Hírolvasó

Rückblick - Vernetzungstreffen "Kulturgüterpflege"

Referat für die Kulturgüter der Orden in Österreich -

Am 11. Februar 2019 hat in Innsbruck erstmals ein Vernetzungstreffen des Referats für die Kulturgüter stattgefunden. Es nahmen Interessierte aus 6 Bundesländern und Südtirol teil. Ziel der Veranstaltung war es, den Erfahrungsaustausch, die Wissensvermittlung und das Vernetzen von Ordensleuten, MitarbeiterInnen in Archiven, Bibliotheken, Sammlungen und RestauratorInnen zu unterstützen.

Kategorien: TermineRückblick

Band 3 der Mitteilungen des Referats für die Kulturgüter online

Referat für die Kulturgüter der Orden in Österreich -

Die dritte Ausgabe der „Mitteilungen des Referats für die Kulturgüter der Orden (MiRKO)“ ist erschienen. Auch in dieser Ausgabe von MiRKO wird die Vielfalt der ordenshistorischen Forschung deutlich. Gerne laden wir alle Ordensleute und ihre Mitarbeiterinnen und Mitarbeiter im Kulturbereich ein, Beiträge über die Geschichte und das kulturelle Erbe ihrer Gemeinschaft zur Veröffentlichung in MiRKO an die Redaktion einzusenden.

Kategorien: Wir über unsMiRKO

Házasság Hete a veszprémi Kálvin János parki református templomban

Dunántúli Református Egyházkerület -

Ebben az évben különösen sok program gazdagította a Házasság Hetének veszprémi rendezvényeit. A város templomaiban, a Hangvillában, a Veszprémi Megyei Család és Esélyteremtő Házban, illetve a Veszprémi Érsekség Családpasztorációs Irodájának szervezésében is számos színes program, beszélgetés valósult meg. A Házasság Hete városi nyitó istentiszteletére került sor a veszprémi új templomban 2019. február 10-én. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Porga Gyula polgármester és felesége, Héthelyi Réka asszony.

A csodatévő tölgy őrzői

Szerzetesség a koraújkori Magyarországon -

Trinitárius kéziratok a 18. századi Makkosmáriáról
ford. és szerk. Bednárik János
Budakeszi, 2018
(Budakeszi Helytörténeti Tanulmányok, 4). – 155 pp.

A Budakeszi melletti búcsújáróhely, Makkosmária gondozását a terület birtokosai, Zichy Miklós és felesége, Berényi Erzsébet 1748-ban a sarutlan trinitárius rendre bízták. A szerzetesek rendházat és templomot építettek, fogadták a zarándokok tömegeit, és feljegyezték a csodás gyógyulásokat. Makkosmária virágkora volt ez, ami egészen a rend és a kegyhely feloszlatásáig, 1784-ig tartott. Ez az időszak elevenedik meg ebben a kötetben, a Székesfehérvári Püspöki Levéltárban őrzött két korabeli kézirat révén. A latinról mai magyar nyelvre átültetett szövegeket olvasva feltárulnak a kegyhely ünnepei és munkás hétköznapjai. A csodás gyógyulásokról szóló beszámolókon keresztül pedig felsejlik valami a 18. század hittel átitatott világából, amelyben a segítségért fohászkodók valóban megtapasztalhatták a Makkosi Szűz Mária kegyelmét.

A szövegek megértését bevezető tanulmány, szövegközi magyarázatok, táblázatok és térképek segítik, egy digitális mellékletben pedig az eredeti kéziratok fényképe és betű szerinti latin átiratuk is eléhetővé váltak. A melléklet letölthető Budakeszi HelytörténetiGyűjtemény és Tájház honlapjáról is (http://www.heimatmuseum-wudigess.hu/kutatas/kiadvanyaink/).

A kötet bemutatójára 2018. június 23-án, a Múzeumok Éjszakája keretében került sor!

A kötetben fordításban közölt kéziratok:

  • Prothocoll (a makkosi rendház naplója, 1748-1782, csodás gyógyulásokról készült följegyzések [Anmerckung deren gnaden so die andächtigen Wohlfahrter bey der gnaden reichen Mutter Gottes Maria-Aichen erlanget haben], 1747–1779
  • Ladislaus a S. Stephano OSTDisc, Parthenium nemus, sive … Virgo Maria Quercensis, quae in ecclesia RR. PP. Ordinis Discalceatorum SSS. TRINITATIS Redemtionis Captivorum prope Budam Hungarorum urbem regiam juxta Budakesz hyperdulico populorum cultu frequentatur. Nunc cum plurimis Suae misericordiae gratiis et beneficiis lectori Mariano exhibetur (a kegyhely rövid története és az ott történt csodák tematikus gyűjteménye), 1777/1778.
Híradások

A hónap dokumentuma: Az osztrák provincia térképe a 18. századból

Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár -

Egyedülálló, 18. századi térképpel bővült levéltárunk állománya a Hold Alapkezelő Zrt. adománya által. A most a Jezsuita Levéltár állományába került, Georg Mättheus Seutter által készített Provincia Austriaca Societatis Iesu című színezett térkép a 17–18. századi osztrák jezsuita rendtartományt ábrázolja sokrétű módon.

Georg Mättheus Seutter (1678-1757)

Az augsburgi születésű Georg Mättheus Seutter (1678–1757) mint sörfőző iparoslegény kezdte karrierjét, ám nem látván perspektívát ebben az iparágban, Nürnbergbe szegődött Johann Baptist Homann (1664–1724) kartográfus mellé rézmetszőnek. 1707-ben visszatért Augsburgba, ahol megalapította saját kiadóját. 1732-ben VI. Károly német-római császártól (III. Károly magyar király) „birodalmi térképész” címmel jutalmazta Seutter munkásságát. Halála után műhelyét fia, Albrecht Carl Seutter vitte tovább, majd 1762-ben kettévált a kiadó. Az egyik jogutód Seutter veje, Tobias Conrad Lotter korának egyik legkiválóbb térképésze lett.

A német asszisztencia rendtartományainak térképe (1725)

Az osztrák jezsuita rendtartományról készült térképet az 1740-es évek derekára teszik. Azonban a datálást kérdésessé teszi, hogy a lap alsó felén található a jezsuita rend generálisainak, illetve az osztrák provincia tartományfőnökeinek archontológiája. Az általános rendfőnökök sorában az 1706-ban megválasztott Michelangelo Tamburini az utolsó megnevezett generális, akinek a térkép készítője hosszú életet és szerencsés kormányzást kíván. Azonban Tamburini generális 1730. február 28-án hunyt el, utóda a csehországi származású Franz Retz volt 1750-ig. Az osztrák provinciálisok között utolsóként megnevezett Johannes Thullner pedig 1727–1731-ig állt a rendtartomány élén. A datálást segítheti továbbá, hogy az osztrák provincia térképével szoros rokonságot mutató, a német asszisztenciához tartózó provinciákat ábrázoló Seutter-térképen pontos datálás található, 1725-re. Talán épp ezek után kezdődött meg a német asszisztenciához tartozó rendtartományokról az egyedi térképek összeállítása. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a térkép első verziója valamikor 1727–1730 között készült, de csak később került nyomtatásra és sokszorosításra.

A térkép az osztrák provinciához tartozó területek (az Osztrák Örökös Tartományok, a Magyar Királyság, a Horvát Királyság, Szlavónia és az Erdélyi Fejedelemség) jezsuita rendházait mutatja be. Kifinomult jelrendszerrel jelöli a rendházak különböző típusait: kollégiumok, rezidenciák és missziók, de mutatja azokat a településeket is, ahol korábban működtek jezsuiták (a Magyar Királyság területén ilyen volt pl. Szigetvár, Kanizsa, stb.). Külön jelrendszer mutatta a jezsuita egyetemeket is, azt is feltüntetve, hogy hol milyen karokkal működött a felsőoktatási intézmény. A térkép mutatta az egyes helységek közötti úthálózatot a postaállomásokkal, valamint egy melléktérképen mérföldben mérve a távolságot, valamint egy táblázatban az útidőt órában megadva (pl. Eger és Gyöngyös között 5 mérföld volt az út, ami kb. 10 óra utat jelentett).

A térkép címét az osztrák provincia által magában foglalt országok címereivel díszítették, ott találjuk közte a magyar nemzeti címert is. Az erdélyi címerben viszont csak a szász városokat jelölték (azt is némileg hibásan: hét halmot rajzoltak a hét vár helyett, amelyből a fejedelemség német Siebenbürgen elnevezése is ered), a székelyek nap és hold motívuma elmaradt. A térképlap alján a provinciálisok és generálisok tisztségviselői listája között egy külön táblázatban a provincia legfőbb jótevőiről adtak meg listát. Ebben a Habsburg-uralkodók mellett magyar arisztokrata és erdélyi fejedelem (Homonnai Drugeth György, Báthory István) nevét is megtaláljuk, valamint számos magyar főpap is bekerült a fölsorolásba (pl. Pázmány Péter és Széchényi György esztergomi érsekek). Szintén magyar vonatkozás, hogy az osztrák provinciálisok listáját a magyar Szentiványi Márton jezsuita atya munkája alapján állították össze a térkép készítői. A távolságokat mutató melléktérkép mellett egy angyal társaságában feltűnik Kosztka Szent Szaniszló ábrázolása is. A fiatalon, novíciusként elhunyt Szent Szaniszlót 1605-ben elsőként avatták boldoggá a jezsuiták közül, 1671-től Lengyelország védőszentje, és a novíciusok patrónusa.

Seutter térképe persze nem ismeretlen. Az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárában három, hasonlóan színezett példánya is megtalálható. Az Österreichische Nationalbibliothek térképgyűjteményéből egy különleges darab ismert, amelyet jól láthatóan elkezdtek kifesteni, ám azt nem fejezték be. Szintén ismert a brnói Morva Tartományi Könyvtárban (Moravská Zemská Knihovna), Bernhard Paul Moll (1697–1780) térképgyűjteményéből egy példány, amely azonban nem színezett. A Jezsuita Levéltár gyűjteményében azonban a korszakból sem térképek, sem egyéb jezsuita vonatkozású tervek, ábrázolások nem maradtak fent, azok feltehetőleg az 1773. évi feloszlatáskor állami kezelésbe került iratanyaggal együtt jutottak más közgyűjteményekbe. Így a levéltári állomány ezzel egy teljesen új és egyedi dokumentummal bővült.

„Velük voltak Isten prófétái, akik támogatták őket.”

Dunántúli Református Egyházkerület -

(Ezsdrás 5) HÍVŐ BÖLCSESSÉG. – 1. Ez a hívő bölcsesség adatott Isten népe akkori vezetőinek és véneinek, akik a templom újjáépítését vezették. A perzsa helytartó kérdésére bölcsen feleltek: nem védekeztek, nem magyarázkodtak, végképp nem háborodtak fel, hanem tömören elmondták népük és templomuk egész történetét, mint Isten cselekvését, nem tagadva a saját bűneiket sem (3–5; 11–16). 

Bellai Zoltán: Mindent Neki köszönhetek

Dunántúli Református Egyházkerület -

Az a tisztesség jutott nekem, hogy mindazok nevében szólhatok, akiket Kaposvár Megyei Jogú Város Közgyűlése ma kitüntetésben részesített. Köszönjük, hálásan köszönjük, hogy gondoltak ránk, és elismerésben részesítettek bennünket. Meggyőződésem, hogy mindnyájunk nevében mondhatom: egyikünk sem elismerést remélve tette-teszi a dolgát, hanem egyszerűen azért, mert szeretjük a munkánkat, és szeretjük a városunkat. Alighanem valamennyien úgy vagyunk ezzel, ahogyan református kórházunk 19. századi alapítói a jelmondatukban megfogalmazták: „Jutalmam, hogy tehetem”.

Strangers to Citizens – Auswanderer werden Mitbürger

Archiv des Schottenstifts -

Auf Vermittlung der Botschaft von Irland macht die Wanderausstellung „Strangers to Citizens – Auswanderer werden Mitbürger. Die Iren auf dem europäischen Festland 1600–1800“ im Schottenstift Station. Sie erzählt die Geschichte irischer Migranten, die in der Frühen Neuzeit als politische, religiöse oder wirtschaftliche Flüchtlinge ihre Heimat verließen, um in den Ländern Kontinentaleuropas neue Heimaten zu finden. Unter ihnen waren enteignete Aristokraten und arbeitslose Militärangehörige ebenso wie umherziehende Akademiker, vertriebene Geistliche und mittellose Arme. Diese irischen Einwanderer bildeten Gemeinschaften und integrierten sich schließlich in die Gesellschaften ihrer jeweiligen Gastländer. Beispielhaft wird verdeutlicht, dass Migration keine vorübergehende Ausnahmeerscheinung ist, sondern ein beständiger Teil des menschlichen Wesens.

Die Ausstellung „Strangers to Citizens“ wurde ursprünglich 2007 für die National Library of Ireland in Dublin konzipiert, 2013 anlässlich der EU-Ratspräsidentschaft Irlands vom Department of Foreign Affairs and Trade zu einer mobilen Version umentwickelt und ist seitdem als Plakatausstellung unterwegs durch Europa. Die Entscheidung für das Schottenstift als Ausstellungsort fiel aufgrund seiner irischen Vergangenheit als Teil des mittelalterlichen Verbands der „Schottenklöster“. Auch heute noch pflegt das Kloster gute Beziehungen zur irischen Gemeinde in Wien und ist etwa auch in die jährlichen Feierlichkeiten zum St. Patrick’s Day eingebunden.

Weitere Informationen zur Ausstellung gibt es auf der Website des Schottenstifts.

Die Ausstellung „Strangers to Citizens – Auswanderer werden Mitbürger. Die Iren auf dem europäischen Festland 1600–1800“ kann von 20. Februar 2019 bis 8. Juni 2019 im Museum im Schottenstift besichtigt werden. Der Zugang erfolgt über den Klosterladen (Freyung 6, 1010 Wien).

Jahrestagung der ARGE Ordensarchive zum Thema „Bilder archivieren“ am 8./9. April 2019 in St. Pölten

Referat für die Kulturgüter der Orden in Österreich -

Am 8./9. April 2019 findet die diesjährige Jahrestagung der ARGE Ordensarchive zum Thema „Bilder archivieren. Wie, womit und weshalb?“ im Bildungshaus St. Hippolyt in St. Pölten statt. Sie richtet sich an all jene Personen, die in ihren Archiven mit Foto- und Bildmaterial zu tun haben und eine Ordnung bzw. Auswahl schaffen wollen.

Kategorien: TermineVorschau

Bellai Zoltán (1950-2019)

Dunántúli Református Egyházkerület -

„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40,31)

 

A megváltó Jézus Krisztusba vetett hittel, az örök élet reménységében adjuk hírül, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület püspöki főtanácsosát, BELLAI ZOLTÁN kaposvári református lelkipásztort 2019. február 15-én hajnalban, szolgálatba küldő Ura hazahívta.

 

"Szépen zengjenek hangszereitek"

Dunántúli Református Egyházkerület -

A Pannonia Reformata Múzeum négy alkalomból álló zenei hangversenysorozatot indít útjára 2019-ben. A különleges akusztikájú Református Ótemplom ad otthont a koncerteknek, a hazai zenei élet itthon és külföldön is elismert szólistái lépnek fel itt a következő hónapokban, valamint a városban élő művészek is gazdagítják a programot.

Workshop Dominikanerstudien 2019

Szerzetesség a koraújkori Magyarországon -

Az észak-németországi domonkos rendtartomány által fönntartott kölni székhelyű rendtörténeti intézet (Institut zur Erforschung der Geschichte des Dominikanerordens im deutschen Sprachraum), a regensburgi és és kölni egyetem történeti intézeteivel közösen 2019. febrár 8-án és 9-én rendezte meg a domonkos rendtörténettel foglalkozó doktorandusz és posztdoktori kutatók első műhelykonferenciáját Kölnben. Az aktuális disszertációs és habilitációs kutatások bemutatása mellett a domonkos rend magyarországi, koraújkori helyezetéről Siptár Dániel és Veress Ferenc tartottak angol nyelvű előadást (Dominicans in Hungary in the early modern Period 1638-1788).

Lásd még:

Hetven éve ítélték el koncepciós perben Mindszenty József bíborost

MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport -

Hetven éve ítélték el koncepciós perben Mindszenty József bíborost Szerző Tóth Krisztina Kanász Viktor 2019. 02. 10., v - 15:16 Hely Barankovics Alapítvány Indexkép Leírás

A magyar hercegprímás, esztergomi érsek feszült figyelemmel az ítélethirdetésre koncentráló, összekulcsolt kezű, nyúlánk, megtört alakja köszön vissza ránk 1949. február 9-én több hazai újság címlapjáról. Az előző nap ugyanis koncepciós perben hét vádpontban találták bűnösnek és életfogytiglani fegyházra, politikai jogaitól történő megfosztásra és teljes vagyonelkobzásra ítélték.

Külső link Hetven éve ítélték el koncepciós perben Mindszenty József bíborost Kulcsszavak XX. század egyházüldözés Mindszenty

„Örökségünk bitorlókra szállt……”

Dunántúli Református Egyházkerület -

(Jeremiás siralmai 5) A MIÉNK – 1. Nincs rettenetesebb emberi érzés, mint amikor valakitől elveszik azt, ami az övé. Hiszen a kenyerünk, a földünk, a vizünk, a házunk, a legszemélyesebb dolgaink; – nem is beszélve a szeretteinkről, a feleségünkről, a gyermekeinkről, a szüleinkről; – ezek mind az életünk olyan elemei, amelyek nélkül nem tudunk élni, sem testileg, sem lelkileg, de hitben sem. 

Oldalak

Feliratkozás Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete hírolvasó csatornájára