Győri Egyházmegyei Levéltár

Honlap http://gyeleveltar.hu Cím 9021 Győr, Káptalandomb 5/a. Telefon 96/513-175 Fax 96/550-741 E-mail arch.dioc.gyor(contra)gmail.com Nyitvatartás szerda 10-17, csütörtök 9-16 óra Az egyházmegye története [ Bibliográfia | Kiadványsorozat ] A levéltár története [ Segédletek | Kiadványsorozat ] Munkatársak

Az iratállomány leírását lásd a magyarországi egyházi levéltárak közös segédletében

 

Az egyházmegye története

A győri egyházmegyét Szt. István király alapította, minden bizonnyal még 1009 előtt. Területéhez tartozott a Dunántúl teljes nyugati része, tehát Győr, Sopron és Vas megyék teljes területe, Moson megye a Szigetköz kivételével, Zala megye Marcal menti területe, Veszprém megye a Bakonytól északra és Komárom megye dunántúli része. Első név szerint is bizonyosan ismert püspöke a német származású Hartvik volt (1088–1105), Szt. István legismertebb életrajzának szerzője. A Győrben működő székeskáptalan mellett valószínűleg már a XI. századtól létezett a vasvári társaskáptalan, amelynek prépostjai a megye főesperesei voltak. A püspökség birtokai elsősorban Győr környékén feküdtek, de hozzájuk tartozott néhány Sopron megyei falu és a Vas megyei Szombathely mezőváros is.

Az egyházmegye határszéli helyzetéből adódóan a középkor folyamán gyakran volt kárvallottja az ország nyugati végein zajló háborúskodásoknak. Magát a XI. században fölépült győri püspöki várat és a Boldogasszony tiszteletére szentelt székesegyházat is többször elfoglalták, először adatolhatóan III. Henrik német-római császár csapatai 1051-ben. A tatárjárás idején, mivel Gergely püspök (1223–1241) a Sajó menti csatában lelte halálát, Frigyes osztrák herceg katonái még a tatárokat megelőzve rabolták ki Győrt. 1273-ban Ottokár cseh király fosztotta ki a püspökséget. 1440-től Mihályfia Benedek (1439–1444) püspök a kiskorú V. László királynak nyújtott menedéket Győrött I. Ulászló király híveivel szemben, emiatt 1442-től várost az ifjú király gyámjának, III. Frigyesnek katonái tartották megszállva 1446-ig. A határváltozások miatt az egyházmegye négy plébániája (a sárfenéki uradalom falvai) a 15. század végétől közigazgatásilag Alsó-Ausztriához tartozott (míg végül az 1780-as években a Bécsi Főegyházmegyéhez csatolták őket). A XV. század második felében. Csupor Demeter (1466–1480) és Nagylucsei (Dóczi) Orbán (1481–1486) püspökök gótikus stílusban építették át a győri székesegyházat. Előbbi emelte a déli Szt. Demeter oldalkápolnát is, utóbbi pedig a püspöki palota gótikus kápolnáját.

Az egyházmegye utolsó középkori püspöke, Paksy Balázs (1525–1526) a mohácsi csatában esett el. A püspökség egy évtizedig betöltetlen maradt, birtokai világiak kezén voltak zálogban. Mivel Buda eleste után Győr városa vált Bécs védelmének kulcsává, 1552-től a püspökvárat végképp a királyi helyőrség foglalta el. Ezért a püspökök más birtokaikon, a Győr melletti Kesző várában, a Fertő melleti Rákoson vagy Szombathelyen tartózkodtak. A reformáció is hamar megjelent az egyházmegye területén, 16. század végére a német és a magyar lakosság többsége evangélikus, illetve református lett és a világi nagybirtokosok támogatásával saját egyházi szervezeteket hozott létre. A katolikus vallásgyakorlatot leginkább az oszmán hódítás elől nagy számban ide menekülő horvátok őrizték meg. Mindezek ellenére Győr a 16–17. században a megmaradt királyi Magyarország második legtekintélyesebb főpapi tisztsége lett, püspökei közül sokan viselték a kalocsai érseki címet is, elsőként Draskovich György (1578–1587), aki a katolikus megújulás első lépéseként 1579-ben Szombathelyen egyházmegyei zsinatot tartott.

1594-ben Győrt elfoglalták a törökök, de 1598-ra a keresztény csapatoknak sikerült visszafoglalniuk. Ez idő alatt a székeskáptalan Sopronban működött. Az elpusztított székesegyházat Náprági Demeter püspök (1606–1619) hozta rendbe, és annak ajándékozta Szt. László későgótikus hermáját, amelyet korábbi erdélyi püspökségéből, Gyulafehérvárról hozott Győrbe. Az egyházmegye helyzetének megerősödéséhez nagyban hozzájárult, hogy Dallos Miklós (1623–1630) püspök Győrben (1627), Draskovich György (1635–1650) Sopronban, majd Széchényi György (1658–1685) Kőszegen jezsuita kollégiumokat hoztak létre. A püspökök és az egyre nagyobb számban katolikus hitre térő nagybirtokosok segítségével több helyen (Kismarton, Szombathely, Németújvár, stb.) ferences kolostorok jöttek létre, az országban elsőként újból megtelepedtek a domonkosok (Szombathely, 1638), majd más szerzetesrendek is. A győri székesegyházat 1645-re barokk stílusban alakították át és ott helyezték el azt a Walter Lynch menekült ír püspök által hozott Szűzanya kegyképet, amely később, 1697. március 17-én vérrel könnyezett. Mindezek nyomán az egyházmegyében Magyarországon elsőként nyert teret a katolikus megújulás. A kiépült oktatási rendszer, a templomfoglalások, és a missziók azt eredményezték, hogy Széchényi György püspöksége (1658–1685) végére már az egyházmegye területén élők többsége katolikus volt.

A 18. század győri püspökei – egy kivétellel – külföldi származású németek voltak, de legtovább éppen a kivételnek számító Zichy Ferenc (1743–1783) irányította az egyházmegyét. Számos falusi templom is az ő idejében épült föl, miközben pedig a kincstártól visszaváltotta és helyreállította a győri püspökvárat, 1774-re mai barokk formájára alakíttatta a székesegyházat, és az 1684 után Széchényi György alapítványából fölépült, majd kibővített szeminárium is ekkor, 1763 után nyerte el végső formáját. Zichy püspöksége alatt, 1777-ben csatolta Mária Terézia királynő az egyházmegye Vas megyei részeit az újonnan létrehozott Szombathelyi Egyházmegyéhez, Pápa környékét pedig a Veszprémi Egyházmegyéhez. 1779-ben a királynő Sopronban társaskáptalant is alapított a korábban jezsuita rend által használt Szt. György templomban. Az 1773-ban föloszlatott jezsuita rendnek az egyházmegyében fekvő gimnáziumait (Győr, Sopron, Kőszeg) 1802-ben a pannonhalmi bencések vették át.

A napóleoni háborúk alatt, 1809-ben Győrt ismét külföldi csapatok szállták meg, de Vilt József püspök (1806–1813) mindvégig székvárosában maradt. A 19. század püspökei sokat tettek az oktatási rendszer fejlesztéséért. Simor János püspök (1857–1867) például árvaházat alapított Sopronban az Isteni Megváltó Nővérei számára, Zalka János (1867–1901) tanítóképzőt, Széchényi Miklós (1901–1911) pedig modern szemináriumi épületet építtetett. Újjáéledtek az egyházmegyében a különféle jámbor társulatok, egyesületek és harmadrendi közösségek is, amelyek fénykorukat az 20. század első felében élték.

A trianoni béke következében újból jelentősen csökken az egyházmegye területe. Az Ausztriához csatolt 99 plébániát eleinte (a Szombathelyi Egyházmegye 57 plébániájával együtt) 1922-től a bécsi érsek, mint apostoli adminisztrátor kormányozta, majd 1960-tól az akkor létrejött a Kismartoni Egyházmegyéhez tartoznak. A 20. század legnagyobb hatású győri püspöke Apor Vilmos (1941–1945) volt, aki a második világháború éveiben mindig bátran kiállt az üldözöttekért. Orosz katonák lőtték le, mivel nem volt hajlandó kiszolgáltatni nekik a püspökvár pincéjébe menekült lányokat és asszonyokat. Vértanúságát elismerve, 1997-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta.

A kommunista diktatúra által 1945 után fölszámolt katolikus intézményhálózat újjászervezése Pápai Lajos püspök (1991–) feladata lett. Az újraalapított iskolák mellett említést érdemel a győri Szentlélek plébániához kapcsolódó Apor Vilmos Iskolaközpont, amely 1993-ban nyílt meg marista szerzetesek vezetésével. Ebben az évben a magyar egyházmegyék átszervezése során Győrhöz került a Szigetköz, Tatabánya környékét viszont a fehérvári egyházmegyéhez csatolták, és újból önállóságott kapott a Pannonhalmi Területi Apátság, amelynek plébániái 1951-től tartoztak a győri püspökséghez.

Bibliográfia

• Károlyi Laurentius, Speculum Jaurinensis Ecclesiae, repraesentans tum ipsam cathedralem ecclesiam tum episcopos, qui a tempore Divi Stephani proto-regis eidem praefuerunt, usque ad ... Franciscum Zichy ... episcopum Jaurinensem, Jaurini, 1747.
• Romanus a S. Venantio OCD, Syllabus praesulum Jaurinensium ex diversis auctoribus secundum seriem documentorum publicorum, et authenticorum conquisitus, Jaurini, 1794. – Supplementum ad syllabum praesulum Jaurinensium, Jaurini, 1822.
• Győregyházmegyei almanach / Schematismus Dioecesis Jauriensis, szerk. Bánk József, Győr, 1968.
• A Győri Egyházmegye ezer éve, szerk. Kiss Tamás, Győr, 2000.
• Mohl Adolf, Győregyházmegyei jeles papok, Győr, 1933.
• Fazekas István, A Győri Egyházmegye katolikus alsópapsága 1641–1714 között, in Történelmi Szemle 35(1993), 101-131.
• Piszker Olivér, Barokk világ Győregyházmegyében Zichy Ferenc gróf püspöksége idején 1743–83), Pannonhalma, 1933 (Pannonhalmi füzetek, 13).

Győregyházmegye múltjából

1. Bedy Vince, A győri székesegyház története, Győr, 1936.
2. Bedy Vince, A győregyházmegyei papnevelés története, Győr, 1937.
3. Bedy Vince, A győri székeskáptalan története, Győr, 1938.
4. Házi Jenő, Sopron középkori egyháztörténete, Sopron, 1939. – Bán János, Sopron újkori egyháztörténete, Sopron, 1939.
5. Bedy Vince, Győr katolikus vallásos életének múltja, s. a. rend. Szabady Béla, Győr, 1939.
6. Bedy Vince, A pápoci prépostság és perjelség története, s. a. rend. Szabady Béla, Győr, 1939.

A levéltár története

A győri káptalan a 13. század elejétől folytatott hiteleshelyi tevékenységet, első oklevele 1210-ből ismert. 1226-ban már említették az oklevelek őrzőhelyét, a „kamarát” is. Győr oszmán kézre kerülésekor mind a káptalani, mind a püspöki levéltárat Sopronba menekítették. Amikor azonban a levéltárakat 1601 után visszaszállították Győrbe, a püspökség okleveleit is a káptalani levéltárban helyezték el, így az egyházmegye középkori iratainak nagyobb része máig a káptalani levéltárban található.

A püspöki levéltárban csak Keresztély Ágost püspöksége (1696–1725) óta mondhatók folyamatosnak az egyházkormányzati iratsorozatok. Győr 1809. évi francia megszállásakor a püspökvárban tűz ütött ki és ekkor a levéltárat úgy mentették, hogy iratcsomóit az ablakon dobálták ki. Eközben sok csomó szétbomlott, sok irat és segédkönyv is elveszett. A püspöki hivatal iratait 1856 óta iktatják.

A 18. század második felétől a püspöki és a káptalani levéltárban folyamatosan folytak különféle rendezési munkák. 1779-ben például Schogg Kristóf pápoci prépost rendezte prépostsága iratai. Sztankovics János püspök idején (1838–1848) rendezték a püspöki levéltárat, úgy, hogy az iratokat nagyobb tárgyi csoportokon belül időrendbe helyezték el. 1874 és 1889 között Ebenhöch Ferenc kanonok rendezte újra a káptalani levéltárat, úgy, hogy jegyzékeket és mutatókönyveket is készített hozzá, valamint kialakította a „Cimeliotheca et Theca” sorozatokat. 1904/1905-ben rendezték a püspökség „iskolai levéltárát”. A gazdasági levéltár viszont a az 1900-as évek elején a számvevőség épületében keletkezett tűzvész alkalmával elpusztult, így a levéltár ezen része (az úriszéki és a vecsei prediális székre vonatkozó iratokon kívül) jórészt csak 20. századi eredetű. Utoljára Buzás József levéltáros végzett nagyobb szabású rendezési munkákat az 1950-es években, azután közel fél évszázadig semmiféle érdemi levéltári munka nem folyt. A püspöki levéltár anyagának nagy részét ezalatt a püspökvár toronyszobáiban (a 3. és 4. emeleten), a káptalani levéltárat pedig a székesegyházban, a torony melleti első emeleten tartották, a kutatás szempontjából meglehetősen mostoha körülmények között, állagmegőrzés tekintetében azonban aránylag megfelelően. A káptalan országos (ún. hiteleshelyi) levéltárát 1974-től államosítása miatt a győri állami (megyei) levéltárban őrizték.

Az Egyházmegyei Levéltár jelenlegi formájában 2000-ben alakult meg, akkortól foglalta el a győri Püspökvárban számára átalakított épületrészt, amely minden szempontból korszerű, jól megközelíthető, és az állagmegőrzést is lehetővé teszi. Három raktárhelysége a jelenlegi iratmennyiség (kb. 1100 iratfolyóméter) mintegy másfélszeresét képes befogadni. A Győri Egyházmegye a Győri Püspöki és Káptalani Levéltár, valamint a Soproni Társaskáptalan Levéltára összevonásával hozta létre a levéltárat. Előbbi már eleve több irategyüttest tömörített: a Győri Püspökség levéltárát, a Győri Káptalan magánlevéltárát, a pápoci prépostság és a győrhegyi Szent Adalbert prépostság iratait. Ezekhez társult a káptalan országos (ún. hiteleshelyi) levéltára 2000 októberében, amelyet a Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltárától vettünk át. Az így kialakult gyűjtőlevéltár azóta is bővül letétekkel, hagyatákokkal, valamint az egyházmegye, annak iskolái és a plébániák iratanyagával, hiszen 2005-től a levéltár országosan egyedülálló iratbeszállítási programot valósít meg, melynek során 2013-ig 110 fölé nőtt az érintett plébániák száma, amelyek iratanyaga a levéltárban kutatható. A levéltár újjáalakulása óta a levéltárosok 2013-ig az ott őrzött dokumentumok mintegy mintegy kétharmadát rendezték, dobozolták, és számítógépes segédlettel látták el. A kutatók is egyre inkább felfedezik az Egyházmegyei Levéltárban fellelhető értékeket, amelyet a kutatási esetek 2000 óta tartó folyamatos növekedése jelez. A 2010-es évek elején évente 600-700 látogatást regisztrálnak.

A gyűjtemény munkatársai szoros kapcsolatot ápolnak a városban működő két önkormányzati levéltárral, Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltárával, valamint Győr Megyei Jogú Város Levéltárával. Ennek látványos megnyilvánulása a Győri Levéltári Napok, amelyet a három levéltár évek óta közösen rendez meg.

Nyomtatott segédletek

• Ebenhöch Ferenc, Egy látogatás a ft. győri káptalan orsz. levéltárában, in Győri Közlöny 1879, 72.
• Lukácsi Zoltán–Vajk Ádám, A Győri Egyházmegyei Levéltár, in Levéltári Szemle 52(2002), 48-54.
• Az esztergomi érseki tartomány térképeinek katalógusa 5: A győri egyházmegye térképei, összeáll. Dóka Klára, Budapest, 1990 (Magyarországi egyházi levéltárak térképei, 8).
• Győri Egyházmegye, összeáll. Dóka Klára, munkatársa Fülöp Éva Mária, Budapest, 1998 (Egyházlátogatási jegyzőkönyvek katalógusa, 6).
• Katona Csaba, Ebenhöch Ferenc kanonok személyes iratai: Egy pillantás a Győri Egyházmegyei Levéltár iratanyagára, in Egyháztörténeti Szemle 3(2002), 143-154.
• Horváth Richárd, Újonnan előkerült oklevélszövegek a Győri Egyházmegyei Levéltárban (Tapasztalatok középkori forrásanyagunk lehetséges kiegészítése terén), in Levéltári Szemle 54(2004):3, 3-13.

A Győri Egyházmegyei Levéltár kiadványai, Segédletek

1. Horváth Richárd, Iskolai levéltár / Schularchiv, Győr, 2003.
2. Vajk Ádám, A pápoci prépostság iratai / Schriften der pápocer Propstei, Győr, 2003.
3. Horváth Richárd, Feudáliskori gazdasági iratsorozat / Wirtschaftsschriften aus dem feudalen Zeitalter, Győr, 2004.
4. Vajk Ádám, Végrendeleti sorozatok / Testamentarische Reihen, Győr, 2004.
5. A győri káptalani levéltár törzsanyagának regesztái (1527–1600), szerk. Nemes Gábor, Győr, 2011.

A Győri Egyházmegyei Levéltár kiadványai, Források, feldolgozások

1. Horváth Richárd, Győr megye hatóságának oklevelei, 1328-1525, Győr, 2005.
2. Apor Vilmos naplói, 1915-1917, s. a. rend. Soós Viktor Attila, Győr, 2005.
3. Perger Gyula, „…félelemmel és aggodalommal…”: Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből, 1945, Győr, 2005.
4. Mosonmagyaróvár, 1956, szerk. Lukácsi Zoltán, Vajk Ádám, interjúk Sós Viktor Attila, Győr, 2006.
5. Neumann Tibor, A Korlátköviek: Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században, Győr, 2007.
6. A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének oklevéltára / Monumenta credibilia conventus de monte Pannoniae, I: 1244-1398, s. a. rend. Dreska Gábor, Győr, 2007.
7. Apor Vilmos püspök iratai, közreadja Soós Viktor Attila, Győr, 2009.
8. A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének oklevéltára / Monumenta credibilia conventus de monte Pannoniae, II: 1399-1438, s. a. rend. Dreska Gábor, Győr, 2008.
9. Nádasi Alfonz, Hadinapló, Győr, 2010.
10. A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének oklevéltára / Monumenta credibilia conventus de monte Pannoniae, III: 1439-1499, s. a. rend. Dreska Gábor, Győr, 2010.
11. Nádasi Alfonz, Hadifogolynapló, Győr, 2010.
12. „Oltalmad alá futunk”: Mária-enciklopédia 1950, s. a. rend. Perger Gyula, Győr, 2010.
13. In labore fructus: Jubileumi tanulmányok Győregyházmegye történetéből, szerk. Nemes Gábor–Vajk Ádám, Győr, 2011.
14. Koltai András, Batthyány Ádám: Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén, Győr, 2012.
15. Bedy Vince, Gyirmót története közread. Perger Gyula–Nemes Gábor, Győr, 2012.
16. Nagy István, Győr vértanú püspöke, Apor Vilmos, Győr, 2012.
17. Apor Vilmos püspök beszédei, közread. Lukácsi Zoltán, Győr, 2012
18. Lukácsi Zoltán, Szószék és világosság: A magyar katolikus prédikáció a felvilágosodás korában, Győr, 2013.
19. A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének oklevéltára / Monumenta credibilia conventus de monte Pannoniae, IV: 1500-1526, s. a. rend. Dreska Gábor, Győr, 2013.

Koltai András, 2006.