Hírolvasó

Újabb érdekes lappal gyarapodott a múzeum képeslapgyűjteménye

Domonkos rendtörténeti Gyűjtemény -

A képeslapoknak – mint arról már korábban részletesen is írtunk a Vasvári Újságban – nagy jelentősége van az egykori településkép rekonstruálásában. Számos elpusztult vagy átalakított épület eredeti formáját ma már csak ezekről, a századfordulótól rendkívül népszerű postai levelezőlapokról ismerjük. Sok esetben találkozunk ezeken a lapokon utcaképekkel, alkalmanként járókelőkkel vagy a fotós kedvéért összeállt csoportképekkel is. Jóval ritkábbnak számítanak azonban a belső felvételek, főleg a régebbi képeslapokon: Vasváron leginkább a plébániatemplomról és néhány üzletről (gyógyszertár, fogyasztási szövetkezet) készült ilyen. Kivételes esetnek számít, amikor egy-egy épületről egész sorozat belső kép is készült: Vasváron ilyennek számít a domonkos nővérek zárdája és iskolája. Természetesen ennek reklámcélja is volt annakidején: a nővérek bizonyára ezzel is jelezni kívánták, hogy növendékeik nemcsak szép épületben, hangulatos kertben, hanem rendezett és jól felszerelt termekben vannak elhelyezve.

Nyomtatásban is megjelent a győri jezsuita gimnázium 1630–1773 közötti diákjainak adattára

Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár -

Kádár Zsófia – Ternovácz Bálint

Örömmel adjuk hírül, hogy a Jezsuita Levéltár kiadásában, a „Katolikus iskoláztatás a kora újkori Magyarországon” (ELTE–NKFIH) munkacsoport szerzőségével megjelent a győri jezsuita gimnázium 1630 és 1773 közötti diákjainak adattára. Ennek előzményeként a kutatócsoport összeállította és 2019 szeptemberében a Hungaricana közgyűjteményi portálon már szabadon elérhetővé tette az adattárat, amely most alapos bevezető tanulmánnyal és elemzésekkel kibővítve, két kötetben, nyomtatásban is megjelent:

Fazekas István – Kádár Zsófia – Kökényesi Zsolt: A győri jezsuita gimnázium diáksága. Anyakönyvi adattár (1630–1773). I–II. Budapest, Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Levéltára, 2020. (Katolikus iskoláztatás a kora újkori Magyarországon 1.)

A kötet az iskolai anyakönyvek alapján közel ötvenezer beiratkozást és a több mint húszezer tanuló adatait adja közre. Ezzel egy olyan adattár válik elérhetővé, amely a családtörténet, helytörténet, arisztokráciatörténet vagy más szakterületek művelői számára fontos segédletül szolgálhat. Az adattárból információkat szerezhetünk az egyes diákok tanulmányi előmeneteléről, származási helyéről, nemzetiségéről és felekezetéről – esetenként ezek változásairól. Az anyakönyvek korabeli bejegyzései a nyilvántartásba felvett személyek későbbi pályafutásáról, tanulmányairól, olykor az elhalálozásáról is tájékoztatnak. Immáron minden eddiginél teljesebb képet kapunk arról, hogy mekkora volt a győri gimnázium területi vonzáskörzete, a társadalom mely rétegei képviseltették magukat a diákság soraiban, a történelem viharai hogyan csapódtak le a végvári iskolában. Választ kaphatunk arra, hogy mennyire volt elvárás a diákok felé a katolikus egyházhoz való tartozás vagy az áttérés. Az adattár tanúsága alapján el lehet helyezni a győri gimnáziumot a kora újkori magyarországi jezsuita oktatási intézmények sorában: egy kulcsfontosságú, országos vonzáskörzetű, nagy diáklétszámú, töretlenül fejlődő iskolát ismerhetünk meg.

A győri Szent Ignác-templom Őrangyalok-kápolnája falán lévő olajkép

A kötet „hagyományos” bemutatóját a járványügyi helyzetre való tekintettel később szervezzük meg. A kötet teljes anyaga hamarosan interneten is elérhetővé válik, erről újabb hírben adunk majd értesítést. A sorozat további tagjaiként készül a pozsonyi és nagyszombati iskolák adattára is: az egykori Magyar Királyság fontos, nyugati régiójának középfokú oktatásáról tehát hamarosan bőséges forrásanyag áll majd a kutatók és érdeklődők rendelkezésére.

A kétkötetes művet a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Levéltára a Nemzeti Kulturális Alap 2019. évi támogatásával adta ki.

A Kora Újkori Jezsuita Iskoláztatás Kutatócsoport munkájáról bővebben ITT tájékozódhatunk.

Nyári nyitvatartás

Pannonhalmi Főapátsági Levéltár -


A Pannonhalmi Főapátsági Levéltár 2020. június 25-től ismét látogatható. A nyár folyamán előzetes bejelentkezés alapján hétfőtől csütörtökig fogadja a kutatókat,
az alábbi időszakokban:
június 25-től július 9-ig,
július 20-tól július 30-ig,
augusztus 24-től folyamatosan.

Szerverfrissítés: peres irataink kiegészítése (2020.06.16.)

Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár -

2020. június 16-án tizenöt újabb település peres iratai, összesen 3.397 képfelvétel vált kutathatóvá honlapunkon, az Érseki Főszentszék feudális kori anyagának kiegészítéseként (Dávod, Dernye, Doroszló, Dunabökény, Dunacséb, Dunapataj, Katymár, Kecel, Kerény, Kishegyes, Kiskőrös, Körtés, Kucora, Kúla, Kunbaja).
Az 1733-1866 közötti időszakból, több mint 16 ifm terjedelemben maradtak ránk peres-, ill. fegyelmi jellegű iratok, melyek főként jegyesek és házaspárok ügyeit, vitás helyzeteit kezelték-rendezték (a jegyesség-felbontások, válóperek, köteléki perek mellett előfordultak végrendeleti-, holttányilvánítási- és egyéb fegyelmi ügyek is). Az említett szentszéki akták plébániánkénti iratsorozatokba rendeződnek, és tételes jegyzék is készült róluk  a peres felek, pertípusok és az évkör megjelölésével. A közelmúltban digitalizált állományt ismertető jegyzék több mint háromezer soros: KFL-I-2-a_Szentszeki-perek_1733-1866_digitalizalt-allomany-jegyzeke.xls fájl néven, munkaváltozatát letölthetővé tesszük honlapunkon.
A feltöltött képanyag a következő útvonalon érhető el, Matricula-Historia-online szolgáltatásunk részeként, az egyes települések-plébániák anyagánál: Kotet_Volumen/Peres-iratok_Processualis könyvtárakban.
A június 4-i feltöltéssel együtt, összesen 101 plébánia anyagát tettük elérhetővé, 65.832 képfájl terjedelemben. A feltöltött mappák/települések listája a következő (az ékezetek nélküli, "szervernyelv" alkalmazása miatt elnézést kérünk):
KFL-I-2-a_Ada\
KFL-I-2-a_Adorjan\
KFL-I-2-a_Akaszto\
KFL-I-2-a_Apatin\
KFL-I-2-a_Bacs\
KFL-I-2-a_Bacsalmas\
KFL-I-2-a_Bacsbokod\
KFL-I-2-a_Bacsborsod\
KFL-I-2-a_Bacsfoldvar\
KFL-I-2-a_Bacskertes\
KFL-I-2-a_Bacskossuthfalva\
KFL-I-2-a_Bacsordas\
KFL-I-2-a_Bacsszentivan\
KFL-I-2-a_Bacsujfalu\
KFL-I-2-a_Bacsujlak\
KFL-I-2-a_Baja\
KFL-I-2-a_Bajaszentistvan\
KFL-I-2-a_Batmonostor\
KFL-I-2-a_Batya\
KFL-I-2-a_Bereg\
KFL-I-2-a_Bezdan\
KFL-I-2-a_Bogyiszlo\
KFL-I-2-a_Boroc\
KFL-I-2-a_Csantaver\
KFL-I-2-a_Csaszartoltes\
KFL-I-2-a_Csatalja\
KFL-I-2-a_Csavoly\
KFL-I-2-a_Csonoplya\
KFL-I-2-a_Davod\
KFL-I-2-a_Dernye\
KFL-I-2-a_Doroszlo\
KFL-I-2-a_Dunabokeny\
KFL-I-2-a_Dunacseb\
KFL-I-2-a_Dunapataj\
KFL-I-2-a_Dunaszentbenedek\
KFL-I-2-a_Dusnok\
KFL-I-2-a_Ersekcsanad\
KFL-I-2-a_Fajsz\
KFL-I-2-a_Felsoszentivan\
KFL-I-2-a_Fokto\
KFL-I-2-a_Futak\
KFL-I-2-a_Gador\
KFL-I-2-a_Gara\
KFL-I-2-a_Gederlak\
KFL-I-2-a_Gombos\
KFL-I-2-a_Hajos\
KFL-I-2-a_Hercegszanto\
KFL-I-2-a_Hodsag\
KFL-I-2-a_Horgos\
KFL-I-2-a_Janoshalma\
KFL-I-2-a_Kalocsa\
KFL-I-2-a_Katymar\
KFL-I-2-a_Kecel\
KFL-I-2-a_Kereny\
KFL-I-2-a_Kishegyes\
KFL-I-2-a_Kiskoros\
KFL-I-2-a_Kortes\
KFL-I-2-a_Kuczora\
KFL-I-2-a_Kula\
KFL-I-2-a_Kullod_\
KFL-I-2-a_Kunbaja\
KFL-I-2-a_Ludaspuszta\
KFL-I-2-a_Madaras\
KFL-I-2-a_Magyarkanizsa\
KFL-I-2-a_Martonos\
KFL-I-2-a_Melykut\
KFL-I-2-a_Militics\
KFL-I-2-a_Miske\
KFL-I-2-a_Mohol\
KFL-I-2-a_Monostorszeg\
KFL-I-2-a_Nagybaracska\
KFL-I-2-a_Nemesmilitics\
KFL-I-2-a_Nemesnadudvar\
KFL-I-2-a_Obecse\
KFL-I-2-a_Oker\
KFL-I-2-a_Orszallas\
KFL-I-2-a_Oszivac\
KFL-I-2-a_Palanka\
KFL-I-2-a_Paripas\
KFL-I-2-a_Peterreve\
KFL-I-2-a_Regocze\
KFL-I-2-a_Soltvadkert\
KFL-I-2-a_Sukosd\
KFL-I-2-a_Szabadka-Szt-Terez\
KFL-I-2-a_Szabadka-vegyes\
KFL-I-2-a_Szentfulop\
KFL-I-2-a_Szenttamas\
KFL-I-2-a_Szepliget\
KFL-I-2-a_Szilberek\
KFL-I-2-a_Szond\
KFL-I-2-a_Tatahaza\
KFL-I-2-a_Temerin\
KFL-I-2-a_Titel\
KFL-I-2-a_Topolya\
KFL-I-2-a_Ujvidek\
KFL-I-2-a_Vajszka\
KFL-I-2-a_Vaskut\
KFL-I-2-a_Veprod\
KFL-I-2-a_Zenta\
KFL-I-2-a_Zombor\
KFL-I-2-a_Zsablya\

E-kutatás szolgáltatásunkban összesen 1.590.439 képfelvétel böngészhető.
Eredményes böngészést, jó kutatást kívánunk!

Hírek: 

Jezsuiták és conquistadorok harca az indiánokért

Szerzetesség a koraújkori Magyarországon -

a XVII-XVIII. században
Bartusz-Dobosi László
Budapest, Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 2020. – 112 pp.

Jézus Társaságának egyik célja kezdettől fogva „a hit védelme és terjesztése” volt. A jezsuita misszionáriusok hamarosan a világ szinte minden tájára eljutottak, de tevékenységük talán sehol sem nem hagyott olyan komoly nyomot, mint Dél-Amerikában. A megérített indiánok számára a jezsuiták önálló közösségeket, úgynevezett redukciókat hoztak létre Argentína, Paraguay, Bolívia, Brazília és Kolumbia területén, ahol keresztény oktatással próbálták a helyi civilizációt összegyeztetni az európai kultúrával. Ez azonban nem nyerte el a gyarmati vezetők tetszését, akik az indiánokban elsősorban jogfoszott munkaerőt láttak, és ez az ellentét végül a redukciók, sőt a jezsuita rend feloszlatásához vezetett.

A könyv ezt a jezsuita missiós tevékenységet mutatja be, és rövid életrajzokat közöl arról a két tucat magyar jezsuitáról is, akik a XVII-XVIII. században a dél-amerikai indiánok között szolgáltak misszionáriusként.

Digitális kiadványként is olvasható magyar piaristák történeti névtára

Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára -

Digitális formában is hozzáférhetővé tettük a Piarista Rend Magyar Tartományának történeti névtárát, amely 1998-ban jelent meg nyomtatásban. Elkészülte annak idején a rendtörténet egyik legnagyobb hiányosságának pótlását jelentette, és azóta is alapvető kézikönyvnek számít. Megjelenése közel évtizedes csapatmunka eredménye volt, hiszen a cédulákat, amelyekre Léh István (1890–1983), a piarista novíciusok szinte „örökös” magisztere gyűjtötte az életrajzi adatokat, először adatbázissá, majd nyomtatott kötetté kellett alakítani.

Pestisjárvány és háború a 16. századi Magyarországon

MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport -

Pestisjárvány és háború a 16. századi Magyarországon Szerző Kruppa Tamás Kanász Viktor 2020. 06. 10., sze - 17:40 Hely Újkor.hu Indexkép Leírás

A 14. század közepén pusztító nagy pestisjárványt követően a fertőzés több hullámban egészen a 18. századig jelen volt Európában. Ennek kedveztek a gyakori háborúk, valamint a 17. század elején beköszöntő kis jégkorszak, és az emiatt gyakoribbá váló éhínségek. Magyarországon, amelybe beleértendő ebben az esetben mindhárom országrész, a török hódoltság miatti állandó háborús viszonyok következtében a pestis a síkvidéki területen koncentrálódó magyarság körében a többi, itt élő nemzetiséghez képest jóval nagyobb arányban pusztított.

Külső link Pestisjárvány és háború a 16. századi Magyarországon Kulcsszavak kora újkor

Trianon és a magyar piaristák (3) Léva

Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára -

Az első világháborút követő nemzeti összeomlás, majd az ország területének megszállását és megcsonkítását szentesítő trianoni békeszerződés a magyar piaristák életét is alapjában rengette meg. Iskoláik és rendházaik többsége az új országhatárok mögé került: kilenc ház Csehszlovákia, négy Románia, egy pedig a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság fennhatósága alá került. Trianon századik évfordulója alkalmából ezek sorsát elevenítjük föl, hogy nehéz éveik emlékével járuljunk hozzá közös múltunk megértéséhez és feldolgozásához.

 

ProvenienzWiki GBV

Gymnasialbibliotheken und -archive -

Bereits seit 2008 installiert und betreut von der Staatsbibliothek zu Berlin: ProvenienzWiki – Plattform für Provenienzforschung und Provenienzerschließung.

Das Wiki hat auch eine Kategorie Gymnasium. Hier sind zahlreiche Gymnasien östlich der Elbe verzeichnet, gezeigt werden die Bibliotheksstempel, Exlibris und Supralibros, gelegentlich auch mit einem kurzen Text zur Sammlung. So gibt es zum Beispiel einen kleinen Artikel über das einstmals berühmte Joachimsthalsche Gymnasium, gegründet 1607. Das Gymnasium existiert seit 1953 nicht mehr, seine Sammlung galt 1935 als „die größte Schulbibliothek im deutschsprachigen Raum”. Die Abbildungen stammen aus einzelnen Exemplaren, die von der SBB gehalten werden. Aus noch „lebenden“ Gymnasialbibliotheken sind  (so jedenfalls die Stichproben) keine Angaben verzeichnet, für die Rekonstruktion von zerstörten und zerschlagenen gymnasialen Buchsammlungen, vor allem des Ostens, indes hilfreich.

Beitragsbild

Alter Stempel der Bibliothek des Christianeums, Hamburg

A rendszerváltás felé: a Sectio I. utolsó évtizedei (1970–1990)

Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár -

– jubileumi cikksorozat 2. rész

Koronkai Zoltán SJ

1949-től a magyar jezsuiták két szervezeti egységhez tartoztak: a Sectio I. a magyarországiakat, a Sectio II. a külföldön élő magyar jezsuitákat tömörítette.

1972-ben szabadult az utolsó nagy bebörtönzési hullám (1965) fővádlottja, P. Rózsa Elemér. Ezt követően a kommunista rendszer lazulásával egyre több Magyarországon élő jezsuitának lett lehetősége, hogy végre papi szolgálatot végezzen. Míg korábban szinte csak segédmunkásként, esetleg sekrestyésként, harangozóként dolgozhattak, immár papi funkcióban is megtűrte őket az állam. Többnyire kisegítő lelkészként tevékenykedtek, és eközben számosan voltak, akik egyénileg vagy kis csoportoknak (főleg papoknak) lelkigyakorlatokat is tudtak adni (például P. Mócsy Imre, P. Németh János, majd P. Vácz Jenő Püspökszentlászlón).

P. Mócsy Imre, P. Vácz Jenő, P. Németh János

A hetvenes évek közepén 69 atya teljesített szolgálatot az esztergomi (27), a győri (11), a pécsi (6), a székesfehérvári (6), a váci (5), a veszprémi (4), a kalocsai (2), az egri (5), és a csanádi (3) egyházmegyében. Némelyikük már kápláni beosztásba is került, sőt volt, akit még plébánosnak is kineveztek (például P. Fricsy Ádámot Pécs-Bányatelepen, P. Vértes Boldizsárt Iregszemcsén).

P. Vértes Boldizsár, P. Fricsy Ádám

A hetvenes évek elejétől fokozatosan helyreállhatott a kapcsolat a külföldön élő rendtársakkal és a római rendi vezetéssel is, ami az ötvenes években a vasfüggöny miatt ellehetetlenült. A Sectio II. tagjai rokonlátogatás címén újra beléphettek Magyarországra, és rendtársaikat is felkereshették, jóllehet a titkosszolgálat folyamatosan megfigyelte őket. A külföldön élő magyar jezsuiták anyagi támogatást is tudtak nyújtani az itthoniaknak. P. Tamás János, majd P. Kollár Ferenc provinciális Rómába utazhatott (1972, 1977). Meghatározó pillanat volt, amikor 1978-ban P. Pedro Arrupe, a jezsuita rend legfőbb elöljárója Magyarországra látogathatott, és Makkosmárián találkozott a hazai rendtagokkal.

 „Látom, hogy itt a Társaság munkája éppen úgy, mint az ősegyházban, a kereszt és a vértanúság jegyeit hordozza magán. Miért beszélek keresztről és vértanúságról? Szent Pál mély meghatódottsággal írt híveinek, amikor távolból hallotta, hogy milyen bátran állták a próbát. Szent Pállal én is köszönetet mondok mindazért, amit maguk, kedves testvéreim, az Ő nagyobb dicsőségére dolgoztak, imádkoztak és szenvedtek. A Társaság története Magyarországon még nincs lezárva. Önök írják tovább az életükkel.” [1]

A következő években többször is jöhettek magas beosztású jezsuiták a rend római központjából, így 1981-ben P. Heinrich Jürgen, 1982-ben P. Giuseppe Pittau asszisztensek, azaz a generális legközelebbi munkatársai, 1985-ben pedig ismét maga a legfőbb elöljáró, P. Peter-Hans Kolvenbach járt hazánkban.

Ezekben az években újból lehetővé vált az is, hogy a magyar jezsuiták rendszeresen összejöhessenek anélkül, hogy rendszerellenes tevékenységnek bélyegezzék találkozásukat, mint ez korában történt. A makkosmáriai kis Mária-kegyhely a szétszóratás idején mindvégig jezsuita gondozás alatt állott (P. Tamás János szolgált itt 1950-től). Az illegalitásban élő jezsuiták számára találkozóhellyé és valóságos otthonná vált, melyet időnként felkerestek. A hetvenes években aztán már nemcsak egyénileg látogathatták meg, hanem nagytalálkozókat is szervezhettek itt, többnyire Szent Ignác ünnepén (július 31-én).

A nyolcvanas évek enyhülése további lehetőségeket nyitott meg. A magyar jezsuiták „hármas csodaként” tekintettek az új leányfalusi lelkigyakorlatos házra, melynek megnyitását a kis lépések politikája jegyében Lékai László bíboros érte el és az épületet is ő áldotta meg 1983-ban. Csodának tartották, mert egyáltalán létrejöhetett, és azért is, mert jezsuiták legálisan működhettek benne mint lelkigyakorlat-adók. Az állam megengedte, hogy hat jezsuita kettesével Rómába utazzon, és kétéves lelkigyakorlat-adói képzésen vegyen részt. Csodának tekintették azt is, hogy a ház a több évtizedes ateista propaganda ellenére[2] folyamatosan megtelt lelkigyakorlatozókkal. A leányfalusi szolgálat hamarosan a Sectio I. legfőbb munkaterületévé vált, sőt olykor a Sectio II. tagjaival közösen is dolgozhattak itt az atyák. 1983 és 1988 között ugyanis 19 itthoni és 13 külföldről hazalátogató jezsuita páter tartott rendszeresen lelkigyakorlatokat, összesen 13 ezer embernek.

1981-ben, 1950 óta először jelenhetett meg Magyarországon jezsuita szerzetes könyve a szerző megnevezésével, mégpedig P. Mócsy Imre Nyitott szívvel című munkája. 1965-ben kiadták ugyan P. Mócsy Imre Ádámtól Krisztusig című kötetét, csak épp a szerző nevét akkor még nem volt szabad feltüntetni. 1986-ban a Szent István Társulatnál jelenhetett meg Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatos könyve – kortárs magyar jezsuiták kommentárjával.

P. Morlin Imre

Mérföldkő volt, hogy 1984-ben újból Róma nevezhette ki a magyar tartományfőnököt, P. Morlin Imrét. Korábban ugyanis az elszigeteltség miatt a mindenkori provinciális maga jelölte ki az utódát. Ezzel a lépéssel is helyreállt a Társaság normális eljárásmódja.

Az enyhülés komoly jele volt a nyolcvanas években az is, hogy a Magyarországon hivatalosan nem engedélyezett szerzetesrendek papjait a főpásztorok kezdték egykori templomaikba helyezni. Így 1986-ban Paskai László bíboros P. Kelényi Tibort nevezte ki a Mária utcai egykori jezsuita templom igazgatójának. Újból elindult az utánpótlás nevelése is. 1985-től P. Morlin Imre vezetésével három novícius kezdte meg újoncidejét Makkosmárián, és 1988. február 2-án tettek fogadalmat a pesti Jézus Szíve-templomban. Évtizedek óta nem volt ilyen esemény itt.

P. Kelényi Tibor

 

1988. október 31-én megnyílhatott egy kis jezsuita idősotthon Budapesten a Radvány utcában. Ez volt az első alkalom 1950 óta, hogy a jezsuitáknak rendházuk lehetett Magyarországon. 1989. szeptember 7-én pedig Paskai bíboros hivatalosan is a rendre bízta a pesti Jézus Szíve-templomot, és ebben a hónapban visszakapták a kispesti, a kalocsai, a szegedi templomot, a hódmezővásárhelyi templomot és a plébániát, ahol immár nyíltan megkezdődött az újoncképzés, a noviciátus.

1989. december 8-án a Művelődésügyi Minisztérium államtitkára a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományát ismét jogi személynek ismerte el.

1990. október 19-én a budapesti Jézus Szíve-templomban került sor P. Nemesszeghy Ervin provinciálisi beiktatására, a jezsuita rend legfőbb elöljárója, P. Peter-Hans Kolvenbach jelenlétében. Ezzel egyesült a több mint negyven év óta párhuzamosan működő magyarországi (Sectio I.) és külföldön élő (Sectio II.) jezsuiták közössége.

A rendszerváltásig a Sectio. I létszáma folyamatosan csökkent. Az 1970-es 148 főből 1990-re már csak 68 volt életben, ők is szinte mind 80 év fölöttiek voltak. A legtöbbjük a következő években el is hunyt. Volt néhány fiatalabb jezsuita is, akik az illegalitás idején léptek be. Nekik különösen fontos szerepük volt az újraindulásban, hiszen azonnal komoly feladatokat tudtak vállalni. Az idősek közül is volt néhány igen agilis rendtag, akik a rendszerváltás után valósággal kivirágoztak, és több mint egy évtizedig még komoly lelkipásztori munkát tudtak végezni (például P. Bálint József, P. Vácz Jenő, P. Hevenesi János), vagy személyiségükkel meghatározó inspirációs forrás voltak a fiatalok számára, mint P. Kovács Jenő vagy P. Pálos Antal.

Még 1977-ben, amikor P. Kollár római utazása lehetségessé vált, látogatása után reménytelien írta rendtársainak:

„Mi lesz a jövőnk? Megvallom: nem tudom. Utazásom, úgy vélem, »primus passus« – első lépés. Adja Isten, hogy követhessék újabb áldásos lépések. Így is mondhatnám: Ábrahám hitével élünk: A megoldást nem látjuk, de a Gondviselést tapasztaljuk, azért reményünk nem alaptalan. Legfőbb kívánságunk: élni akarunk.”[3]

Élni akarásuk nem volt csalóka remény.

A Sectio I. provinciálisai 1956-tól:
  1. Kollár Ferenc (1956-1978)
  2. Tamás János (1978-1984)
  3. Morlin Imre (1984-1990)

[1] Részlet P. Pedro Arrupe generális beszédéből, melyet a magyar jezsuitákhoz intézett, idézi Pálos Antal: Viharon, vészen át. Jezsuiták a szétszóratásban. Budapest, 1992, JTMR, 112. p. (Anima Una 1)

[2] Uo.: 117. p.

[3] Cor Unum, 141, 3.

Előadás helytörténeti kutatási lehetőségekről - online konferencián (2020.06.09.)

Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár -

2020. június 9-én, Molnár József csengeri helytörténetkutató 115. születésnapján online konferenciát szerveztek a "MOLNÁR JÓZSEF 115-MÚLTUNKKAL A JÖVŐNKÉRT" Facebook oldalán. Az egész napos program részeként, 17.25-17.55 között hangzik el Lakatos Andor levéltárvezető előadása Család- és helytörténeti kutatási lehetőségek a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban (KFL) - Matricula-Historia-online címmel. Az előadás vázlatát pdf formátumban tesszük elérhetővé-letölthetővé honlapunkon.

Hírek: 

Oldalak

Feliratkozás Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete hírolvasó csatornájára