Pannonhalmi Főapátsági Levéltár

Honlap https://leveltar.osb.hu Cím 9090 Pannonhalma, Vár 1. Telefon 96/570-229 Fax 96/570-116 E-mail leveltar(contra)osb.hu Nyitvatartás információ a fönti címeken A főapátság története [ Bibliográfia ] A levéltár története [ Segédletek | Kiadványsorozat ] Munkatársak

A főapátság története

A bencés monostorok életét Szent Benedeknek, a nyugati szerzetesség pátiárkájának Regulája határozza meg. A korai középkorban egész Európában elterjedt bencés szerzetesség 996-ban jutott el Magyarországra is, amikor az országát a keresztény Európába bekapcsolni kívánó Géza fejedelem monostort alapított a bencés szerzetesek számára „Pannónia Szent Hegyén” (Mons Sacer Pannoniae) Szent Márton tiszteletére. A monostort 1002-ben Géza fia, Szent István gazdag birtokadománnyal látta el és a montecassinói apátság kiváltságaival ruházta föl, tehát közvetlenül a Szentszék alá tartozott, valamint apátjának lelki hatalma volt a monostor birtokain, ami később önálló területi apátság kialakulásához vezetett.

Az első századokban a bencések részt vettek az ország misszionálásában, többük megyéspüspöki kinevezést is kapott. A Szent Márton monostor fénykorát Oros (Uros) apát (1207–1242) kormányzása alatt érte el, ekkor készült el például a gótikus székesegyház legnagyobb része, sőt a megerősített épület a tatárok pusztítását is kivédte. Mivel a bencés monostoroknak nem volt központi szervezetük, a kegyurak könnyen beavatkozhattak a monostorok belső életébe és az apát kinevezésébe. A 14-15. században Pannonhalma is egyházi vagy világi kommendátorok kezére került, és ez a szerzetesi élet hanyatlását hozta magával. Emiatt Tolnai Máté apát (1500–1535) a magyarországi bencés apátságokat szövetségbe (confoederatio) tömörítette, amelynek főapátsága Pannonhalma lett. A főapát széles körű befolyást nyert a többi monostor belső életének irányítására is, amelyet Tolnai a régi fegyelem visszaállítására próbált fölhasználni. A török hódítás azonban ezt meghiúsította, a monostorok az egész országban elnéptelenedtek, 1586-tól pedig Pannonhalma is végvár lett.

1607-től Himmelreich György volt a főapátság kommendátora, aki szerette volna újraindítani a szerzetesi életet, de ez csak 1639-ben sikerült, amikor III. Ferdinánd Pálffy Mátyás heiligenkreuz-i ciszterci perjelt nevezte ki főapáttá. A 17. századtól Bakonybél és Dömölk, majd 1716-tól Tihany apátságai is Pannonhalmához tartoztak, a kongregációnak közös noviciátusa volt és minden szerzetes fölött közvetlenül a főapát rendelkezhetett. Pannonhalmán a bencés növendékek 1694-től filozófiai, majd 1702-től teológiai képzést is kaptak. Sajghó Benedek főapát (1722–1768) alatt a monostorhoz keletről új, barokk szárny épült és további építkezéseket is terveztek.

1786-ban II. József föloszlatta az egész magyar bencés kongregációt, amelyet 1802-ben I. Ferenc császár állított vissza azzal a föltétellel, hogy a szerzetesek gimnáziumi tanítást vállalnak. A bencés iskolarendszer zömében a 19. század folyamán alakult ki (Győr, Sopron, Kőszeg, Pápa, Esztergom, Komárom). E század elején alakult ki véglegesen a pannonhalmi területi főapátság is, 15 plébániával, amelyeket a rend tagjai látnak el. Ugyanakkor jelentős építkezések folytak a monostorban is a könyvtár és az új torony fölépítésével. A bencések a 20. századi magyar szellemi életre is nagy hatással voltak. 1926-tól a rend tagjai Pannonhalmi Szemle címen nagyhatású folyóiratot indítottak és a rend újabb gimnáziumokat indított 1923-ban Budapesten, 1939-ben Pannonhalmán és 1945-ben Csepelen.

Pannonhalma a második világháború alatt a Vöröskereszt védelme alatt állt, így a pusztítás elkerülte. 1948-ban azonban a kommunista rezsim a rend gimnáziumait, majd 1950-ben rendházait is államosította. Az egyház és állam közti megegyezés mégis lehetővé tette, hogy 1950-től Pannonhalmán és Győrben két iskola és kollégium, valamint a hozzájuk tartozó monostor, illetve rendház tovább működjenek. A területi főapátságot a győri egyházmegyéhez csatolták. A diktatúra éveiben Pannonhalma maradt ez egyetlen hivatalosan engedélyezett magyarországi monasztikus szerzetesközösség. Csak az 1989/90. évi rendszerváltás adott lehetőséget a magyar bencések számára, hogy visszatérjenek régi munkaterületeikre. Tihanyban és Bakonybélen perjelségek létesültek, újraalakult a területi főapátság és alapításának 1000 éves évfordulójára külsőleg megújult Pannonhalma, amelyet 1996-ban II. János Pál pápa is meglátogatott.

Bibliográfia

• A pannonhalmi Szent-Bendek-rend története, I-XII/B, szerk. Erdélyi László, Sörös Pongrác, Budapest, 1902–1916.
• Csóka Gáspár OSB–Szovák Kornél–Dreska Gábor, A pannonhalmi konvent kiadatlan oklevelei (1257-1387), in Mons Sacer, 996-1996: Pannonhalma 1000 éve, szerk. Takács Imre et al., Pannonhalma, 1996, I, 439-457.
• Dreska Gábor, A pannonhalmi konvent hiteles helyének működése a Zsigmond-korban: A pannonhalmi konvent hiteles helyének 1387 és 1437 között készült kiadványai a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltárban, in Levéltári közlemények 68(1997), 3-61.
• Collectio Diplomatica Benedictina: A Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár középkori oklevelei, szerk. Dreska Gábor et al., Pannonhalma–Nagykanizsa, 2001. – CD-ROM. – A fönti kiadványok forrásközléseit is tartalmazza.
• Levárdy Ferenc, Pannonhalma, 4. kiad., Budapest, 1979.
• Csóka J. Lajos, Geschichte des benediktinischen Mönchtums in Ungarn, St. Ottilien, 1980 (Studien und Mitteilungen des Benediktiner-Ordens uns seiner Zweige, Ergänzungsband 24). – Ld. még: http://www.osb.hu/static/leveltar/cs_d_00.htm
• Mons sacer 996–1996: Pannonhalma 1000 éve, I-III, szerk. Takács Imre, Szovák Kornél, Monostori Martina, Pannonhalma, 1996.
• Az 1000 éves Pannonhalma, in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok (Regnum) 8(1996):1-2 (tematikus szám).
• Bencések, írta Török József, fényk. Legeza László, Szacsvay Péter, Bp., 1996 (Szerzetesrendek a Kárpát-medencében).
• Paradisum plantavit: Bencés monostorok a középkori Magyarországon [kiállításkatalógus: Pannonhalmi Bencés Főapátság, 2001], Pannonhalma, 2001.
• Fülöp Éva, A magyarországi bencés kongregáció birtokainak gazdálkodása, szervezete és irányítása (1848-1949), Bp., 1995 (METEM-könyvek, 8).
• Berkó Pál–Legányi Norbert, A pannonhalmi Szent Benedek-Rend névtára, 1802-1986, Győr, [1987].
• Sólymos Szilveszter, Ezer év száz bencése, Pannonhalma 1997.

A levéltár története

A Géza fejedelem által 996-ban alapított apátságnak minden valószínűség szerint kezdettől fogva volt levéltára, amelynek első darabja a Szent István által 1001-ben a monostornak adott kiváltságlevél. A levéltárat kisebb megszakításokkal mindig eredeti helyén őrizték, csak a török hódoltság idején menekítették biztonságosabb helyekre, illetve a II. József-féle feloszlatáskor került a 19. század elejéig Budára. A gondos őrzésnek is köszönhetően korai okleveles anyaga nagyrészt megmaradt, így Pannonhalmán található a magyar államiság első századaiból származó oklevelek egyik leggazdagabb, legértékesebb gyűjteménye. A monostor interpolált kiváltságlevele mellett itt őrzik a Szent László korából származó összeírólevelet és az első hazánkban található, eredeti pápai oklevelet (II. Paschalis, 1102). A Capsarium értékes részét képezi a 12. századi magánoklevelek nagy száma. Más középkori apátságok iratanyagával több, hasonlóan értékes, korai oklevél került Pannonhalmára: a tihanyi apátság alapítólevele a magyar nyelv legrégibb szórványemléke, Dávid herceg adománylevele Szent László pecsétjét őrizte meg számunkra. Szintén 11. századi a bakonybéli apátság javainak Szent László-kori összeírása.

A levéltárat egy 13. század elejéről származó oklevél szerint a kincstárban őrizték. A tatárjárás előtt készült chartularium, a Liber Ruber okleveleinek csoportosítása valószínűsíti, hogy a királyi és a pápai okleveleket elkülönítve tárolták. Ezt részben megerősíti a levéltár 1400 körül 3 fólióra írt leltára, amely hazánkban először látta el jelzetekkel az egyes okleveleket. A jegyzék szerint ekkor a könyvtárban tárolták a dokumentumokat, de a rendi levéltártól elkülönítették a 13. századtól működő hiteleshely iratanyagát. Az archivum a török hódoltság idején megfordult Veszprémben, Nyitrán, Győrben és Bécsben is. Az iratanyagot a 18. század elején rendezték capsákba és fasciculusokba, valamint hozzájuk másolati könyveket és mutatókat készítettek. 1723-ban újjáéledt a főapátság hiteleshelyi működése is, ehhez új pecsétnyomót készítettek. A 19. században a három évtizeden át levéltárosként működő Czinár Mór folytatta a rendezést és a segédletkészítést. 1866-ban alakították ki a főapáti iratok sorozatát, iktatókönyvvel és tárgymutatóval, és szintén a 19. század derekától külön gyűjtötték a rendi gazdálkodás iratait. A századfordulón Récsey Viktor a Capsarium okleveleit időrendi sorozattá alakította.

A levéltár állománya a 17-18. században kiegészült az újjáalakult apátságok (Bakonybél, Tihany, Dömölk) és több elenyészett apátság régi levéltári anyagával, majd a Magyar Bencés Kongregációhoz csak a 19. század végén csatlakozott zalavári apátság újkori levéltárával. Az intézmény a 19. század végétől jelentős családi letétekkel (Guary, Chernel, Somogyi, Kende, Erdődy család) gazdagodott. 1945-ben örökhagyás címén került Pannonhalmára Stephanie belga királyi hercegnő és férje, Lónyay Elemér herceg levéltára.

A levéltár gyűjtőkörébe tartozik a Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátságnak, valamennyi apátságának és rendházának, a kongregáció függő házainak és a Területi Apátságnak az iratai. Ezek közül is kiemelkednek a rendi kormányzat, a főapáti és perjeli hivatalok valamint a nagykáptalan dokumentumai, de a gyűjtőterület fontos részét képezik az oktatási intézmények, a gazdasági hivatalok és gazdasági társaságok, valamint a függő házak intézményeinek iratai is.

Nyomtatott segédletek

• Stachovics, Remigius, Registrum anni MCCCXXXII. [1432.] tabularii imonasterii Sancti Martini de Sacro Monte Pannonie, digessit et commonstravit, Jaurini, 1875.
• Récsey Victor, Brevis historia Archivi Archi-Abbatiae O. S. B. de Monte Pannoniae cum brevi notitia illius alterius Archivi Publici Regnicolaris Ven. Conventus de S. Monte Pannoniae, Veszprém, 1896.
• Benda Kálmán–Csóka Lajos, Látogatás a pannonhalmi levéltárban [beszélgetés], in Levéltári Szemle 16(1966):1, 115-121.
• Rendi levéltárak térképeinek katalógusa 1: A Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár térképei / összeáll. Dóka Klára, munkatársai Csóka Gáspár OSB, Reichardt Aba OSB, Budapest, 1991 (Magyarországi egyházi levéltárak térképei, 15).
• Csóka Gáspár OSB, A levéltár, in Mons Sacer, 996-1996: Pannonhalma 1000 éve, szerk. Takács Imre et al., Pannonhalma, 1996, III, 233-244.
• Dénesi Tamás, Das Archiv der Erzabtei Pannonhalma und sein Urkundenbestand, in Alte Archive – Neue Technologien. Old Archives – New Technologies hg. Aigner, Thomas und Winter, Karin, St. Pölten, 2006, 201-208.
• Dénesi Tamás, A levéltáros Czinár Mór, in Csóka úrtól Gáspár atyáig: Ünnepi kötet Csóka Gáspár OSB 75. születésnapjára, Győr 2013. 187-200.

Fontes ex Archivo Sancti Martini editi

1. Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével, szerk. forgó András, Pannonhalma–Veszprém, 2013.

Koltai András, 2004–Dénesi Tamás, 2014.