 |
|
Az egyházmegye története
A budai görögkeleti (pravoszláv, ortodox) szerb püspökség a 15. században kezdett kialakulni az ipeki szerb patriarkátus (autokefál szerb egyház) kánoni fennhatósága alatt. Az első név szerint ismert budai szerb ortodox püspök, Száva archiepiscopus volt aki a 15. század második negyedében tevékenykedett. Számottevőbb adatok a budai görögkeleti szerb püspökről a 1617. századból valók A szerbek 1690 utáni tömeges magyarországi betelepülése nyomán 1692-ben Szentendre, ill. Buda székhellyel az uralkodó elismerte a püspökség hivatalos fennállását, majd 1732-ben egyesítették a mohácsi, dunaszekcsői és szigetvári görögkeleti szerb püspökségekkel. A püspökség az I. világháborúig a karlócai szerb érsekség, azóta a belgrádi görögkeleti szerb patriarkátus fennhatósága alatt áll. A 19. század közepétől a püspökök a téli hónapokban Budán, a püspöki palotában laktak, tavasztól őszig azonban Szentendrén tartózkodtak, ahol egyébként a hivataluk is működött.
A levéltár története
A levéltár 1970 óta szaklevéltárként működött, 1979-től a Szerb Egyházművészeti és Tudományos Gyűjtemény kezelte. 1995-től nyilvános magánlevéltár. Terjedelme meghaladja a 240 iratfolyómétert, és a 17. századtól kezdődően őriz iratokat. A püspökség központi szerveinek egyházigazgatási, bíráskodási, iskolai iratain túl megtalálhatóak egyházközségek és esperességek beszállított anyagai is. Igen jelentős forrásértékű az egyházközségek anyakönyveinek gyűjteménye (1725-től kezdődően).
2008.
