Hírolvasó

Pápai csapatok Magyarországon (1595–1597, 1601)

MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport -

Pápai csapatok Magyarországon (1595–1597, 1601) Kanász Viktor 2020. 07. 16., cs - 13:44 CLASSIS I vol. 17 Kruppa Tamás

Pápai csapatok Magyarországon (1595–1597, 1601). Gianfrancesco Aldobrandini levelezését feltárta, közreadja és a kísérőtanulmányt írta KRUPPA TAMÁS, Budapest–Róma 2020. (xxix + 290. p.)

A most kiadásra kerülő okmánytár Magyarország és a Szentszék több mint ezer évre visszanyúló kapcsolatának egy speciális területét, a pápaság tizenöt éves háborúban vállalt szerepének egy szeletét dolgozza fel. Az iratok Gianfrancesco Aldobrandini generális válogatott levelezését tartalmazzák. A pápa unokaöccse három ízben (1595, 1597, 1601) vezette őszentsége hadseregét a magyarországi hadszíntérre, amelynek a működéséhez egyaránt fűződnek sikerek és kudarcok.

A forráscsoportra régen felfigyelt a hazai és nemzetközi tudományosság, ám néhány úttörő kezdeményezést leszámítva idáig nem történt érdemi kísérlet a levelezés kiadására, és sokat kellett várnunk a források monografikus jellegű feldolgozására is. Ez utóbbin változtatott Giampiero Brunelli 2017-ben megjelent könyve (La santa impresa. Le crociate del papa in Ungheria 1595–1601), amely első áttekintő összefoglalását és értelmezését nyújtja ennek a három hadjáratnak. Ezt a narratívát építi tovább az okmánytár, bőséges magyar nyelvű regeszták segítségével nyitva meg az utat az események további lehetséges értelmezése előtt. A kötet segítségével szinte kitapintható közelségbe kerülnek nemcsak a szentszéki erőfeszítések, hanem a háború fő terhét viselő Habsburg kormányzat háborút illető lépései is, amelynek diplomáciai és katonai jellegű tevékenysége egyúttal más megvilágításba kerül.

Aldobrandini generális levelezéséből kibontakozik egy teljes koraújkori hadsereg mozgósításának, a harctérre történő eljutásának, ellátásának komplex és igen nehéz feladata. Ennek megvalósítása kapcsán ráirányul a figyelem arra, hogy az Egyházi Állam civil hadvezérének a tevékenységét milyen hatékonyan segítették a szintén civil, egyházi méltóságot betöltő pápai hadbiztosok. Az ő tevékenységükről még nem született sem forráspublikáció, sem feldolgozás magyar nyelven. A levelek rávilágítanak azokra a buktatókra, amelyek két nagy ellátó rendszer, a pápai és a Habsburg összehangolásának nehézségéből fakadtak, de arra is, hogy az Apostoli Kamara a császáritól eltérően milyen hatékonyan működött, amikor képes volt arra, hogy kb. 10 ezer embert eljuttasson egy ezer kilométerrel távolabb lévő hadszíntérre, úgy, hogy a seregnek maradjon ideje a hadműveletekre is.

A levelezés alapján végigkísérhetjük a harctérre kiérő pápai katonákat a mustrától kezdve a táborig, majd az Esztergom, Vác, Pápa, illetve Kanizsa alatt vívott harcokat. Sőt az okmánytárba bekerültek azok az 1595 és 1597 közötti hadműveleti szünetben született iratok is, amelyek témája a hadsereg áttelelése, illetve az Erdélybe vonulás voltak. Ezek nem keltették fel eddig a figyelmet, bár az említett narrációnak ugyanúgy a részeit képezik.

Igen érdekes a hadvezér személye, aki eredetileg banki tevékenységet folytatott, és a lazioi banditák féken tartását leszámítva semmilyen harctéri tapasztalattal nem rendelkezett. Kinevezését kizárólag annak köszönhette, hogy a pápa rokona volt. Ez egyrészt azzal a következménnyel járt, hogy egy hivatásos zsoldosvezérrel ellentétben, aki a tollforgatással szemben a kardforgatást helyezte előtérbe, Aldobrandini inkább az előbbiben jeleskedett. Aminek köszönhetően viszont szinte tapintható közelségbe kerülnek a háború mindennapjai. A generális gondoskodó, és együtt érző személyiség volt, akinek a figyelme nemcsak arra terjedt ki, hogy a katonák megkapják a meghatározott napi fejadagjukat, hanem képes volt késhegyig menő vitákba bonyolódni a császári kormányzati szervekkel például hadsereg táboroztatásának, áttelelésének garanciák nélküli követelésével, vagy a hadsereg Erdélybe vonultatásának a pápa részéről többször felmerülő, a realitásokat kellően figyelembe nem vevő ötletével szemben.

VIII. Kelemen megkülönböztetett figyelemmel kísérte az eseményeket, és többször is személyesen avatkozott bele kompetenciájától távol eső stratégiai kérdésekbe, amely persze újfent aláhúzza Clausewitz tételét, hogy a háború a politika, és esetünkben – a hitterjesztés – folytatása fegyveres eszközökkel, illetve, hogy ez a háború személyes ügy volt a számára. De kiderül az is, hogy az Egyházi Állam erején felül vállalt – az utókor által máig kellően értékelt – szerepet a háborúban, és annak finanszírozásában. Rómában pontosan tudták, hogy Európa igazi határai nem a tengeren, ahogy a nyugat-európai történészek tekintélyes rész főleg Braudel nyomán máig hiszi, hanem a magyar királyság romjain keresztül húzódtak és húzódnak máig is.

Az okmánytár lényeges és fontos részét képezi a fizetési és veszteséglistákat tartalmazó Függelék, amely elsősorban persze a tisztikarról nyújt tanulságos képet. A száraz, első ránézésre nem túlságosan izgalmas, sőt érdektelennek tűnő név és számsorok olvasása közben azonban gondoljunk csak arra, hogy itt egy több, mint négyszáz évvel ezelőtti élet eleven szövetének egy darabja szakad ki a hadbiztosok és pápai tisztviselők pennája nyomán. Amelyből egyszerre tárul elénk a hitből, isten akaratából fakadó sztoikus belenyugvás a veszteségek felett, a lelkesedés, a halált megvető bátorság, mert a katonák és tisztjeik komolyan gondolták, hogy ők egy igazságos háborút vívnak. De megelevenedik a harcok hevessége, szinte halljuk a katonák kiabálását és jajgatását, érezzük a lőpor füstjét, a sebesülés bűzét, és a falmászás izzadságát is. Kitapinthatóvá válik az elmúlás ellen feszülő emberi akarat, amely a veszteségeket minimalizálni akarja, és a hadvezér józan számítása, hogy csak ép katonákkal lehet a harcot folytatni. Mindezt nem tudjuk meg a császári hadseregről, mivel a hosszú háború magyarországi szakaszáról ilyen átfogó jellegű, a hadtörténeti szempontokat előtérbe helyező, és egy egész hadsereg működésébe mély betekintést engedő, a háborút mintegy alulnézetből megmutató forráskiadás eddig nem jelent meg. Talán ebben ragadható meg leginkább az okmánytár legfontosabb újdonsága.

Beschreibstoff Pergament

Gymnasialbibliotheken und -archive -

Bei Archivalia gefunden:  einen Beitrag zur Geschichte des Beschreibstoffs Pergament mit zwei Links, zum einen zu einem Text und zum anderen zu drei Videos, alle englischsprachig.

Hieronymus (re) beim Pergamenthersteller (Hamburger Bibel MS, GKS 4, vol. I-III, 2°. Fol. 183v. Königliche Bibliothek Kopenhagen)

Für (vor allem in Norden gern mal) verregnete Julitage im Sommerferienloch eventuell ein hübsches Thema zum Fortbilden bzw. für Ideen zur Vermittlung alten Schriftguts an Schüler. Das Netz bietet auch Deutschsprachiges zur Herstellung und Geschichte des Pergaments, via Google in Text und Bild zu finden. Hier eine kleine Auswahl:

Literatur

Gedruckte Darstellungen zur Geschichte und Herstellung von Pergament sind dem Alter des Beschreibstoffs entsprechend überaus zahlreich. Einen Überblick bietet die

  • Internationale Bibliographie zur Papiergeschichte (IBP) Berichtszeit: bis einschließlich Erscheinungsjahr 1996. Bearbeitet von: Elke Sobek und Frieder Schmidt. De Gruyter Saur 2003.  (DOI; teilweise online via google books)

Fundstück bei google books:

Beitragsbild

Urkunde eines Notars (Detail), Pergament, 16. Jahrhundert. (Quelle + Lizenz)

A kutatótermi levéltári kutatás 2020. aug. 10-től ismét lehetséges (2020.07.14.)

Veszprémi Érseki Levéltár -

Örömmel értesítjük tisztelt Kutatóinkat, hogy a járványügyi veszélyhelyzet megszüntetése és az érseki hivatalban esedékes nyári szünet után, 2020. augusztus 10-től ismét megnyitjuk levéltárunk kutatótermét és fogadunk kutatókat személyes, helyben történő kutatásra.

Az egészségügyi biztonsági szempontok megtartása érdekében naponta egy kutatót tudunk fogadni, ezért – további rendelkezésig – előzetes időpontfoglalást vezetünk be. (Kutatótermünk közös a Veszprémi Érseki Könyvtárral, így a könyvtári olvasószolgálat folyamatossága is biztosított.) Az időpontok foglalása elsősorban e-mailen keresztül történik a mai naptól. A megszokott kutatótermi rendet érinti, hogy az időpont foglalás visszavonásáig hétfőtől csütörtökig fogadunk kutatókat.

A járványügyi helyzetre való tekintettel kérjük, hogy csak egészségesen keressék fel levéltárunkat. A kutatóteremben folyamatos szellőztetést és kézfertőtlenítő eszközt biztosítunk, ezen túlmenően azonban kérjük, hogy hozzanak magukkal és viseljenek maszkot az Érseki Palota területén.

Megértésüket és együttműködésüket köszönjük!

A Sectio II. története. I. rész

Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár -

– jubileumi cikksorozat 3. rész

Koronkai Zoltán SJ

A Sectio II. születése. Egy rendkívüli formáció

Mivel Magyarországon a kommunista diktatúra miatt egyre kevésbé volt biztosítható a fiatal jezsuiták képzése, a rendi vezetés azt javasolta, hagyják el az országot, abban a reményben, hogy külföldön befejezhetik a tanulmányaikat. Két hullámban történt az emigráció (1948-49-ben és 1956-57-ben), melynek során több mint 130 jezsuita szökött külföldre, olykor kalandos körülmények között. Legtöbben tanuló rendtagok voltak, kivéve nyolc papot, akiknek többsége teológiai tanárként tevékenykedett.

Morel Gyula SJ novícius szökésben. 1949.

 „Most tudtam meg, hogy kb. 10 jezsuita vállalta a börtönt azért, hogy a Provincia fiatalsága külföldön befejezhesse tanulmányait és oltárhoz jusson… Örömteljes szégyent éreztem, mikor ezt meghallottam. Az otthoniaknak, a börtönbe hurcoltaknak köszönhetjük, hogy jezsuiták lehettünk és szerte a világban dolgozhattunk.”

Béky Gellért Japánban dolgozó magyar jezsuita írta 1973-ban, magyarországi látogatása után a rend belső értesítőjében (Cor Unum, 1973. Nr. 121, 9.)

A külföldre menekült jezsuiták továbbra is a magyar rendtartományhoz tartoztak, nem olvadtak teljesen bele azokba a provinciákba, amelyekben éltek. A magyar rendtartomány így két részre oszlott: P. Generális 1949 decemberében kinevezte P. Reisz Elemért a Sectio II. elöljárójává, viceprovinciálisi minőségben, de provinciálisi joghatósággal.

P. Reisz Elemér SJ 1950-ben Rómában.

A következő évtizedekben újra és újra felmerült a Sectio II. létjogosultságának kérdése, hiszen ez a jezsuita rend történetében egészen egyedi struktúra volt. Az emigrált, illetve a már régebb óta külföldön élő jezsuitákat a normál rendi hierarchia (helyi elöljáró, helyi provinciális) mellett egy magyar vezetés is összefogta. A Jézus Társasága alaptulajdonsága az egyetemes küldetésre való nyitottság, ugyanakkor a magyar jezsuitáknak meggyőződésük volt, ahogy P. Ádám János – aki több ciklusban is elöljárójuk volt – fogalmazott:

Ádám János SJ

„Az isteni Gondviselésnek terve van velünk. Nem véletlen, hogy annyi magyar jezsuita külföldre szabadult. Körülményeink, az »idők jelei« világosan elénk állították kötelezettségünket: az Isten magyar népének szolgálata külföldön és odahaza. Nem állítom, hogy ez a kizárólagos hivatásunk, hiszen a Gondviselés sokunkat más munkaterületre vezetett, de meggyőződésem, hogy provinciánk istenadta hivatása a magyar egyház szolgálata is.”

Innsbruck, 1949. dec. 3. Ülnek (j-b): Németh, Reisz, Baják. Első sor: Viola, Ruff, Orbán, Virágh. Második sor: Fejér, Láng, Morel, Feigl, Müller. Negyedik sor: Gara.

A Sectio II. struktúrájának megszilárdulását jelzi, hogy elöljárójának hivatalos rendi megnevezése 1977 után már nem „viceprovinciális”, hanem provinciális. Így az a különös helyzet állt elő, hogy egy magyar rendtartomány létezett két sectióval, két provinciálissal.

A külföldi magyar jezsuiták fő küldetésüknek tartották az emigráns magyar közösségek szolgálatát, a vasfüggöny mögötti magyar egyház segítését és az adott ország híveinek szolgálatát is. Ugyanakkor abban is reménykedtek, hogy valamikor visszatérhetnek Magyarországra.

A Sectio II. elöljárói és a provincia központ helye  NÉV IDŐTARTAM VÁROS P. Reisz Elemér 1949-1955 Hamilton (Kanada) P. Varga Andor 1955-1965 New York P. Héjja Gyula 1965-1968 New York P. Ádám János 1968-1977 New York P. Hegyi János 1977-1986 München P. Nemeszeghy Ervin 1986-1990 Toronto A Sectio II. belső élete

Az öt földrészen, több mint 20 országban élő több mint száz magyar jezsuita összetartása elég nagy kihívást jelentett, hiszen a jezsuita elöljáró egyik legfontosabb feladata, hogy személyesen találkozzon az embereivel. Először viszont a nagyszámú fiatal taníttatását kellett megszervezni, amiben a többi jezsuita rendtartomány (például a holland) is nagylelkűen segített. A magyar provincia még így is komoly adósságokat halmozott fel, hiszen a képzés igen hosszú és költséges. Az első hullám fiataljai számára megszervezték a szegedi jezsuita teológiai főiskola jogutódját az észak-olaszországi Chieriben (1949-1951), ami aztán a belgiumi Leuvenbe költözött (1951-1954). A később érkezők (1956-57) viszont már nemzetközi jezsuita közösségekben formálódtak.

P. Varga Andor SJ

P. Varga Andor viceprovinciális (1955-1965) működése kulcsfontosságú volt a Sectio II., de a rendszerváltás után Magyarországon újrainduló rend életében is, ugyanis ő fektette le a későbbi lendületes visszatérést lehetővé tevő alapokat. P. Varga minden szegénység és adóságok ellenére (volt, hogy postabélyegre sem volt a pénz a kasszában) úgy vélte, a lehető legjobb képzést kell adni a fiatal magyar jezsuitáknak. Nagy áldozatok árán is tovább taníttatta őket, így számosan lettek közülük egyetemi tanárok. Úgy tartotta – ahogy egyik utóda, P. Ádám János egy alkalommal megfogalmazta –, hogy külföldön

„csak mint tanárok tudunk a helybeliekkel lépést tartani. A tanárságban orvosságot is látott lobbanékony, nyugtalan, hűbelebalázs magyar természetünkre. Eszményképe a nyugodt, józan, megfontolt ember volt, aki tudott egy helyben maradni, és a könnyű népszerűség keresése helyett Isten országában mélyen akart szántani.”

P. Héjja Gyula SJ

P. Héjja Gyula viceprovinciális érdeme a magyar jezsuita nagytalálkozók elindítása 1966-ban, melyet majd utódai, P. Ádám János és P. Hegyi János szerveztek meg rendszeresen. A külföldön élő magyar jezsuiták háromévenként találkoztak. A legfontosabb cél a világban élő magyar rendtagok szeretetkapcsolatának erősítése, a tapasztalatok megosztása és a közösségi megkülönböztetés volt, melyben Isten akaratát keresték az apostoli munkák irányának meghatározásában. Különös jelentősége volt a hazai helyzetre való reflexiónak, útkeresésnek, hogy miképp lehet az otthoni egyházat segíteni, és a nyolcvanas évektől kezdve egyre inkább előtérbe került az otthoni újraindulás reménye és az ezzel kapcsolatos tervek.

A külföldön élő magyar jezsuiták életében fontos szerepet töltött be a levelezés, illetve a rendtartományi hírlevél, amelyben a rendtagok beszámoltak munkájukról, tapasztalataikról. A rövidebb beszámolók számára szolgált az Anuma Una, a hosszabbakra a Cor Unum, melyet minden jezsuitának elküldtek.

Az emigráns jezsuiták életében fontos pillant volt, amikor 1978-ban megnyílhatott a magyar noviciátus Torontóban. Addig ugyanis a külföldön belépett magyar jezsuiták valamelyik más provincia noviciátusában formálódtak. Torontóban lépett be például a Társaságba P. Kiss Ulrich és P. Sajgó Szabolcs, akik meghatározó személyei lettek később az újrainduló provinciának. A novíciusmester P. Nemesszeghy Ervin volt, aki 1986-tól a rendszerváltásig a Sectio II. provinciálisaként is szolgált.

A premontrei örökség

Szerzetesség a koraújkori Magyarországon -

producer Bazsik Ádám
rendezte Huszár Domonkos
shoeshine.hu, ODPictures
2020

A premontrei rend 2021-ben ünnepli fennállásának 900 éves évfordulóját. Az évfordulóra három éven át tartó munka eredményeképpen készült el A premontrei örökség című, egész estés dokumentumfilm, mely megrendítő valóságában ábrázolja a rend közösségét, csendes és alázatos munkáját társadalmunk mindennapjaiban.

Magyarországon már az alapító, Szent Norbert életében jelen voltak a premontreiek, sorsuk összefonódott az ország történelmével. Mit csinálnak ma, a 21. században? A Csornai Premontrei Prépostság, a Gödöllői Premontrei Apátság, a Váradhegyfoki Premontrei Prépostság és a Premontrei Női Kanonokrend tagjai, szám szerint negyvenen alkotják a Magyar Premontrei Cirkáriát. Ünnepélyes közösségi imádság, lelkipásztorkodás, tanítás és szegénygondozás jelöli meg életüket. A film ezen értékeknek ad testet és bemutatja, hogy a rend tagjai hogyan valósítják meg ezeket az eszméket a mindennapokban.

A koronavírosos járványhelyzetre való tekintettel nyilvános bemutató vetítés helyett a film online bemutatójja 2020. május 3-án, 20.00 órától történt a www.premontreiek.hu weboldalon.

Készítői bíznak abban, hogy a közreadott film értékes gyümölcsöket terem; otthonainkban, családi környezetben, nyugalomban való megtekintése új ajtókat nyit Istenre és a világra, s közelebb hozza az immár 900 éves premontrei rendet a 21. századi emberhez.

Lásd még:

Äbtegalerieporträt von Abt Heinrich Ferenczy

Archiv des Schottenstifts -

Seit Kurzem ist die im Kapitelsaal befindliche Äbtegalerie des Schottenstifts um ein Gemälde reicher: Mit leichter zeitlicher Verzögerung wurde das neue Porträt des 2018 verstorbenen Abtes Heinrich Ferenczy (1988–2006) angebracht. Aus diesem Anlass gibt es auf der Website des Schottenstifts einen Bericht über die Äbtegalerie im Allgemeinen und das Gemälde im Speziellen von Kustos P. Augustinus Zeman.

Abt Heinrich Ferenczy (1988–2006)
Porträt in der Äbtegalerie des Schottenstifts.

Das Stiftsarchiv war nicht nur in die erforderlich gewordene Neuhängung der Galerie, wofür auch auf historische Photographien zurückgegriffen wurde, involviert – auch für die lateinische Inschrift am neuen Porträt zeichnet es verantwortlich. Die Formulierung „ecclesiam monasterii et plures alias renovavit“ würdigt dabei nicht nur die unter Ferenczy durchgeführten baulichen Maßnahmen (u. a. Stiftskirche, Pfarrräume, Gymnasium), sondern lässt sich im übertragenen Sinn auch auf die vom Verstorbenen angestoßenen geistigen Erneuerungen (u. a. Öffentlichkeit des Chorgebets, Einführung der Koedukation am Gymnasium) beziehen.

Tudomány és művészet Haynald érsek életében (2020.07.02.)

Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár -

A közelmúltban jelent meg a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok (MEV) 30. évfolyamának (2018) 3-4. száma, és benne Lakatos Andor levéltárvezető tanulmánya Tudomány és művészet Haynald Lajos (1816-1891) bíboros, kalocsai érsek életében címmel.
A 19. század egyik kiemelkedő főpapjának életében fontos szerepet játszott a botanika, a csillagászat, és az archeológia, s a tudományok művelőjeként és szervezőjeként is aktív volt a korabeli közélet fórumain (országgyűlésben, Akadémián, különféle bizottságok, szervezetek tagjaként, ill. időnként azok élén).  Meghatározó művész kapcsolatai (Liszt Ferenc, Munkácsy Mihály) mellett gyűjtőként világhírű botanikai gyűjteményt hozott létre, melyet a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott, s a nemzeti kultúra fejlődését művészeti célú alapítványaival (képzőművészeti- és egyházzenei alapítványokkal) is támogatta. Az írás a tevékeny életút nagy lehetőségeit és korlátait is igyekszik számba venni, mintegy jelezve azt a "kettősséget", mely a korszak, a dualista monarchia sokat emlegetett jellemzője volt.
A tanulmány szövegét pdf formátumban letölthetővé tesszük honlapunkon, és emlékeztetőjét elhelyezzük az Olvasósarok/ Helytörténet, egyháztörténet oldalon is. A Vázlatok folyóiratszámának teljes tartalma a kiadó Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány honlapján is elérhető-letölthető.

Hírek: 

Oldalak

Feliratkozás Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete hírolvasó csatornájára