jesu Christi salvatoris mundi. Darin beschreibt er die Passion Christi im heilsgeschichtlichen Kontext in 36 Einzelgedichten in unterschiedlichsten antiken Metren.4 Erstmals nach 1506 mit Holzschnitten Hans Wechtlins in Straßburg erschienen, wurde das Werk nochmals 1511 mit Holzschnitten Albrecht Dürers (sogenannte Kleine Holzschnittpassion) in Nürnberg sowie postum 1526 in Köln aufgelegt. Das Schottenstift besitzt eine 1514 in Krakau erschienene Ausgabe mit wieder anderen Holzschnitten, die in der Forschung bislang keine Rezeption erfahren hat. 

StiB 33.f.3(b), fol. AIv. – In primorum expulsionem parentum Carmen Elegiacum des Benedictus Chelidonius. In: Benedictus Chelidonius: Passio Jesu Christi salvatoris mundi (Krakau, 1514).

Zweifellos Chelidonius’ herausragendste Werke sind die beiden gemeinsam mit Albrecht Dürer konzipierten „großen“ Andachtsbücher, die 1511 im Druck erschienen: das Marienleben und die Große Passion. Trotz der Formulierung, die sich am Titelblatt des Marienlebens findet („cum versibus annexis“), sind die von Chelidonius hierfür gedichteten Verse nicht als bloße Beigaben zu den Holzschnitten Dürers zu verstehen, sondern Text und Bild stehen gleichberechtigt nebeneinander und bieten dem humanistisch gebildeten Leser zwei einander ergänzende Betrachtungsmöglichkeiten.5

Titelblatt des Marienlebens. Albrecht Dürer & Benedictus Chelidonius: Epitome in Divae Parthenices Mariae historiam (Nürnberg, 1511). Wikimedia Commons, CC0 1.0. Da das Schottenstift keines der beiden Werke besitzt, ist im Museum ein Faksimiledruck ausgestellt.

Dürer scheint aber auch in den Bildern selbst Hinweise auf Chelidonius versteckt zu haben – oder ist es Zufall, dass auf zahlreichen der Holzschnitte im Hintergrund Schwärme von Schwalben zu sehen sind?

Ausschnitte aus dem Marienleben (links und Mitte) bzw. der Großen Passion (rechts). Albrecht Dürer & Benedictus Chelidonius: Epitome in Divae Parthenices Mariae historiam bzw. Dies.: Passio domini nostri Jesu (beide Nürnberg, 1511). Wikimedia Commons (1, 2, 3), CC0 1.0.

Ausdruck von Chelidonius’ Vernetzung sind seine zahlreichen Widmungsgedichte, Begleitverse und Vorreden, die er zu den Werken anderer Humanisten beisteuerte. So lobt er etwa mit einem kurzen Epigramm zum Plinius-Index des Wiener Minoriten Johannes Camers (eigentlich Giovanni Ricuzzi Vellini aus Camerino) sowohl Plinius den Älteren (Gaius Plinius Secundus Maior), den Verfasser der antiken Naturalis historia, als auch den Kompilator des dieses enzyklopädische Werk zur Naturkunde erschließenden Registers.

StiB 58.i.20, fol. VIII. – Epigramm des Benedictus Chelidonius. In: Johannes Camers: Prima pars Plyniani Indicis (Wien, 1514).

Um 1514 übersiedelte Chelidonius nach Wien ins Schottenkloster. Im Jahr 1515 bezeichnet er sich in einem Druck der Werke Ottos von Freising bereits als Mönch des Wiener Schottenklosters. Bei der vom Humanisten und kaiserlichen Diplomaten Johannes Cuspinian angefertigten Edition handelt es sich um die erste gedruckte Ausgabe der Werke Ottos. Sie basiert auf einer Handschrift, die Cuspinian im Schottenkloster vorfand – und die seitdem als verschollen gilt. Chelidonius steuerte zu diesem Band gleich zwei Empfehlungsgedichte sowie ein Preisgedicht auf Kaiser Maximilian I. bei.

StiB 98.d.20, fol. AaIIIv/AaIVr. – Benedictus Chelidonius: Empfehlungsgedichte zur Chronik Ottos von Freising. In: Ottonis Phrisingensis Episcopi, viri clarissimi, Rerum ab origine mundi ad ipsius usque tempora gestarum, hg. von Johannes Cuspinian (Straßburg, 1515). StiB 98.d.20, fol. LXXXIXv/XCr. – Carmen de divo Caesare nostro Maxæmiliano des Benedictus Chelidonius. In: Ottonis Phrisingensis Episcopi, viri clarissimi, Rerum ab origine mundi ad ipsius usque tempora gestarum, hg. von Johannes Cuspinian (Straßburg, 1515).

Nach Chelidonius’ Umzug nach Wien stand seine literarische Tätigkeit in enger Beziehung zum Wiener Hof Kaiser Maximilians I. So verfasste er den (nur handschriftlich im Zisterzienserstift Heiligenkreuz überlieferten) epischen Bericht De conventu Divi Caesaris Maximiliani, Regumque Hungariae Boemiae et Poloniae über den Wiener Fürstentag 1515 und steuerte für das monumentale Holzschnittwerk der Ehrenpforte Maximilians I. auf Anordnung des Kaisers die lateinische Übersetzung der ursprünglich deutsch abgefassten Texte des Johannes Stabius bei.

Sein im Februar 1515 im Vorfeld des Wiener Fürstentags von adeligen Schülern des Schottenklosters in der Wiener Hofburg aufgeführtes burlesk-pädagogisches Huldigungsspiel Voluptatis cum virtute disceptatio, welches allegorisch den Streit zwischen Tugend und Laster thematisierte, gilt als ein Prototyp des Schulspiels. Die szenische Gestaltung hatte ihre Wurzeln in den Fastnachtspielen aus Chelidonius’ Heimatstadt Nürnberg und wies auch derb-komische Elemente wie eine Prügelszene auf.6

Titelblatt von Benedictus Chelidonius: Voluptatis cum virtute disceptatio (Wien, 1515). Österreichische Nationalbibliothek, Musiksammlung, 21748-B (data.onb.ac.at/dtl/4436865).

Im gleichen Jahr wurde im Auftrag des Wiener Schottenkloster ein Diurnale Monasticum, ein Stundenbuch mit den Texten für das Stundengebet der Mönche untertags, gedruckt und mit einem Beuteleinband versehen. Das Beutelbuch als gemeine Figur bildet einen Bestandteil des Wappens des Schottenklosters. Das Büchlein enthält auch kurze Begleitworte von Chelidonius.7

StiB 17.i.53, fol. 2r. – Begleitworte des Benedictus Chelidonius. In: Diurnale Monasticum (Venedig, 1515).

Nach der Resignation des Abtes Johann Kremnitzer wurde der im Wiener Schottenkloster lebende Benedictus Chelidonius im Jahr 1518 durch Kompromiss zum neuen Abt gewählt. Der Wiener Bischof Georg Slatkonia bestätigte die Wahl vorbehaltlich möglicher Einsprüche – die jedoch offenbar nicht erfolgten.

Scr. 1 Nr. 9 a). – Bischöfliche Bestätigung der Wahl des Benedictus Chelidonius zum Abt des Schottenklosters (17. Juli 1518).

Kurz nach Beginn von Chelidonius’ Amtszeit erschien ein Büchlein im Druck, das für die Totenliturgie im Wiener Schottenkloster gebräuchliche Texte und Gesänge versammelt. Zusammengestellt wurde es von Frater Ambrosius de Pannonia, dem Prior des Klosters, der bereits den Druck des Stundenbuchs verantwortet hatte. In der Bibliothek des Schottenstifts haben sich drei Exemplare dieses Drucks erhalten.

StiB 29.k.58, fol. 2r. – Totenvigilien und -offizium des Schottenklosters (Venedig, 1518).

Ebenfalls bereits als Abt des Wiener Schottenklosters edierte Chelidonius die von einem Magister Bandinus angefertigte Kompilation der Sentenzen des Petrus Lombardus, welche der Theologe Johannes Eck, bekannt als Gegenspieler Martin Luthers, in einer Handschrift im Benediktinerstift Melk entdeckt hatte. In seinem Prolog wendet sich Chelidonius mit Dank an Abt Sigismund Taler von Melk.

StiB 33.f.3(a), fol. a3v/a4r. – Benedictus Chelidonius: Prolog zur Sentenzenkompilation des Bandinus. In: Bandini viri doctissimi sententiarum theologicarum libri quattuor. Liber loquitur (Wien, 1519).

Im Jahr 1519 nahm Benedictus Chelidonius als Abt des Schottenklosters eine Schenkung des Wiener Bürgers und kaiserlichen Sekretärs Johann Falkh entgegen. Dieser überließ dem Kloster gegen einen Unterhalt auf Lebenszeit alle Schuldscheine, die er vom kurz zuvor verstorbenen Kaiser Maximilian I. erhalten hatte. Das monumentale, kunsthistorisch wertvolle Grabdenkmal Falkhs, der bereits wenige Monate später verstarb, befindet sich heute im sogenannten Mausoleum des Klosters (früher im Kreuzgang).

Urk 1519-03-07.2. – Revers des Schottenklosters zur Schenkung des Johann Falkh (7. März 1519). Das spitzovale Siegel des Abtes wurde offenbar nach dem Tod des Schenkers ungültig gemacht. Das Siegel des Abtes Benedictus Chelidonius auf einer Urkunde im Diözesanarchiv Wien. DAW, Urk 15190406. Epitaph des Johann Falkh im Mausoleum des Schottenstifts (1519). © Fotoabteilung, Institut für Kunstgeschichte, Universität Wien.

Als Abt oblag Benedictus Chelidonius auch die Sorge um die Wirtschaft des Klosters. So ging das Schottenkloster im Jahr 1520 mit Wolfgang von Liechtenstein-Nikolsburg ein für das Haus wichtiges Grundstücksgeschäft nördlich von Wien ein: Im Tausch für alle Güter zu Kronberg bei Ulrichskirchen (heute Bezirk Mistelbach) erhielt das Kloster Grundholde zu Stammersdorf und Gerasdorf samt der Vogtei.

(links) Urk 1520-01-26.1. – Urkunde Wolfgangs von Liechtenstein-Nikolsburg über den Tausch von Grundholden zu Stammersdorf und Gerasdorf mit dem Schottenkloster (26. Jänner 1520).
(rechts) Scr. 114 Nr. 14 a). – Grundbuch von Stammersdorf und Gerasdorf (1520).

Am 8. September 1521 starb Abt Benedictus Chelidonius nach nur dreijähriger Amtszeit. In das Gedächtnis des Schottenklosters eingegangen ist er als Dichter und Historiograph mit Beziehung zu Kaiser Maximilian I.

(links) Sterbeeintrag zu Abt Benedictus in einem Jahrtagskalender (1774).
(rechts) Porträt von Abt Benedictus in der Äbtegalerie des Schottenstifts (Mitte 18. Jh.).

Die Themenschau „Benedictus Chelidonius: Ein Poet als Abt“ kann von 8. September 2021 bis 12. Februar 2022 im Museum im Schottenstift besichtigt werden. Der Zugang erfolgt über den Klosterladen (Freyung 6, 1010 Wien).

  1. Hier eine vollständige Bibliographie zu Chelidonius zu bieten, ist nicht möglich. An Überblicksdarstellungen genannt seien: Paulus Volk, Art. Chelidonius (Schwalbe), Benedictus, in: NDB 3 (1957) 195f.; Johannes Staub, Art. Chelidonius (Schwalbe), Benedictus, in: LThK3 2 (1994) Sp. 1032f.; Uwe Harten, Art. Chelidonius (eig. Schwalbe, lat. Hirundo), Benedictus OSB (gen.: Musophilus), in: OeML 1 (2002) 266, auch online unter http://www.musiklexikon.ac.at/‌ml/musik_C/Chelidonius_Benedictus.xml; Manfred Knedlik, Art. Chelidonius (Schwalbe), Benedictus, in: BBKL 20 (2002) Sp. 293–296; Claudia Wiener, Art. Chelidonius (Schwalbe; Hirundo, Musophilus), Benedictus, in: HumVL 1 (2008) 427–439; Franz Posset, A Graecian, Christian Poet, and Playwright: Benedictus Chelidonius, Monk of Nuremberg, Abbot of the Schottenstift, Vienna, in: Ders., Renaissance Monks. Monastic Humanism in Six Biographical Sketches (Studies in Medieval and Reformation Traditions 108, Leiden–Boston 2005) 63–92.
  2. In einem frühen Werk verwendet er einmal die latinisierte Form Hirundo.
  3. Hierzu zuletzt: Hartmut Scholz, Die mittelalterlichen Glasmalereien in Nürnberg: Sebalder Stadtseite (Corpus Vitrearum Medii Aevi Deutschland 10/2, Berlin 2013) 376–379, auch online unter https://corpusvitrearum.de/publikationen/editionen/editionen/cvma-x-2.html. Das Nürnberger Egidienkloster war wie das Wiener Schottenstift ein ehemaliges irisches Schottenkloster.
  4. Vgl. hierzu u. a. Maria Kisser, Die Gedichte des Benedictus Chelidonius zu Dürers Kleiner Holzschnittpassion (ungedr. Dissertation Universität Wien 1964).
  5. Die Literatur zu den Werken Dürers ist sehr umfangreich; vgl. hierzu mit Blick auf Chelidonius etwa Anna Scherbaum, Albrecht Dürers Marienleben. Form, Gehalt, Funktion und sozialhistorischer Ort. Mit einem Beitrag von Claudia Wiener (Gratia. Bamberger Schriften zur Renaissanceforschung 42, Wiesbaden 2004); Arwed Arnulf, Dürers Buchprojekte von 1511: Andachtsbücher für Humanisten, in: Marburger Jahrbuch für Kunstwissenschaft 31 (2004) 145–174; Anna Scherbaum–Claudia Wiener–Georg Drescher (Hg.), Andachtsliteratur als Künstlerbuch. Dürers Marienleben. Eine Ausstellung der Bibliothek Otto Schäfer zu einem Buchprojekt des Nürnberger Humanismus (Schweinfurt 2005); Thomas Schauerte, [Rezension von] Anna Scherbaum, Albrecht Dürers Marienleben, in: Journal für Kunstgeschichte 10 (2006) 31‒37; Anja Grebe (Hg.), Albrecht Dürer. Drei große Bücher. Marienleben – Große Passion – Apokalypse (Darmstadt 2020).
  6. Vom im gleichen Jahr erschienenen Druck des Stücks hat sich kein Exemplar im Schottenstift erhalten. Siehe hierzu den Beitrag 500 Jahre Schülertheater bei den Schotten und der Humanist Benedictus Chelidonius in diesem Blog sowie: Markus Reiterer, Die Herkulesentscheidung von Prodikos und ihre frühhumanistische Rezeption in der „Voluptatis cum Virtute disceptatio“ des Benedictus Chelidonius (ungedr. Dissertation Universität Wien 1955); Margret Dietrich, Chelidonius’ Spiel: „Voluptatis cum virtute disceptatio“, Wien 1515. Versuch einer Rekonstruktion der Inszenierung, in: Maske und Kothurn 5 (1959) 44–59; Gábor Kiss Farkas, Dramen am Wiener und Ofener Hof. Benedictus Chelidonius und Bartholomeus Frankfordinus Pannonius (1515–1519), in: Maria von Ungarn (1505–1558). Eine Renaissancefürstin, hg. von Martina Fuchs–Orsolya Réthelyi (Geschichte in der Epoche Karls V. 8, Münster 2007) 293–312.
  7. Zu diesem Beutelbuch siehe Larissa Rasinger, Ein für die Forschung neu entdecktes Beutelbuch des Wiener Schottenstifts, in: Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 123 (2015) 428–434.

Az 1938-as eucharisztikus világkongresszus

MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport -

Az 1938-as eucharisztikus világkongresszus Szerző Tóth Krisztina Kanász Viktor 2021. 09. 07., k - 22:18 Hely Barankovics Alapítvány Indexkép Leírás

A várakozás napjait éljük, hazánkban ugyanis szeptemberben egy nagyszabású nemzetközi esemény kerül megrendezésre: az 52. Eucharisztikus Világkongresszus. Különös megtiszteltetés, hogy Ferenc pápa személyesen részt vesz a kongresszus szeptember 12-ei záró szentmiséjén, hiszen az egyházfő általában legátus révén képviselteti magát ezen a katolikusoknak az Eucharisztia előtt tisztelgő seregszemléjén. Így történt ez több mint 80 évvel ezelőtt, 1938-ban is, amikor hazánk adott otthont a 34. nemzetközi eucharisztikus kongresszusnak, amelyen Eugenio Pacelli bíboros államtitkár – a későbbi XII. Pius pápa – vett részt XI. Pius pápa követeként. Készülődve a szeptemberi kongresszusra, tekintsük át, hogy honnan ered az eucharisztikus világkongresszusok rendezésének hagyománya, hogyan formálódott ki az az elképzelés, hogy Magyarországon kerüljön sor 1938-ban erre az eseményre és hogyan alakult a kapcsolódó programsorozat.

Külső link Az 1938-as eucharisztikus világkongresszus Kulcsszavak XX. század

Októberben újra kezdjük (2021.09.01.)

Veszprémi Érseki Levéltár -

Sajnálattal értesítjük kedves kutatóinkat, hogy levéltárunk költözése ugyan a tervezett ütemben történik, azonban kutatókat várhatóan csak 2021. október 1-től fogunk tudni fogadni ideiglenes helyünkön. Tekintettel az épületben erre a acélra kijelölt helyiség kis méretére, kényelmesen egyszerre egyetlen kutató tud majd helyet foglalni. Kérjük mindenképpen jelezzék előzetesen telefonon vagy emailben kutatási szándékukat. Kérjük szíves megértésüket a számunkra sem ideális helyzet és körülmények miatt!

2021. augusztus – A gebei (nyírkátai) templom 160 évvel ezelőtt égett le

Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára -

„…s most a kopasz, kopár falak a füstös, csonka torony s belpusztasága éreztetik velünk s az általmenőkkel az iszonyú tűzvészt, a végromlást.”

Fájdalmas, szomorú, örök

e m l é k

[…]

Méltóságos és főtisztelendő Püspök Úr, legkegyesebb Uram s Atyám!

Leveretve s borzadva fiúi legmélyebb alázattal, szívem legnagyobb keserűségében keserves könnyhullatások között jelentem Méltóságodnak azon kimagyarázhatatlan csapást s elviselhetetlen kárvallást; mely akkor, amidőn egész családommal fiam menyegzőjén Porosztón voltam, engemet s gebei jó lelkű híveimet borzasztó tűzvész által szeptember hó 7–9én ért. Ugyanis szeptember 7én déli szomszédom háza gonosz lelkűek gyújtása által de. 7–8 óra közt gyulladt fel s égett le. Azután azon nap 10–11 óra közt de. több, számos híveim szoros felügyelete s felvigyázása mellett is parokiális istállóm gyúlt meg, s ebből parokiális házam, énekész háza s más két szomszéd házai minden épületekkel együtt hamuvá lettek. Másnap, vagyis szeptember 8án szalmában lévő asztaggabonám du. 1 óra tájban, estefele pedig az iskolaház felső részen belül gyulladt ki, azonban mind a két tüzet a népnek sikerült eloltani. De fájdalom, hallatlan gonoszság!!!, mely szeptember 9én de. 10–11 órakor érte tetőpontját; amidőn a templomunk, melyet a kőkerítésen körül ültetett sűrű, magas akácfák veszik körül; belül a templompadon, napkeleti végén gyúlt ki; s a szép, csinos század szelleméhez [—] bádogtornyú templomunk, belékes szerkezetével, dorogi templom ikonosztázionalakjára 1812. évben állított remek, szép művészetű ikonosztázzal s oltárral együtt borzasztó tűzvész martaléka lett; s most a kopasz, kopár falak a füstös, csonka torony s belpusztasága éreztetik velünk s az általmenőkkel az iszonyú tűzvészt, a végromlást. – Nemes lélek, melyet keserves könnyhullatásokra kénytetve[?] e borzasztó látvány ne fakasztana. A templom szentélye boltozatra, a többi részei, ti. a templom hajója csak stukatorral volt építve, ’s ez egészen leszakadt; de a szentély boltozatja s a templomfalak belső színe az orkántűz dacára is minden repedés ’s megfüstölődés nélkül épen s tisztán maradt meg; A két kisebb harangot sikerült a népnek a toronyból lelökni s megvédni, de a’ nagy, 5 mázsás harangunk leesett, meghasadozott, s használhatlanná lett. Ez iszonyú romra, e végínségre szept. 9. éjjelen értem haza – le nem írhatom azon fájdalmat, azon szívrepesztő keserűséget, mely egész valómat elárasztotta, testem idegeit megmeresztette; midőn e szörnyű csapást kellett látnom; s innet keletkezett egészségem gyengülését szeptember 11. és 12én a községben ismét kiütött tüzek még jobban neveltek, s ez az oka, hogy e szörnyű csapást Méltóságodnak csak most jelenthetem s jelentem.

Méltóságos Püspök Úr! Mi a templom tornyát 1858ban bádogoztattuk be; a templom hajóját 1859ben festve zsindelyeztettük be, s ezen nagy munka temérdek költségünkbe került; s ámbár buzgó híveim sok áldozattal is járultak e munkálatok bevégzéséhez; mégis erre megkívántató szükséges minden költségeket másképpen is kevés földbirtokkal bíró jólelkű híveim teljesíteni képesek nem voltak; de keresztényi buzgóságtól lángolva, jó reménységben kölcsönpénzt vettek fel; s úgy végeztették be a templom körüli munkálatokat; ’s ezen kölcsön felvett 400 f[orint]tal [—] még most is adósok azon sz[ent] hiedelemben lévén, hogy azt a folyó és jövő évben minden megterheltetésök és megszorításuk nélkül letisztázandják s lefizetendik. De óh, fájdalom! Azon csanálosi két buzgó hitelezőink sem várhatnak tovább bennünket, mert Csanálos községe nagyobb része még július havában tűzvész által utolsó karóig leégvén, hitelezőink is emésztő tűz martalékjai lettek. Miért is ezen legutolsóbb ínségünkben; midőn mindenünk, templomunk, parokiális minden épületeink elhamvadtak s romba dűltek, a tőlük kölcsön felvett pénzt is ínséges és szorult állapotjukban visszafizetni kényteleníttetünk.

Méltóságos Püspök Úr! E szörnyű csapás, e borzasztó kárvallás oly nagy, oly terhes s gyenge vállainknak elviselhetetlen: hogy abból a vagyontalan és igen szegény 34, az is igen csekély, részletekre osztott gazdából álló, kevés földbirtokkal bíró népem magára hagyatva soha, de soha kiemelkedni romba dűlt templomát, elpusztult parokiális épületjeit felépíttetni képes nem leend, és szegény híveimnek minden jó szándéka, példás szorgalma s nagy buzgósága mellett is kétségbe esve el kell csenyevészniök; ha vallásos alapítványok jótékonysága hitsorosai buzgósága, keresztény, nemes, emberbarát könyörületessége nem segít ínséges állapotukon.

Azért is, amidőn e borzasztó pusztulásunkat Méltóságodnak fiúi legmélyebb alázattal, keserves könnyhullatások közt felterjeszteném; minthogy e szörnyű csapást ’s ínséget szenvedő híveim is Méltóságod atyai bölcs gondviselésében helyezik gyámolításukat, kegyes atyai szeretetében keresik ínséges állapotukbani segedelmezésöket; én is egyszersmind fiúi legnagyobb bizodalommal atyai sz[entelő] jobbját csókolva kérem Méltóságodat ezen ínségünkben szegény híveimet atyai kegyeletével gyámolítani, a leégett templomunk felépítésére a vallásalapítványból nagyméltóságú M[agyar] K[irályi] Helytartótanácsnál számunkra segedelmet eszközleni, megyei szegény templomok alapítványából atyai szeretetével kegyelmesen nékiek segedelmet nyújtani méltóztassék, hogy legalább a templomot minél hamarabb befedhessük, s a falakat zordon őszi s téli eső viszontagságitól megóvhassuk, magunknak pedig Istenünk imádására helyt készíthessünk.

Mely fiúi legmélyebb tisztelettel benyújtott, legalázatosabb, kesergő szívből fakadt kérésemet ismételve, Méltóságodnak sz[entelő] jobbját csókolva; magamat s híveimet szeretetteljes atyai kegyelmébe ajánlva legnagyobb tisztelettel vagyok Gebén szeptember hó 16án 1861. Méltóságodnak legengedelmesebb fia, Lengyel Tódor gebei lelkész.

[Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára II – 26 – c. II. 283–286. oldal]

A 2021. augusztus – A gebei (nyírkátai) templom 160 évvel ezelőtt égett le bejegyzés először Nyíregyházi Egyházmegye Levéltár-én jelent meg.

"A bölcsesség kezdete" – Bevezetés az evangélikus iskoláztatás történetéhez Magyarországon

Evangélikus Országos Levéltár -

"A bölcsesség kezdete" – Bevezetés az evangélikus iskoláztatás történetéhez Magyarországon

Összeállításunkban azt a lehetetlennek látszó célt tűztük ki, hogy ismeretterjesztő módon bevezessük az érdeklődőket a magyarországi evangélikus oktatás gazdag történelmébe. Mindenekelőtt Luther oktatással kapcsolatos terveit ismertetjük, de a lapokon találkozhatunk autodidakta kántortanítókkal, német egyetemek egész sorát végiglátogató lelkészekkel, éneklő mendikánsokkal és a szegény sorsú diákok iskoláztatását szívén viselő patrónusokkal i, valamint azt is megtudhatjuk, melyik volt a rendszerváltás időszakában újjáalakult első egyházi gimnázium.

eol-admin 2021. 09. 01., sze - 01:48

Az egyháztörténelem pillanatai

Evangélikus Országos Levéltár -

Az egyháztörténelem pillanatai

Összeállításunkban két történetet szeretnénk elmesélni az evangélikusok magyarországi történelmének régmúltjából. Az első a gályarabokról szól. Bizonyára sokan hallottak a sikertelen Wesselényi-összeesküvésről és a nyomában kibontakozó megtorlásról, amelynek főúri áldozatai is voltak (Nádasdy Ferenc, Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc Kristóf). Kevésbé ismert azonban, hogy a következő években Bécs kísérletet tett a protestáns egyházak felszámolására a Magyar Királyság területén. Interaktív bemutatónk első felében azokról a kitartó lelkészekről és tanítókról lesz szó, akiket várfogságra ítéltek, majd Nápolyba vittek eladni evezősnek a gályákra, illetve nyomába szegődhetünk Masznyik Tóbiásnak és Simonides Jánosnak, megismerve szökésük és megmenekülésük történetét.

Ezt követően száz évet ugorva az időben megtudhatjuk, miért csak a türelmi rendelet után alakult Pesten evangélikus gyülekezet, kik voltak a legfőbb támogatóik és miért telt oly sok időbe, hogy felépítsék a mai Deák téri templomot. A pesti egyház jelenleg Magyarország egyik, ha nem legjelentősebb gyülekezete, érdemes tehát megismerni az alapítás történetét és erőt meríteni abból, ahogyan ők meg tudták oldani a kezdeti problémákat.

eol-admin 2021. 09. 01., sze - 00:04

Oldalak

Feliratkozás Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete hírolvasó csatornájára