Egri Főegyházmegyei Levéltár

Honlap http://www.egriersekileveltar.hu Cím 3300 Eger, Széchenyi u. 5. Telefon 36/421-332 Fax 36/320-508 E-mail info(contra)egriersekileveltar.hu Nyitvatartás információ a fönti címeken A főegyházmegye története [ Bibliográfia | Kiadványsorozatok ] A levéltár története [ Segédletek ] Munkatársak

A főegyházmegye története

Az egri püspökséget Szent István király alapította, 1009-ben már létezett. Területe a legnagyobb volt a magyarországi püspökségek közül, Az első időszakban Heves (Újvár), Külső-Szolnok, Borsod, Abaújvár, Zemplén, Ung, Ugocsa, Szabolcs, Bereg és Zaránd megyéket foglalta magában, később pedig Sáros, Szatmár, Kraszna, Torna, Máramaros vármegyék és a Jászság is hozzá tartozott. A váradi püspökség alapítása előtt a bihari részek is Egerhez tartoztak, sőt a zsombolyi (pankotai) főesperesség azt követően is (egészen a 18. század közepéig). Még a 11. században felépült a Szt. János evangélista tiszteletére szentelt püspöki székesegyház is az egri vár területén, amelyet a középkor folyamán többször átépítettek.

A Buda elestével közelre került török fenyegetés miatt 1542-ben Perényi Péter országos főkapitány megszállta az egri várat és saját tulajdonába vette. Később királyi birtok lett, de a püspöki jövedelmeket továbbra is a várra kellett fordítani. Eger igazi urai a királyi várkapitányok lettek, akik többnyire a protestantizmushoz húztak. 1566-ban Mágóchy Gáspár eltávolíttatta a várból a káptalant és a székesegyházat átalakíttatta. Így a püspök és a káptalan székhelye Kassára került át. Ez maradt a helyzet 1596 után is, amikor Eger oszmán kézre került, csupán a káptalan tartózkodott 1613 és 1649 között Jászón. Kassán alapított Kisdy Benedek püspök (1648–1660) filozófiai és teológiai karral is rendelkező jezsuita kollégiumot, valamint szemináriumot.

Eger 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, de csak Telekessy István püspök (1699–1715), Rákóczi Ferenc szabadságharcának egyik aktív támogatója tette ismét székhelyévé. Kijavíttatta a Szent Mihály plébániatemplomot, amely ettől kezdve székesegyházként működött, utódja, Erdődy Gábor (1715–1755) pedig annak helyén új barokk katedrálist és püspöki rezidenciát építtetett. Ugyanakkor vikáriusa, Foglár György 1740-ben jogakadémiát alapított a városban, amelyet később Barkóczy Ferenc püspök (1755–1761) egyetemmé szándékozott fejleszteni, és meg is kezdték a bölcsészet oktatását. Terveit azonban csak utódja Eszterházy Károly (1761–1799) valósította meg. A hatalmas épület is elkészült, de az egyetem működéséhez az uralkodó nem adott engedélyt.

A 18. században többször is fölmerült a hatalmas egyházmegye fölosztásának gondolata. Erre azonban csak 1804-ben, Esterházy püspök halála után került sor, amikor VII. Pius pápa létrehozta a kassai és szatmári püspökségeket és ugyanakkor az egri püspökséget metropolitai (érseki) rangra emelte. A 19. század egri érsekei elsősorban szociális és oktatási intézmények támogatásával tűntek ki. A német nyelvű költeményeiről ismert Pyrker János László (1827–1847) például rajziskolát, 1828-ban pedig magyar nyelvű tanítóképzőt alapított. Ő építtette föl 1831 és 1837 között Packh János, majd Hild József tervei alapján a ma is álló klasszicista székesegyházat. Pyrker utódai közül Bartakovics Béla (1850–1873) letelepítette Egerben az angolkisasszonyokat és újraindította a Jogakadámiát, Samassa József (1873–1912) gondoskodott a beteg és munkaképtelen papok ellátásáról, Szmrecsányi Lajos (1912–1943) felsőkereskedelmi iskolát és több konviktust alapított, az első világháború alatt pedig az érseki palotában hadikórházat létesített.

A trianoni béke az egri főegyházmegye számára érdekes módon területi növekedést hozott, mivel II. János Pál pápa 1982-ben az érsekséghez csatolta a rozsnyói és kassai egyházmegyék Magyarországon maradt részeit, amelyeket addig helynökök kormányoztak. 1993-ban II. János Pál ismét rendezte a főegyházmegye határait. Ennek során többek között területének keleti részéből új egyházmegyét alapított Debrecen-Nyíregyháza kettős központtal, a nyugati, Nógrád megyei plébániákat a váci, a nagykunságiakat pedig a szeged-csanádi egyházmegyéhez csatolta.

Bibliográfia

• Adatok az egri egyházmegye történelméhez, I-IV, szerk. Kandra Kabos (I-II), Balássy Ferenc (II), Leskó József (IV), Eger, 1885–1907.
• Molnár Antal, Az egri püspökség 17. századi történetéhez, in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 13(2002), 77-96.
• Molnár Antal, Mezőváros és katolicizmus: Katolikus egyház az egri püspökség hódoltsági területein a 17. században, Bp., 2005 (METEM-könyvek, 49).
• Meszlényi Antal, Az egi érsekség felállításának s a kassai és szatmári püspökségek kihasításának története, Bp., 1938.
• Schmitth Nicolaus, Episcopi Agrienses fide diplomatum concinnati, I-III, Tyrnaviae, 1768.
• Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren, Eger, 1892.

Az egri főegyházmegye sematizmusa / Schematismus archidioecesis Agriensis

1. Sugár István, Az egri püspökök története, Budapest, 1984.
2. Soós Imre, Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése, Budapest, 1985.
3. Kovács Béla, Az egri egyházmegye története 1596-ig, Eger, 1987.
4. Az egri főegyházmegye névtára 1987 / Schematizmus Archidioecesis Agriensis pro anno Domini MCMLXXXVII, Eger, 1987.
5. Az egri főegyházmegye névtára 1992 / Schematizmus Archidioecesis Agriensis pro anno Domini MCMXCII, Eger, 1992.
6. Kétszáz éves az Egri Főegyházmegyei Könyvtár : 1793-1993 : Emlékkönyv, szerk. Antalóczi Lajos, Eger, 1993.

Az egri egyházmegye történetének forrásai

1. Eszterházy Károly püspök egyházlátogatásainak jegyzőkönyvei, 1: Heves és Külső-Szolnok vármegye 1766–1767, s. a. rend. Kovács Béla, Eger, 1997.
2. Eszterházy Károly püspök egyházlátogatásainak jegyzőkönyvei, 2: Borsod vármegye, 1768–1769, s. a. rend. Kovács Béla, Eger, 1998.
3. Eszterházy Károly püspök egyházlátogatásainak jegyzőkönyvei, 3: Szabolcs vármegye, 1779, s. a. rend. Kovács Béla, Eger, 1998.
4. Eszterházy Károly püspök egyházlátogatásainak jegyzőkönyvei, 4: Egri káptalan, 1780, s. a. rend. Kovács Béla, Eger, 2001.
5. Az egri püspökség jövedelmének 1799. évi összeírása, I, s. a. rend. Kovács Béla, Eger, 2001.
6. Az egri püspökség jövedelmének 1799. évi összeírása, II, s. a. rend. Kovács Béla, Eger, 2002.
7. Az egri püspökség jövedelmének 1799. évi összeírása, III, s. a. rend. Kovács Béla, Eger, 2003.
8. Kovács Béla, Az egri egyházmegye plébániái és filiái a XVIII. század második felében a Pfarr-Topographie alapján, Eger, 2003.

A levéltár története

A püspökség középkori levéltára nem maradt fönn, csupán a jobbágyszolgáltatásokat tartalmazó „Szent János-könyveket” őrizték meg a 15. század második feléből. A szentszéki jegyőkönyvek 1600-tól, a folyamatosnak nevezhető egyházkormányzati iratsorozatok csak a 18. század elejétől kezdődnek, a korábbi időszakből csak néhány 17. századi irat került a levéltárba. 1745-től, Barkóczy Ferenc érsek hivatalba lépésétől a szentszéki protokollumköteteket levélmásolati könyvekként használták. Az iratok rendezését Eszterházy Károly püspök először két jezsuitára, majd 1766-ban egyik papjára, Torner Ignácra bízta. Neki és hivatali utódainak (Kotuts Mátyás, Fangh István) munkája eredményeképpen 1778-ban fölállították a gazdasági, 1779-ben pedig az egyházi levéltárat, mindkettőt tematikus rendben, lajstromkönyvekkel.

A kassai, illetve szatmári egyházmegyék létrehozásakor, 1804-ben az elcsatolt plébániákra vonatkozó iratanyagot (köztük például az egyházlátogatási jegyzőkönyveket) kiválogatták és elvitték, csak a protokollumkönyvek maradtak Egerben. Mivel így a levéltárak terjedelme közel felére csökkent, 1805-ben a megmaradt anyagot új tárgycsoportokba rendezték, az ezután keletkezett egyházkormányzati és gazdasági iratokat pedig „új levéltár” (Archivum novum) néven külön egységként kezelték, eleinte folyószámos iktatással, majd a Hangony József levéltáros által 1818 és 1830 között kialakított tárgycsoportok szerint. Az iratok helye az 1770-es évektől fogva az érseki palota levéltári célra épült helyisége volt, csak az 1923 utáni iratokat helyezték 1954-ben (a levéltár kettős kezelése idején) egy különálló raktárba. Mivel akkoriban, 1950-től Soós Imre egyidejűleg volt az Egri Állami Levéltár (később Heves Megyei Levéltár) igazgatója, valamint az érsékség és a főkáptalan levéltárának vezetője, az érsekség és a szeminárium gazdsági levéltára örökletét formájában az állami (megyei) levéltárba került. Ez lett sorsa főkáptalani levéltárnak is. Hiteleshelyi része államosításra került, magánlevéltári részét pedig 1964-ben szintén átadták letétként a Heves Megyei Levéltárnak.

Nyomtatott segédletek

• Soós Imre, Az egri érsekség levéltára, Budapest, 1957 (Levéltári leltárak, 3)
• Soós Imre, Az egri káptalan magánlevéltára, in Levéltári Szemle 36(1966):2, 460-474.
• Soós Imre, Az egri érsekség gazdasági levéltára, in Levéltári Közlemények 25(1955), 90–103.
• Az egri érseki tartomány térképeinek katalógusa, összeáll. Dóka Klára, munkatársai Bereczné Huszár Éva, Soós Imre, Budapest, 1991 (Magyarországi egyházi levéltárak térképei, 12).
• Egri Főegyházmegye, összeáll. Dóka Klára, Budapest, 1998 (Egyházlátogatási jegyzőkönyvek katalógusa, 5).
• Kovács Béla, A Liber Sancti Johannis keletkezése és kora, in Archívum 3(1974), 5-27.
• Török Márta, A „Liber I.” helye az Egri Érseki Gazdasági Levéltárban, in Archívum 13(1994), 175-187.

2004.