 |
|
A Baranyai Református Egyházmegye története
A baranyai reformátusok története az 1540-es évekre nyúlik vissza. Sztárai Mihály laskói lelkész 1544 és 1563 között társaival együtt 120 protestáns gyülekezetet alapított Baranya és Tolna megye területén. E református gyülekezetek az oszmán uralom alatt, a XVI. század második felében önálló egyházkerületté fejlődtek, melynek első püspöke 1554-ben Szegedi Kis István lett. Ekkor a Baranyai Református Egyházkerület az alsó-baranyai vagy vörösmarti, a felső-baranyai vagy ormánsági, a pozsegai (Dráván túli), valamint a szigetvári (Somogy délkeleti része) egyházmegyékből állt.
A reformáció kálvinista ágának megszilárdulását bizonyítja a Hercegszőlősi kánonok, melyet 1576-ban a Veresmarti Illés által összehívott hercegszőlősi zsinaton fogadtak el a Baranyai Egyházkerület lelkészei. A gyülekezetek életéről szóló szabályrendelet magyar és latin nyelvű szövegét valószínű, hogy Szegedi Kis István írta. A zsinat másik fontos eredménye lett a zsinatnak, hogy létrehozták az Alsódunamelléki Református Egyházkerületet élén Veresmarti Illéssel.
A tizenöt éves háború (1590/91-1606) során kialakult zavaros időkben az Alsódunamelléki Református Egyházkerületnek nem volt püspöke. Több gyülekezet elszegényedett, megszűnt. Ennek a hányatott sorsnak a következtében 1608-ban szétvált az egyházkerület Alsódunamelléki és Baranyai Kerületekre.
A 17. század második felétől az oszmán uralom nehézségeit túlélő egyházközségek tovább szenvedtek a töröktől való felszabadító háború, majd az azt követő ellenreformáció következtében. 1711-től 1781-ig tartott a magyar protestantizmus „babiloni fogsága”. Ennek következtében 1714-ben megszűnt a Baranyai Egyházkerület, s a baranyai reformátusok csatlakoztak az Alsódunamelléki Református Egyházkerülethez. A csatlakozó gyülekezetek két szervezeti egységet alkottak: az Alsó- és a Felső-Baranyai Egyházmegyét. A 17. század végén a vörösmarti (mohácsi) esperességek alkották Alsó-Baranyát, míg a Dráva mellett, különösen az Ormánságban elterülő baranyai községek tömörültek a Felső-Baranyai Református Egyházmegyébe.
II. József türelmi rendelete vetett véget e megpróbáltatásokkal teli időknek. A 18-19. század fordulóján sorra épültek fel a protestáns templomok, parókiák és imaházak Baranyában. Ennek köszönhetjük az ormánsági hímes templomainkat is. 1750 körül a Felső-Baranyai Egyházmegyének még 36 gyülekezete volt, 1836-ban pedig már 63 anyagyülekezettel bírt.
A 19. századi baranyai gyülekezetek életéről Báthori Gábor és Szász Károly püspökök vizitációja ad hiteles beszámolót. A dokumentumok szerint a jó anyagi körülmények között éltek a református gyülekezetek tagjai, az iskolákban folyó oktatás színvonal megfelelt a kor követelményének. Súlyos problémákat okozott azonban a népesség fogyása, aminek több oka között az egyik az egykézés volt.
A 20. században az I. világháborút követő Trianoni békeszerződés következtében Alsóbaranya-Bács-Szavónia egyházmegye elszakadt az ország területétől. Felső-Baranya központja pedig az 1930-as évekig Siklós lett. Az 1930-as években, hogy megfékezzék a baranyai reformátusok fogyását, Kiss Géza kákicsi, Csikesz Sándor csányoszrói és Fülep Lajos zengővárkonyi lelkész a baranyai gyülekezetek megmentését célzó mozgalom élére álltak. Kiss Géza 1937-ban megírta az Ormányság című tanulmányát, melyben részletesen bemutatta Ormánság történetét, benne az egykézés következményeit. A fogyás elkerülése végett, már az 1930-as években folytak Baranyába betelepítések, főképp Szabolcsból és az Alföldről Magyarbólyba és Kistótfaluba kerültek családok. 1947-ben a Felvidékről telepítettek be református magyarokat Baranyába, melynek köszönhetően többek között Véménden, Dunaszekcsőn, Bólyban, Hidason, Újpetrén alakultak új gyülekezetek.
1941-től 1945-ig – a visszacsatolások következtében – az Alsóbaranyai Tractus egy része Felső-Baranyához került, majd 1945 után ismét visszaállt az 1941 előtti határ.
1952-ben a Felső-Baranyai Református Egyházmegye helyett megalakult a Baranyai Református Egyházmegye, melynek határa Baranya megye politikai határait követte.
A kommunista diktatúra és a szocializmus intézkedései; az iskolák államosítása, a kötelező vallásoktatás eltörlése, az egyházi birtokok államosítása, az egyesületek megszűntetése, s a téeszesítés tovább nehezítette Baranya református gyülekezeteinek sorsát. Ez idő alatt átstrukturálódott a református népesség, hiszen a falvakból a nagy városokba költözött a lakosság jelentős része. Ennek következtében vidéken kiürültek a templomok, ám a városokban új gyülekezetek alakultak.
A rendszerváltozás számos pozitív változást hozott gyülekezeteink életébe. Templomok újultak meg, új gyülekezetek új templomokat, imaházakat építettek (Pécs–Kertváros, Pécs-Hird, Pécs-Pellérd, Kozármisleny). Kiépült a Pécsi Református Kollégium, amely az óvodától a középiskoláig terjedő oktatási intézményt és internátust foglal magában, két filiával (Drávafokon és Nagyharsányban), ahol összesen több mint 800 gyermek tanul.
Ács Marianna, 2016. 
A levéltár története
A református egyházmegyék igazgatásának általános gyakorlata szerint Baranyában is az esperesek szolgálati helyén halmozódtak fel az egyházmegye igazgatásával és gazdálkodásával kapcsolatos iratok. Egyházmegyei levéltáron hosszú évszázadokon keresztül hordozható levelesládákat értettek, amelyek esetenként a mindenkori esperes székhelyére vándoroltattak. Miután azonban egyre nagyobb igény az iratok biztonságos megőrzésére, az egyházmegye 1868. évi siklósi közgyűlésén úgy határoztak, hogy az egyházmegye levéltárát, a siklósi református lelkészlak egyik szobájában helyezik el, és felügyeletével, rendezésével lelkipásztort bíztak meg. Később azonban az 1902. évi egyházmegyei közgyűlés úgy döntött, hogy a levéltár kezelését az egyházmegyei közpénztárnokra bízzák.
Az archívum kutathatóságának biztosítását és a segédletek készítését ekkor még nem tekintették levéltári feladatnak. A második világháború pusztításai elől a Felső-Baranyai Református Egyházmegye vezetősége igyekezett iratait biztonságba helyezni, de 1945 márciusában, a német áttörés alkalmával az esperesi iratok nagy része megsemmisült.
A Baranyai Református Egyházmegye 1954-ben levéltári anyagát állandó letétként a Dunamelléki Egyházkerület Ráday Levéltárában helyezte el. Bár egyes iratanyagok továbbra is Siklóson maradtak, ettől kezdve egyházmegyei levéltárosi tisztségre előadót nem jelöltek ki, és nem fektettek hangsúlyt az ott maradt iratanyag megóvására, rendezésére sem. Mivel a Ráday Levéltárban 1977-től hely hiányában nem tudtak több anyagot befogadni, a magyarbólyi gyülekezet ajánlotta föl templomát a levéltári anyag időszakos tárolására, mivel az 1970-es évektől Kovács Emil magyarbólyi lelkipásztor már amúgy is sok iratot gyűjtött össze az elhagyott parókiákról és templomokból. 1982-re megtörtént a levél- és irattári anyag összegyűjtése a magyarbólyi templomban. Tíz év múlva azonban Magyarbólyon építési munkálatokat kezdtek, ezért a levéltárat 1992-ben a zengővárkonyi parókiára, majd onnét 1999 szeptemberében Pécsre telepítették, a Pécsi Református Kollégium épületében helyezték el. Ebben az évben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztere a levéltárat nyilvános magánlevéltárrá minősítette. Az egyházmegyei oktatási komplexum székhelyén belül a levéltár 2009 nyarán új helyre költözött, a korábbi intézeti lelkészlakásba.
Andrási Marton Zsuzsanna levéltáros kezdeményezésére, 2011 októberében a Ráday Levéltárból csaknem 300 raktári egység, köztük több nagyjelentőségű 18-19. századi irat visszakerült a Baranyai Református Egyházmegye Levéltárába.
A levéltár gyűjteményének törzsét az egyházközségek igazgatási és gazdasági iratai képezik: anyakönyvek, egyházi szervezetek üléseiről szóló jegyzőkönyvek és egyházi bírósági iratok. A legkorábbi anyakönyv a nagyharsányi, amelyben 1741-től vannak feljegyezve a kereszteltek, elhunytak és házasultak. Levéltárunk egyik nagybecsű irata a kiscsányoszrói jobbágyok által fogalmazott, 1754-ból származó könyörgő levél, amelyben fából készült talpas oratóriumuk szárazabb helyre történő elszállításáért folyamodnak földesurukhoz, gróf Batthyány Lajoshoz. Jelenleg az „Értékes Pécs” program keretében a Pécs-belvárosi Református Gyülekezet Sztárai-termében megvalósult „A reformáció története Baranyában” című kiállítás tárlójában tekinthető meg.
A levéltári anyagok mellett kb. 5000 kötetes, főképp teológiai jellegű könyvtár is várja a kutatókat. A szakkönyvtár a németalföldi – hollandiai La Bouchere család, Pákozdy László Márton budapesti teológia-professzor, Antal Zoltán, valamint az elnéptelenedett gyülekezetek parókiális könyvtárainak megmentett köteteiből áll.
Nyomtatott segédletek
- Szabó Gábor–Éliás Katalin, Baranyai Református Egyházmegye Levéltára, Anyakönyvek repertóriuma, Pécs, 2006.
- A Baranyai Református Egyházmegye Levéltárának repertóriuma, szerk. Andrási Marton Zsuzsanna, Pécs, 2013.
Andrásiné Marton Zsuzsanna, Ács Marianna, 2008, 2016.
