A főegyházmegye története [ Bibliográfia | Kiadványsorozatok ] |
A főegyházmegye története
Az egri püspökséget Szent István király alapította, 1009-ben már létezett. Területe a legnagyobb volt a magyarországi püspökségek közül, Az első időszakban Heves (Újvár), Külső-Szolnok, Borsod, Abaújvár, Zemplén, Ung, Ugocsa, Szabolcs, Bereg és Zaránd megyéket foglalta magában, később pedig Sáros, Szatmár, Kraszna, Torna, Máramaros vármegyék és a Jászság is hozzá tartozott. A váradi püspökség alapítása előtt a bihari részek is Egerhez tartoztak, sőt a zsombolyi (pankotai) főesperesség azt követően is (egészen a 18. század közepéig). Még a 11. században felépült a Szt. János evangélista tiszteletére szentelt püspöki székesegyház is az egri vár területén, amelyet a középkor folyamán többször átépítettek.
A Buda elestével közelre került török fenyegetés miatt 1542-ben Perényi Péter országos főkapitány megszállta az egri várat és saját tulajdonába vette. Később királyi birtok lett, de a püspöki jövedelmeket továbbra is a várra kellett fordítani. Eger igazi urai a királyi várkapitányok lettek, akik többnyire a protestantizmushoz húztak. 1566-ban Mágóchy Gáspár eltávolíttatta a várból a káptalant és a székesegyházat átalakíttatta. Így a püspök és a káptalan székhelye Kassára került át. Ez maradt a helyzet 1596 után is, amikor Eger oszmán kézre került, csupán a káptalan tartózkodott 1613 és 1649 között Jászón. Kassán alapított Kisdy Benedek püspök (1648–1660) filozófiai és teológiai karral is rendelkező jezsuita kollégiumot, valamint szemináriumot.
Eger 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, de csak Telekessy István püspök (1699–1715), Rákóczi Ferenc szabadságharcának egyik aktív támogatója tette ismét székhelyévé. Kijavíttatta a Szent Mihály plébániatemplomot, amely ettől kezdve székesegyházként működött, utódja, Erdődy Gábor (1715–1755) pedig annak helyén új barokk katedrálist és püspöki rezidenciát építtetett. Ugyanakkor vikáriusa, Foglár György 1740-ben jogakadémiát alapított a városban, amelyet később Barkóczy Ferenc püspök (1755–1761) egyetemmé szándékozott fejleszteni, és meg is kezdték a bölcsészet oktatását. Terveit azonban csak utódja Eszterházy Károly (1761–1799) valósította meg. A hatalmas épület is elkészült, de az egyetem működéséhez az uralkodó nem adott engedélyt.
A 18. században többször is fölmerült a hatalmas egyházmegye fölosztásának gondolata. Erre azonban csak 1804-ben, Esterházy püspök halála után került sor, amikor VII. Pius pápa létrehozta a kassai és szatmári püspökségeket és ugyanakkor az egri püspökséget metropolitai (érseki) rangra emelte. A 19. század egri érsekei elsősorban szociális és oktatási intézmények támogatásával tűntek ki. A német nyelvű költeményeiről ismert Pyrker János László (1827–1847) például rajziskolát, 1828-ban pedig magyar nyelvű tanítóképzőt alapított. Ő építtette föl 1831 és 1837 között Packh János, majd Hild József tervei alapján a ma is álló klasszicista székesegyházat. Pyrker utódai közül Bartakovics Béla (1850–1873) letelepítette Egerben az angolkisasszonyokat és újraindította a Jogakadámiát, Samassa József (1873–1912) gondoskodott a beteg és munkaképtelen papok ellátásáról, Szmrecsányi Lajos (1912–1943) felsőkereskedelmi iskolát és több konviktust alapított, az első világháború alatt pedig az érseki palotában hadikórházat létesített.
A trianoni béke az egri főegyházmegye számára érdekes módon területi növekedést hozott, mivel II. János Pál pápa 1982-ben az érsekséghez csatolta a rozsnyói és kassai egyházmegyék Magyarországon maradt részeit, amelyeket addig helynökök kormányoztak. 1993-ban II. János Pál ismét rendezte a főegyházmegye határait. Ennek során többek között területének keleti részéből új egyházmegyét alapított Debrecen-Nyíregyháza kettős központtal, a nyugati, Nógrád megyei plébániákat a váci, a nagykunságiakat pedig a szeged-csanádi egyházmegyéhez csatolta.
Bibliográfia
- Adatok az egri egyházmegye történelméhez, I-IV, szerk. Kandra Kabos (I-II), Balássy Ferenc (II), Leskó József (IV), Eger, 1885–1907.
- Molnár Antal, Az egri püspökség 17. századi történetéhez, in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 13(2002), 77-96.
- Molnár Antal, Mezőváros és katolicizmus: Katolikus egyház az egri püspökség hódoltsági területein a 17. században, Bp., 2005 (METEM-könyvek, 49).
- Meszlényi Antal, Az egi érsekség felállításának s a kassai és szatmári püspökségek kihasításának története, Bp., 1938.
- Schmitth Nicolaus, Episcopi Agrienses fide diplomatum concinnati, I-III, Tyrnaviae, 1768.
- Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren, Eger, 1892.
Az egri főegyházmegye sematizmusa / Schematismus archidioecesis Agriensis
- Sugár István, Az egri püspökök története, Budapest, 1984.
- Soós Imre, Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése, Budapest, 1985.
- Kovács Béla, Az egri egyházmegye története 1596-ig, Eger, 1987.
- Az egri főegyházmegye névtára 1987 / Schematizmus Archidioecesis Agriensis pro anno Domini MCMLXXXVII, Eger, 1987.
- Az egri főegyházmegye névtára 1992 / Schematizmus Archidioecesis Agriensis pro anno Domini MCMXCII, Eger, 1992.
- Kétszáz éves az Egri Főegyházmegyei Könyvtár : 1793-1993 : Emlékkönyv, szerk. Antalóczi Lajos, Eger, 1993.
Az egri egyházmegye történetének forrásai
- Eszterházy Károly püspök egyházlátogatásainak jegyzőkönyvei, 1: Heves és Külső-Szolnok vármegye 1766–1767, s. a. rend. Kovács Béla, Eger, 1997.
- Eszterházy Károly püspök egyházlátogatásainak jegyzőkönyvei, 2: Borsod vármegye, 1768–1769, s. a. rend. Kovács Béla, Eger, 1998.
- Eszterházy Károly püspök egyházlátogatásainak jegyzőkönyvei, 3: Szabolcs vármegye, 1779, s. a. rend. Kovács Béla, Eger, 1998.
- Eszterházy Károly püspök egyházlátogatásainak jegyzőkönyvei, 4: Egri káptalan, 1780, s. a. rend. Kovács Béla, Eger, 2001.
- Az egri püspökség jövedelmének 1799. évi összeírása, I, s. a. rend. Kovács Béla, Eger, 2001.
- Az egri püspökség jövedelmének 1799. évi összeírása, II, s. a. rend. Kovács Béla, Eger, 2002.
- Az egri püspökség jövedelmének 1799. évi összeírása, III, s. a. rend. Kovács Béla, Eger, 2003.
- Kovács Béla, Az egri egyházmegye plébániái és filiái a XVIII. század második felében a Pfarr-Topographie alapján, Eger, 2003.
A levéltár története
A püspökség középkori levéltára nem maradt fönn, csupán a jobbágyszolgáltatásokat tartalmazó „Szent János-könyveket” őrizték meg a 15. század második feléből. A szentszéki jegyőkönyvek 1600-tól, a folyamatosnak nevezhető egyházkormányzati iratsorozatok csak a 18. század elejétől kezdődnek, a korábbi időszakből csak néhány 17. századi irat került a levéltárba. 1745-től, Barkóczy Ferenc érsek hivatalba lépésétől a szentszéki protokollumköteteket levélmásolati könyvekként használták. Az iratok rendezését Eszterházy Károly püspök először két jezsuitára, majd 1766-ban egyik papjára, Torner Ignácra bízta. Neki és hivatali utódainak (Kotuts Mátyás, Fangh István) munkája eredményeképpen 1778-ban fölállították a gazdasági, 1779-ben pedig az egyházi levéltárat, mindkettőt tematikus rendben, lajstromkönyvekkel.
A kassai, illetve szatmári egyházmegyék létrehozásakor, 1804-ben az elcsatolt plébániákra vonatkozó iratanyagot (köztük például az egyházlátogatási jegyzőkönyveket) kiválogatták és elvitték, csak a protokollumkönyvek maradtak Egerben. Mivel így a levéltárak terjedelme közel felére csökkent, 1805-ben a megmaradt anyagot új tárgycsoportokba rendezték, az ezután keletkezett egyházkormányzati és gazdasági iratokat pedig „új levéltár” (Archivum novum) néven külön egységként kezelték, eleinte folyószámos iktatással, majd a Hangony József levéltáros által 1818 és 1830 között kialakított tárgycsoportok szerint. Az iratok helye az 1770-es évektől fogva az érseki palota levéltári célra épült helyisége volt, csak az 1923 utáni iratokat helyezték 1954-ben (a levéltár kettős kezelése idején) egy különálló raktárba. Mivel akkoriban, 1950-től Soós Imre egyidejűleg volt az Egri Állami Levéltár (később Heves Megyei Levéltár) igazgatója, valamint az érsékség és a főkáptalan levéltárának vezetője, az érsekség és a szeminárium gazdsági levéltára örökletét formájában az állami (megyei) levéltárba került. Ez lett sorsa főkáptalani levéltárnak is. Hiteleshelyi része államosításra került, magánlevéltári részét pedig 1964-ben szintén átadták letétként a Heves Megyei Levéltárnak.
Nyomtatott segédletek
- Soós Imre, Az egri érsekség levéltára, Budapest, 1957 (Levéltári leltárak, 3)
- Soós Imre, Az egri káptalan magánlevéltára, in Levéltári Szemle 36(1966):2, 460-474.
- Soós Imre, Az egri érsekség gazdasági levéltára, in Levéltári Közlemények 25(1955), 90–103.
- Az egri érseki tartomány térképeinek katalógusa, összeáll. Dóka Klára, munkatársai Bereczné Huszár Éva, Soós Imre, Budapest, 1991 (Magyarországi egyházi levéltárak térképei, 12).
- Egri Főegyházmegye, összeáll. Dóka Klára, Budapest, 1998 (Egyházlátogatási jegyzőkönyvek katalógusa, 5).
- Kovács Béla, A Liber Sancti Johannis keletkezése és kora, in Archívum 3(1974), 5-27.
- Török Márta, A „Liber I.” helye az Egri Érseki Gazdasági Levéltárban, in Archívum 13(1994), 175-187.