Hírolvasó

Angelo Pecchinoli pápai legációja a magyar királyi udvarban (1488–1490)

MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport -

Angelo Pecchinoli pápai legációja a magyar királyi udvarban (1488–1490) Kanász Viktor 2021. 07. 25., v - 10:59 CLASSIS II tom. 8. Antonín Kalous

Angelo Pecchinoli pápai legációja a magyar királyi udvarban (1488–1490). Írta és közreadja Antonín Kalous (CVH II/8), Budapest-Róma, 2021 (pp. LXXIX + 307)

Az angol nyelvű és főcímű kötet olyan dokumentumok sorozatát tartalmazza, amely Angelo Pecchinoli pápai nuncius legációjához kapcsolódnak, aki 1488-ban érkezett meg a magyar királyi udvarba. Itt Mátyás király haláláig maradt és közelről követte a küzdelmet Magyarország trónjáért az új király, II. Ulászló 1490. szeptemberi megkoronázásáig.

A forráskiadás különböző típusú, latin nyelvű forrásokat vonultat fel. Először is, ezek közül a legfontosabbak Angelo Pecchinoli jelentései, amelyeket a királyi udvarból VIII. Ince pápának küldött Rómába. Másodsorban találunk közöttük két instrukciósorozatot, melyet a nunciusnak küldtek a Kúriából. Harmadsorban a nunciusnak adott megbízásokat a fakultásokkal, amelyek világosan meghatározzák a legáció jogi kereteit. Végül az Apostoli Kamara dokumentumait, melyekből egyértelműen körvonalazódik a legáció pénzügyi háttere. E négy típus mellett további pápai levelezés is szerepel benne a nunciussal, valamint a régió hatalmasságaival. Léteznek egyéb, a nuncius által kiadott oklevelek is a helyi levéltárakban, de valamennyi összegyűjtése és egybeszerkesztésük sokkal több időt és erőfeszítést igényelne.

Habár több jelentés készült, amelyek elvesztek és nem maradtak fenn az utókornak, a jelenlegi gyűjtés szerfelett hasznos lehet a történészek számára. Először is, a jelentések rendkívül jelentős források, amelyek érthetővé teszik Közép-Európa történéseit az 1480-as években a régió irányában folytatott pápai politikával összefüggésben. Másodsorban, az összes forrás világosan szemlélteti a késő középkori pápai legációk működését egy konkrét példán keresztül. Angelo Pecchinoli az Apostoli Szentszék tekintélyét felhasználva (hol sikeresen, hol sikertelenül) igyekezett megvédeni Közép-Európában az egyházi immunitást, jogokat és kiváltságokat.

A kötet tartalmaz egy angol nyelvű bevezető tanulmányt is, amely elemzi a források fent említett aspektusait, és elhelyezi őket a korszak és a késő-középkori Európában történő pápai kormányzás általános kontextusában.

Domonkos Nyári Egyetem Vasváron

Domonkos rendtörténeti Gyűjtemény -

A jubileumi esztendőben első alkalommal kerül megrendezésre Vasváron a Domonkos Nyári Egyetem, amely az érettségiző és egyetemista korosztály számára próbálja bemutatni a domonkos rend karizmáját, történelmi hagyatékát és a mának szóló üzenetét. A július 26-28. között zajló előadásokat és beszélgetéseket domonkos atyák és nővérek vezetik, de megszólalnak a rend iránt elkötelezett világi értelmiségiek is. A tervek szerint Baritz Laura domonkos nővér vitaindítója a keresztény gazdasági modellről és Kőrösiné Merkl Hilda irodalomtörténész előadása Nagy Gáspár költészetéről a nagyközönség számára is nyitott lesz. Jelentkezni emailben a info [KUKAC] dominicana [PONT] hu címen, vagy személyesen a domonkos közösségekben lehet!

Iratvásárlás – a kalocsai Kisszeminárium Gyümölcsoltó Boldogasszony kápolnájának 1882-es búcsúengedélye (2021.07.12.)

Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár -

Egy internetes aukción bukkant fel, és levéltáros kollégáink jelzésének köszönhetően végül sikerült megvásárolnunk azt a hártyára írt pápai oklevelet, melyet XIII. Leó pápa 1882. november 26-án adott ki a kalocsai Kisszeminárium kápolnája számára, teljes búcsút engedélyezve Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére (márc. 25-re).

A Kisszeminárium épületét Haynald Lajos érsek 1879-ben, az akkor lebontott, régi városi plébánia és templom helyén építtette, a papi hivatásgondozó intézmény 1880-ban kezdte meg működését. Kápolnája megőrizte a régi plébánia-templom titulusát (Gyümölcsoltó Boldogasszony), és minden bizonnyal fontosnak tartották, hogy az új szakrális tér a környékbeli hívek számára is megközelíthető legyen (közvetlen, utcára nyíló bejárón keresztül). A kápolnát ezen kívül a közeli Fiúiskola, valamint a Tanítóképző ifjúsága is használta intézményi ünnepei alkalmával (vagyis a népiskolától a felsőoktatásig valamennyi iskolás korosztály megjelent).
A Kisszeminárium növendékei a szomszédos Jezsuita Gimnáziumba jártak, az egyházi iskolák államosítását követően, 1948 után ezek az épületek állami tulajdonba kerültek. A helyben összegyűlt iratok (köztük a most felbukkant pápai oklevél) szétszóródtak, ismeretlen helyre kerültek. Mivel az érsekek által fenntartott intézményről van szó, a Kisszeminárium működésével, történetével kapcsolatosan az Érseki Levéltár (KFL.I.) is jelentős, közel két iratfolyóméter terjedelmű forrásanyagot őriz, ezt a képet „színesíti” a most vásárolt, egykor minden bizonnyal gondosan őrzött, megbecsült oklevél.

A Kisszeminárium épületében (Kalocsa, Szent István király út 12-14.) később a Belvárosi Általános Iskola kapott helyet, az egykori kápolna impozáns terét (kihasználva közvetlen, utcai megközelíthetőségét) múzeumi célokra hasznosították, a Városi Galéria jelenleg a Viski Károly Múzeum kiállítóhelyeként üzemel. A kápolnáról sajnos nincs képfelvételünk, a szóban forgó teret így csak közelmúltbeli állapotában tudjuk érzékeltetni-bemutatni.

 

Hírek: 

Ordinationum Documenta Pontificia. Klerikusszentelések a Római Kúriában a Magyar Szent Korona országaiból (1426–1523)

MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport -

Ordinationum Documenta Pontificia. Klerikusszentelések a Római Kúriában a Magyar Szent Korona országaiból (1426–1523) Kanász Viktor 2021. 07. 12., h - 21:04 CLASSIS I vol. 18. Fedeles Tamás

Ordinationum Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungariae (1426–1523). Ex Libris Formatarum Camerae Apostolicae collecta. Klerikusszentelések a Római Kúriában a Magyar Szent Korona országaiból (1426–1523). Az Apostoli Kamara Libri Formatarum bejegyzései, feltárta, közreadja és a kísérőtanulmányt írta Fedeles Tamás (CVH I/18), Budapest–Róma, 2021. (pp. 664 + 1 képtábla + 3 térképmelléklet)

A klerikusszentelések a középkori Orbis Christianus területén a megszokott események közé tartoztak. A római Kúriában időről időre feltűntek azok a külföldi, köztük a Kárpát-medence területéről származó ifjak, akik az egyházi rend szentségének különböző grádusait kívánták felvenni. A külföldiek kúriai promóciója a 15. századtól öltött tömeges méreteket, amely jelenséget a nemzetközi szakirodalom találóan papszentelési turizmusnak (turismo delle ordinazioni) nevezett el. Jóllehet a magyar származású, illetőleg a magyarországi egyházi javadalommal rendelkezők kúriai szentelése nem ismeretlen a magyar medievisztika számára, hiszen a korábban vizsgált és közreadott pápai kérvénykönyvek (Regsitra supplicationum) bejegyzései számos papszenteléssel kapcsolatos folyamodványt tartalmaznak, azonban a promóciók részletei eleddig nem voltak ismertek.

Jelen okmánytár hiánypótló, ugyanis a külföldi klerikusok promócióját dokumentáló, az Archivio Apostolico Vaticano Camera Apostolica fondjában található Libri formatarum magyar vonatkozású bejegyzéseit adja közre. E regisztersorozatot a 20. század elejéig a Római Állami Levéltár Apostoli Kamara fondjában őrizték, majd az első világháború alatt – több más levéltári anyaggal együtt – csere útján került a Vatikáni Apostoli Levéltárba. Az állami archívumban őrzött kamarai volumenekkel megegyező módon e kötetek is kis folio formátumúak, fehér pergamenborításúak és papírlapokat tartalmaznak. Összesen 14 regiszterkönyv maradt korunkra, amelyek az 1425 és 1524 közötti időintervallumot ölelik fel. E kötet összesen 1001 bejegyzést tartalmaz, amely 783 fő promóciójával kapcsolatos dokumentumot tartalmaz. Mivel 50 magyar klerikus számára csupán szentelési engedélyt (littera dimissoria) állítottak ki, összesen 743-an vettek részt ténylegesen kúriai promóciókon. A valóságban ennél bizonyosan több magyar klerikust szentelhettek a Római Kúriában, azonban a forráspusztulás következtében ezt mindössze valószínűsíthetjük. A korszak 14 magyar egyházmegyéje közül összesen 12 neve szerepel a promóciókat dokumentáló forrásokban, amely négy, területtel már nem rendelkező korábbi missziós püspökséggel (episcopatus in partibus infidelium) egészült ki. Az egyházmegyék közötti megoszlást tekintve Esztergom (22%), Eger (19%), valamint Erdély és Zágráb (15–15%) dominanciája egyértelmű, ezeket követi Veszprém (6%) és Pécs (5%). Szinte megegyező arányban érkeztek klerikusok a győri és a váradi (4%), míg ennél némileg kevesebben a kalocsa–bácsi és a váci (3%) dioecesisek területéről, míg a csanádi és a nyitrai (1–1%) egyházmegyék részesülése a legcsekélyebb.

A szövegkiadást a téma szakirodalmát összefoglaló, a kérdéskör legfontosabb részleteit áttekintő és a gyűjtött anyagot bemutató bevezetés, illetve teljes körű személy- és helynévmutató kíséri.

Oldalak

Feliratkozás Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete hírolvasó csatornájára