Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár

Honlap http://leveltar.drk.hu/ Cím 4026 Debrecen, Füvészkert u. 2. Telefon +36-52-614-340, +36-30-1925-188 Fax – E-mail trel(contra)freemail.hu Nyitvatartás hétfő-csütörtök, 9–11, 12:30–15 óra, péntek 9–13 óra Az egyházmegye története [ Bibliográfia ] A levéltár története [ Segédletek | Kiadványsorozat ] Munkatársak

Az iratállomány leírását lásd a magyarországi egyházi levéltárak közös segédletében

 

Az egyházkerület története

A Tiszántúli Református Egyházkerület 1557-ben jött létre a debrecen-nagyváradvidéki és a szatmárvidéki egyházak közös zsinatán. Első püspökké Kálmáncsehi Sánta Márton debreceni lelkészt választották. Az egyházkerület első pecsétje 1577-ből maradt fönn. Kezdetben erdélyi tájszemlélettel „tiszáninneninek” (Cistibiscana) hívták, csak az 1646-os szatmári zsinattól kezdve terjedt el a nyugati tájszemléletet tükröző „tiszántúli” (Transtibiscana) elnevezés.

A magyar reformátusság akkori legnagyobb egyházkerülete a 18. század elején 676 egyházközséget és 14 egyházmegyét foglalt magába (beregi, bihari, érmelléki, békési, máramarosi, nagybányai, szabolcsi, szatmári, szilágyi, ugocsai, nagykunsági, középszolnoki, zarándi, debreceni). A zarándi egyházmegye elnéptelenedése miatt a 18. században megszűnt. Az 1821/1822. évi generális konvent utasítására a máramarosi és ugocsai egyházmegyék összeolvadtak, a debreceni és a bihari különváltak (alsószabolcs-hajdúvidéki, illetve nagyszalontai) a szilágyi pedig az Erdélyi Egyházkerülethez csatlakozott. 1909-ben a felsőszabolcsi egyházmegyéből kivált a középszabolcsi. Legnagyobb fejlődésen a békés-bánáti egyházmegye ment át, amely területileg is, népességét tekintve is kerületi nagyságúra nőtt.

A kerület egységes életének Trianon vetett véget. Egyházaiból jutott Csehszlovákiának, Romániának sőt a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak is. A megmaradó, többnyire csonka 11 egyházmegye alkotta a továbbiakban a Tiszántúli Egyházkerületet. 1938/1939-ben ismét kiegészült a régi területének egy részével, de ez csak 1945-ig tartott. Ezt követően annyi változás történt, hogy a békés-bánáti egyházmegye békésire és csongrádira oszlott, a debreceniből kivált a debrecen-városi egyházmegye.

1952-ben a kommunista államhatalom nyomására a közigazgatási megyék határaihoz alkalmazkodva kilenc egyházmegye szerveződött (bihari, békési, csongrádi, debreceni, hajdúvidéki, nagykunsági, nyírségi, szabolcs-beregi és szatmári). A Tiszáninneni Egyházkerület 1952. évi megszüntetése illetve jelentős részének a Tiszántúlhoz csatolása következtében a megnövekedett egyházkerület 1953-tól, a „Tiszavidéki” nevet viselte, míg 1957-ben vissza nem álltak a régi határok. A 20. század végén a Tiszántúli Egyházkerület 410 gyülekezetével már nem a legnagyobb területű, de a legnépesebb református egyházkerület volt Magyarországon.

Az egyházkerületnek kezdettől fogva kiterjedt iskolahálózata volt, amelynek központjában az országos jelentőségű debreceni kollégium állt. Fönntartását az egyházkerület 1752-ben vette át Debrecen városától. A kollégium elemi, gimnáziumi és főiskolai tagozattal rendelkezik. 1800-tól joglíceum, 1856-tól kezdve pedig tanítóképző is tartozott hozzá. 1914-ben főiskolai tagozatait (bölcsészet, jog, teológia) átengedte a Debrecenben alapított állami (1921-től Tisza István) egyetemnek amely 1932-ig a Kollégium épületében működött. A kommunista diktatúra alatt, 1950-ben a teológiai kar visszatért a Kollégium kebelébe, és ugyanakkor, 1948 és 1952 között a kollégium gimnáziuma kivételével az egyházkerület minden más iskoláját államosították. 1990 után ezek nagy része ismét az egyház kezébe került, illetve újból megnyílt.

Bibliográfia

• Tóth Ferenc, A helvétziai vallástételt követő túl a tiszai superintendentziában élt református püspökök élete, a jelen való időkig lehozva, Győr, 1812.
• Révész Imre, Adatok a tiszántúli egyházkerület multjából, in Sárospataki Füzetek 4(1860).
• Tóth Sámuel–Révész Imre, Adalékok a tiszántúli ev. ref. egyházkerület történetéhez, Debrecen, 1894.
• Borovszky Samu, Debreczeni írók és tanárok 1588–1700, Budapest, 1898. – Uő, Tiszántúli ev. ref. papok 1597–1679, Budapest, 1898.
• Barcsa János, A Tiszántúli Ev. Ref. Egyházkerület történelme, I-II, Debrecen, 1906–1908.
• Zoványi Jenő, A Tiszántúli Református Egyházkerület története, I, Debrecen, 1939.
• ifj. Nagy Károly, A Tiszántúli Református Egyházkerület története, II: Egyházközösségek adattára, Debrecen, 1939.
• Tibori János, A Tiszántúli Református Egyházkerület története, I: 1966–1975; II: 1975–1986, Debrecen, 1998–2000 (Magyar református egyháztörténeti dolgozatok, 1, 5).
• Gáborjáni Szabó Botond, A szabadság szent igéi: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848-49-ben, Debrecen, 1999.

A levéltár története

A levéltár az egyházkerülethez tartozó különböző egyházi tisztségviselők és intézmények (püspökök, ágensek, konventek, kollégium, egyházmegyék, egyházközségek) irategyütteseiből jött létre. Az egyházkerület levéltári anyagát eleinte a püspökök és egyházkerületi főjegyzők őrizték az egyházkerület ládájában, amelyet püspökváltás esetén már a 17. században is „levéltárátadó bizottságok” vettek számba, és adtak át az új püspöknek. A Kollégiumban egybegyűlt iratokat diáktisztviselők, főként a szeniorok őrizték, a „Coetus levelesládájában”, eleinte a könyvtári anyaggal együtt. Az egyházmegyék székhelyén az esperesi hivatalban, az egyházközségeknél a lelkészi hivatalban voltak az iratok. Gondozásuk az esperesek és a lelkészek felelősségérzetétől függött.

Az egyházkerületi levéltár komolyabb megszervezése akkor kezdődött, amikor 1769-ben a közgyűlés megalkotta a „Superintendensi Archivum” szabályzatát, és 1773-ben levéltárnokot is választott ifj. Szilágyi Sámuel személyében. Ezt követően az egyházmegyékre és egyházközségekre vonatkozó jelentős iratanyag került a levéltárba (egyházlátogatási jegyzőkönyvek, statisztikák, vagyonösszeírások, díjlevelek, alapító levelek, stb.). Ezzel párhuzamosan folyt a kollégiumi levéltári szervezet kialakítása is. A 18. század közepén Sinai Miklós professzor (1760–1790) irányításával a levéltári anyagot elválasztották a könyvtártól, és egy professzor felügyelete alá helyezték.

A két levéltár módszeres rendezése is egyszerre indult meg az egyházkerületi közgyűlés 1822. évi rendeletére. Külön egyházkerületi és külön kollégiumi levéltári bizottság létesült, amelyek elkészítették mindkét levéltár elenchusát, majd pedig 1823 és 1828 között az egyházkerületi levéltárat is a kollégiumban helyezték el. Ugyancsak 1822-ben rendelte el a közgyűlés, hogy az egyházmegyék régi jegyzőkönyveit is vigyék az egyházkerületi levéltárba. A kollégiumi levéltár rendezését 1823-tól Kerekes Ferenc professzor végezte el, az egyházkerületét viszont csak 1867-ben kezdte meg id. Révész Imre levéltáros, aki 1868-ban nyomtatásban is közrebocsátotta a „A levéltárak megóvásáról és rendezéséről, fő tekintettel a magyar protestáns levéltárakra” című tanulmányát. A levéltár elhelyezésének kérdésében azt látta célszerűnek, hogy minden egyházi hatóság levéltára „folytonosan és állandóan” ugyanazon helyen legyen. Révész 1881. évi halála után már rendszeresen folyt a segédletkészítés a levéltárban. 1913-ban már két levéltári tiszt és hat írnok dolgozott a levéltáros mellett. A kollégiumi levéltárban 1923 és 1940 között Csikesz Sándor professzor alkotott új rendszert és készített új katalógust. A második világháború alatt széthullott iratok rendezése 1951-ig folyt.

Eközben többször is fölmerült az egyházkerületi és a kollégiumi levéltár egyesítése, de ennek megvalósítására csak 1952-ben került sor, amikor a kollégium levéltárát az egyházkerületi levéltárhoz csatolták, és az intézmény „Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár” néven folytatta működését. 1973-tól igazgatója Kormos László lett, aki 1984-ben nyomtatásban is közreadta a levéltár részletes ismertető leltárát. A jó feldolgozottságnak és a megfelelő levéltári segédleteknek köszönhetően az 1990-es évektől a levéltár kutatottsága folyamatosan növekedett.
A kollégium épületének 2014/2015. évi teljes felújítása során a levéltár is új helyet kapott, és 2015 nyarán a Füvészkert utca 2. alatti épületbe költözött, amely eredetileg gazdasági akadémia számára épült 1882-ben, Gerster Kámán terve szerint, de 2014 előtt a református kollégium általános iskolája működött benne.

Nyomtatott segédletek

• Barcsa, János, A tiszántúli református egyházkerület levéltáráról, in Debreceni Protestáns Lap, 1909.
• Harsányi András, A beregi református egyházmegye levéltára, in Egyháztörténet 1(1943), 241-261.
• Tóth Dezső, A hevesnagykunsági református egyházmegye levéltára, in Egyháztörténet 1(1943), 262-270.
• Nagy Sándor, A debreceni kollégiumi levéltár, in Egyháztörténet 2(1944), 163-186.
• Sass Kálmán, Az érmelléki református egyházmegye levéltára, in Egyháztörténet 2(1944), 345-354.
• Nagy Sándor, A Tiszavidéki Református Egyházkerület levéltára, in Református Egyház 8(1956):16, 351.
• Kormos László, A Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár története, in Levéltári Szemle 25(1975):1, 133-148.
• Kormos László, A Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár fondjegyzéke, in A magyarországi református egyház levéltári anyagának fondjegyzéke, szerk. Ladányi Sándor, Bp., 1976 (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei, I), 209-334.
• Kormos László, Horváth Árpád színházi rendező levelei a Tisztántúli Református Egyházkerületi Levéltárban (1917–1918), in Levéltári Szemle 31(1981):2-3, 345-354.
• Kormos László, Iskolatörténeti források a Tiszántúli Református Egyházkerület levéltárában, in Ráday Gyűjtemény Évkönyve 4-5(1983), 100-104.
• Kormos László, A Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Kollégium Levéltárának ismertetője, Debrecen, 1984 [!1985].
• Dóka Klára, Protestáns egyházi levéltárak térképeinek katalógusa, I-II, Bp., 1989 (Magyarországi egyházi levéltárak térképeinek katalógusa, 2-3), I, 53-99.
• Kormos László, Id. Révész Imre kéziratos prédikációi a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltárban, in Egyházak a változó világban: A Nemzetközi Egyháztörténeti Konferencia előadásai : Esztergom, 1991. május 29-31., szerk. Bárdos István és Beke Margit, Tatabánya, 1992, 559-564.
• Kormos László, A Tiszántúli Református Egyházmegyei és Kollégiumi Levéltár bemutatása, in Egyházi Levéltárosok Nemzetközi Szövetsége magyarországi tagozatának megalakulása, szerk. Kormos László, Debrecen, 1994, 55-56.
• Kormos László, A Debreceni Református Kollégium levéltára, in Magyar egyetemi és főiskolai levéltárak fond- és állagjegyzékei, I: Egyetemi szaklevéltárak, katonai felsőoktatási intézmények, egyházi felsőoktatási intézmények / Die Bestände der Archive der ungarischen Universitäten, I : Universitätsarchive, die Archive der militärischen Hochschulen und Universitäten, die Archive der kirchlichen Hochschulen und Universitäten, szerk. Heilauf Zsuzsanna, Kiss József Mihály, Szögi László, Budapest, 1997, 195-205.
• Szabadi István: Kormos László (1919–1996) Biográfia-bibliográfia. Debrecen, 1999.
• Szabadi István, A Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár fondjainak és állagainak jegyzéke, Debrecen, 2000.
• Szabadi István, Iratanyagok beszállítása a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltárba, in Magyar Levéltárosok Egyesülete 2001. évi vándorgyűlése, Budapest, 2002, 166-169.
• Szabadi István, „Habent sua fata...” Adalékok a 20. századi tiszántúli református levéltártörténethez, in Levéltári Szemle 55(2005):2, 47-52.

A Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár kiadványai /
Editiones Archivii Districtus Transtibiscani Ecclesiae Reformatae Hungaricae

1. Tanulmányok és forrásközlések a Kollégiumi Füvészkert és Faiskola történetéhez / Hortus Botanicus et Arbustum Collegii Debreceniensis Ecclesiae Reformatae in Hungaria in saeculo XIX, szerk. Kormos László, Matkó László, Debrecen, 1992.
2. Magyar nyelvű prédikáció a XV. század végéről, s. a. rend. Kormos László–Bankós Judit, Debrecen, 1993.
3. Egyházi Levéltárosok Nemzetközi Szövetsége magyarországi tagozatának megalakulása, szerk. Kormos László, Debrecen, 1994. – Az 1993. június 17-én és 18-án Debrecenben tartott konferencia előadásai.
4. Egyháztörténeti források a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltárban a második világháború végén, s. a. rend. Kormos László, Debrecen, 1994. – Melléklete a Magyarországi Református Egyház 1948–1952 között állami tulajdonba kerülő ingatlanainak kimutatása egyházkerületenként és egyházmegyénként.
5. Könyves Tóth Mihály, Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről, 1855, s. a. rend. Szabadi István–Lovász Márta, Debrecen, 1996.
6. Rácz István, Debreceni deákok: Forrásgyűjtemény, Debrecen, 1997.
7. Tibori János, A Debreceni Református Lelkészképző Intézet története, 1914–1950, A Debreceni Református Kollégium Tanárképző Intézetének története, 1925–1952, A Debreceni Református Kollégium ifjúsági telepítési akciója, 1938–1944, Debrecen, 1998.
8. Balogh Béla, A máramarosszigeti református líceum diáksága, 1682-1851, Debrecen, 2000.
9. „Mellyet még az régi atyáink is birtanak”: Bereg, Ugocsa és Közép-Szolnok református egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1808/1809, s. a. rend. Szabadi István, Debrecen, 2001.
10. Tibori János, Levéltári források a Királyhágómelléki Református Egyházkerület történetéhez a két világháború közötti negyedszázadból, Debrecen, 2001.
11. „Alamisna képpen conferáltam”: A szatmárnémeti református gimnázium alapítványai, 1667–1918, s. a. rend. Lengyel Katalin, Debrecen, 2002.
12. Szabadi István, „Authoritate ecclesiae...”: Válogatott határozat-szövegek a beregi református egyházmegye első jegyzőkönyvéből a 16-17. század fordulójáról, Debrecen, 2002.
13. „Nagy atyáinknak is az attyaik szerzették”: A Szatmári református egyházmegye egyházlátogatási jegyzőkönyvei, 1808-1809, s. a. rend. Szabadi István, Debrecen, 2006.

2008.